A krumplileves azok közé az ételek közé tartozik, mint például a tökéletes rántott hús, amelyekről mindenkinek van egy nagyon határozott emléke. Vasárnapi ebédek, nagyszülői konyhák, zománcos fazékban rotyogó leves, amihez mindig jutott friss kenyér.
És persze ahány ház, annyiféle krumplileves – ezen nem is szeretnénk változtatni.
Nem célunk eltéríteni senkit a jól bevált, családi recepttől. Inkább egy apró ötletet dobunk be, amellyel a megszokott ízek megmaradnak, a végeredmény mégis egy árnyalattal gazdagabb, kerekebb lesz.
A legtöbb változatban ott a fokhagyma, a fekete bors és a babérlevél, sokaknál pirospaprika is kerül bele. Van, ahol füstölt szalonna adja az alapot, máshol tejföl vagy tejszín kerekíti le az egészet. Egy fűszert viszont meglepően kevesen használnak – pedig szinte minden magyar konyhában megtalálható.
Ez pedig a szerecsendió.
Mennyi szerecsendió kell a krumplilevesbe?
Csak egyetlen csipet kell belőle, így azok is meg tudják enni, akik nem annyira szeretik ezt a fűszert. Nem uralkodik el az íze, nem lesz tőle egy rossz értelemben vett, idegen ízű leves. Épp ellenkezőleg: kiemeli a burgonya természetes, enyhén földes ízét, és ad egy finom, pikáns mélységet az alaplének.
Különösen jól áll a tejfölös vagy tejszínes krumplileveseknek, ahol a szerecsendió meleg, diós aromája szépen összefogja a krémes állagot.
Még több receptet és konyhai praktikát olvasnál?
És ha már egy kis extra, jöhetnek a további, bevált trükkök
A krumplileves hálás alap: kevés hozzávalóból, gyorsan és olcsón elkészül. Ám Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele néha egy kicsit kísérletezni és pár, tényleg filléres hozzávalóval feldobni.
Tárkony – egy leheletnyi frissesség
Akár szárított, akár friss formában kerül bele, a tárkony könnyed, kissé ánizsos íze frissíti a klasszikus ízvilágot. Nem lesz tőle savanykás, inkább élénkebb, frissebb és tisztább ízű.
Egy kevés mustár – titkos savasság
Nem a fűszeressége miatt áll jól a krumplilevesnek, hanem a savtartalma miatt. Egy kávéskanálnyi sima, magyar mustár segít összefogni az ízeket, főleg akkor, ha zsírosabb alapon, szalonnával indult a leves.
Füstölt paprika – erős íz hús nélkül is
- Ha nincs benne kolbász vagy füstölt hús, egy csipet füstölt pirospaprika képes pótolni azt a bizonyos hiányérzetet.
- Fontos: csak rövid ideig pirítsuk, nehogy keserű legyen.
Petrezselyem nem csak a végén
A legtöbben a tetejére szórják – pedig ha egy keveset már a főzés közben adunk hozzá, sokkal zöldebb, frissebb ízt kapunk.
Majoranna, babérlevél, pirospaprika, tejföl és ecet – ahogy én szeretem
Ahogy nálam a legtöbb étel, a krumplileves is all in készül, vagyis ami csak jót lehet, azt én beleteszem. Írtam fentebb is, a krumplilevesnek attól, mert olcsó alapanyagból készül, nem kell unalmasnak lennie, sőt, szerintem tökéletesen alkalmas egytálételnek is, ha meg van pakolva minden jóval.
Az én krumplilevesemben ezért van:
- majoranna
- babérlevél
- pirospaprika
- tejföl
- és egy kis ecet is.
Hagymás-fokhagymás-pörköltes alapot készítek, amibe paradicsomot és paprikát is vágok apróra, és még a krumplit is párolom-enyhén sütöm benne, mielőtt felengedem vízzel. Még az alapra teszem az ecetet, hogy a savassága elpárologjon és csak az íze maradjon.
Ha a krumpli megpuhult, pár szemet kiveszek. Botmixerrel csomómentesre keverem a tejföllel és egy kevés alaplével és visszaöntöm a levesbe. Így se habarni, se rántani nem kell, mégis egy vastag, nem híg levest kapok. Kiforralom a tejfölt és kész a krumplileves.
TIPP: nagyon rég így sűrítem a főzelékeket is habarás vagy rántás helyett. Egy krumplit főzök a zöldséggel, végül tejföllel és egy merőkanállal a főzelék zöldségével összeturmixolom.
Kell rántás vagy habarás a krumplilevesbe?
Van, aki esküszik a könnyű rántásra, más inkább pár szem krumplit tör bele a végén, mint én. Mindkettő működik, de a krumplis sűrítés természetesebb, letisztultabb állagot ad és nem kerül bele plusz szénhidrát a liszttel.
A habarással ugyanez a helyzet – én a tejfölöset szeretem.
A lényeg úgyis ugyanaz marad
A krumplileves sosem attól lesz jó, hogy „újragondoltuk”, hanem attól, hogy odafigyeléssel készül. Egy csipet szerecsendió, egy jól eltalált fűszer, egy merőkanál türelem – és máris közelebb kerülünk ahhoz az ízhez, amire gyerekkorunkból emlékszünk.
