Töreky Zorka és a húga, Emma idén áprilisban váltottak nagyon rövid frizurára.
„Egymástól függetlenül mindketten tervezgettük már egy ideje, hogy levágatjuk a hajunkat” – kezdi Zorka.
„Szerettünk volna kipróbálni egy új frizurát, mert nekem utoljára kétéves koromban volt rövid a hajam, Emmának pedig még soha.”
Szülői példa vezetett a segítésig
„Anyukánk nagyjából annyi idős volt, mint most én, amikor megvált a hosszú hajától, és az ismerősei kérdezték tőle, miért nem adományozza el a gyönyörű haját, úgyhogy felajánlotta ilyen célra – meséli Emma. – Nekem is ezt javasolták a barátnőim, és úgy voltam vele, ha már rászántam magam erre a lépésre, akkor
annak legyen valami plusz értelme.”
„Nem tudtuk, hogy működik a hajadományozás, ezért utánanéztünk, és így találtunk rá a Curly Alapítványra. A honlapjukról kiválasztottuk a hozzánk legközelebb eső partnerfodrászt, aki nagyon kedvesen fogadott minket. Maximálisan támogatta az ötletünket, és tudta, hogyan kell szakszerűen levágni az adományozásra szánt hajat” – mondja Zorka.
„Még nem tudjuk, hogy a hajunk megfelel-e a célnak, de az alapítvány erről is küld majd e-mailt – teszi hozzá Emma. – Meg arról is, ha elkészült belőle a paróka, és azt is tudni fogjuk, ha valaki megkapta. Kíváncsian várom az értesítést, hogy sikerül-e felhasználni a hajunkat. Szívesen részt vennék az átadáson, amennyiben az adományozott nem zárkózik el ettől” – mondta a fiatal, akitől testvére vette át a szót.
„Biztosan zavarba jönnék attól, ha az illető a háláját fejezné ki nekem a támogatásért, mert az egészet nem ezért csináltam.
Ugyanakkor jó érzés lenne találkozni azzal a hölggyel, akinek segíthettünk.”
Hogy kezdődött a hajadományozási alapítvány?
Az alapítvány ötletgazdái 2016-ban egy baráti beszélgetés alkalmával döntöttek úgy, hogy útjára indítanak egy új kezdeményezést: a haj-adományozást.
„Mindenképpen olyan hasznos tevékenységbe szerettünk volna fogni, amivel beteg embereken vagy betegségen már átesett, utókezelést kapó embereken segíthetünk” – magyarázza Vértes Róbert, az alapítvány elnöke.
„A kuratóriumi elnökünk, Fodor Bettina korábban fodrászként is dolgozott, ő vetette fel, hogy a haj milyen nagy érték, és azért, hogy ne vesszen kárba, valami olyat kellene létrehozni, ami ötvözi ezt a kettőt. Ehhez jött még az, hogy személyesen is érintett voltam daganatos megbetegedésben, pont akkortájt keveredtem ki belőle, kemoterápiát is kaptam.
A célunk az volt, hogy kifejezetten hölgyeken segítsünk, korosztálytól függetlenül.”
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
A nagy találkozás
Az adományozók többféleképpen segíthetik az alapítvány tevékenységét.
„Az adományozó a honlapunkról letölthető nyilatkozatban megjelöli, hogy az alapítványunk milyen formában hasznosítsa a haját. Amennyiben parókakészítésre ajánlja fel, akkor a beérkezést követően elbíráljuk, hogy a haja megfelel-e erre a célra.
Ha igen, akkor elkezdjük a feldolgozását, és erről e-mailben értesítjük a felajánlót.
Ezt követően, amint az adományigénylést megkapjuk, elkezdődik a parókakészítés folyamata. Ha valaki értékesítésre küldte el a haját, akkor a tincsek értékének a felbecsültetése után értesítjük őt az összegről, és öt napon belül jelezheti, hogy egyetért-e azzal, vagy sem. Ha egyetért, akkor értékesítjük a hajat, és a befolyt összeget a paróka elkészítésére, vagy az adományozó által megjelölt szervezet támogatására fordítjuk.”
Róbert hozzáteszi, a folyamat minden egyes lépéséről tájékoztatják az felajánlót, a legvégén pedig meghívják őt az átadásra.
„Érzelmileg és a nyomonkövethetőség szempontjából is fontos pillanat, hogy az adományozó a végén találkozik azzal az emberrel, akinek a fején ott lesz az a bizonyos paróka, amelynek az elkészülésében ő is segített.
Vagy eljöhet a kórházba, ahol átadjuk az onkológiai eszközöket. Tehát biztosítunk számára egy ilyen fórumot, és az adományozók részéről mindig azt a visszajelzést kapjuk, hogy nagyon értékelik és megköszönik ezt a lehetőséget.”
Megerősödik az önbizalmuk
Róbert elmondása szerint évről évre és egyre többen ismerik az alapítványt, és egyre több átadás valósul meg náluk.
„A tevékenységünk során olyan emberekkel találkozunk, akik betegek, és nagyon rossz lelkiállapotban vannak. Ezek a hölgyek, akik elvesztik a hajukat, nyilván a mélyponton vannak, viszont óriási feltöltődést jelent számukra, amikor az átadáson személyesen, sokszor sírva a vállunkra borulva elmondják, hogy azzal kerültek vissza az életbe, amit mi adtunk nekik.
Egy olyan nő esetében, aki terápiás kezelés során veszíti el a haját, önmagában az is sokat jelent, hogy újra magabiztosan tud utcára lépni,
újra mer emberek közé menni, színházba járni, barátnőzni, munkába menni, a gyerekei-vel találkozni – hiszen egy új frizura rengeteg erőt tud adni. Az érintettek mindig azt mondják, hogy enélkül a segítség nélkül ők valószínűleg nem mozdulnának ki a lakásukból.
Úgyhogy azt az energiát, amit beleteszünk az alapítványi munkába, az adományozottak mosolyából és a hálás pillantásaikból sokszorosan visszakapjuk.”
Saját fodrász is levághatja
„Vannak saját, ún. partnerfodrászaink, akik azzal is segítik a működésünket, hogy mesélnek a hajadományozás lehetőségéről a hozzájuk betérőknek” – mondja Róbert.
„Másrészt szakszerűen levágják és becsomagolják az adományozásra szánt hajat. Ugyanis a levágott copf használhatatlanná válhat, ha nincs megfelelően összegumizva és tárolva. Természetesen, ha valaki a saját fodrászával szeretné levágatni a haját, az is megoldható, csak tájékoztassa őt, hogy adományozás céljából történik a vágás.
A szakszerűen levágott és becsomagolt tincsek nagyobb biztonsággal érkeznek meg hozzánk felhasználható minőségben.”
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Archív, Adobe Stock
