Április 16-án volt, hogy öt éve elhunyt Törőcsik Mari, ebből a szomorú alkalomból kereste fel a Story magazin velemi otthonát és örökbefogadott fiát, Sont. A vietnámi származású férfi ugyanis ma is a Vas vármegyei településen él feleségével és 13 éves lányukkal, a zongoraművész Vi-vel.
Örökbefogadásakor azt sem tudták, hány éves pontsan
Son történetét Törőcsik Mari később többször is megosztotta a nyilvánossággal. Nem szerepelt a tervei között, hogy lánya, Teréz mellé egy kisfiút is örökbe fogadjon – pláne nem Vietnámból. Az élet azonban egészen máshogy alakította a történetet.
Egyik nap már indulófélben volt otthonról, előadása volt a Nemzeti Színházban, amikor a férje még az ajtóból visszaszólította.
„Gyere, ezt látnod kell!” – mondta Maár Gyula.
A televízióban egy nyolc-tíz év körüli vietnámi kisfiút mutattak: a szüleit az amerikaiak lelőtték, ő pedig árván állt egy nyugatnémet televízió riportere előtt. A látvány Törőcsik Marit azonnal döntés elé állította.
„Fogadjuk örökbe!” – mondta.
Másnap már intézkedtek is. Hamar kiderült azonban, hogy a riport óta annyi idő telt el, hogy a kisfiú közben katonaköteles nagyfiúvá vált, így jogilag már nem lehetett örökbe adni. Ekkor merült fel egy másik, váratlanul gördülékeny megoldás: a vietnámi külügyminiszter közbenjárásával egy másik kisfiút ajánlottak fel örökbefogadásra a neves művészházaspárnak.
Törőcsik Mari és Maár Gyula Vietnámba utaztak, és Saigonban, az elnöki palotában vették át Sont. A kisfiúról akkor még sem a pontos neve, sem az életkora nem volt ismert. Csak később, már Budapesten, egy csontrendszeri vizsgálat alapján derült ki, hogy körülbelül hatéves lehetett.
Még több igazi magyar hírességről olvasnál?
Son Magyarországon kezdhette meg új életét, amely minden szeretet ellenére korántsem volt könnyű.
Sonnak nem volt egyszerű a beilleszkedés
#image_title
„Átültettek, mint egy egzotikus növényt, és egy számomra idegen kultúrában, új nyelvi közegben, ismeretlen emberek között kellett gyökeret eresztenem. Pokoli nehéz volt. Mindenre emlékszem. Arra is, hogy
ha éhesek voltunk az árvaházban, és nem volt mit ennünk, apró kavicsokat nyeltünk, vagy füvet rágtunk.
Amikor a Mamáék elhoztak, fekete farmernadrágot, rövid ujjú fehér inget és tornacipőt adtak rám. Vietnámban akkoriban ez mind luxuscikknek számított” – mesélte a férfi a Storynak.
A nyelvet sem értette, egyedül tanult
„Az volt a rossz, hogy nem értettem a nyelvet. Én voltam az egyetlen ázsiai gyerek abban a környezetben. Senki nem tanított magyarul, egyedül kellett megbirkóznom a nyelvvel. Pilinszky János, a költő, a Mama jóbarátja ott lakott egy ideig a faluban, vele sokat barangoltam, és a szomszédban lakó Margit néni is figyelt rám. Neki köszönhetem, hogy a falusi élet minden velejáróját megismerhettem” – magyarázta Son, aki úgy emlékszik, ötödikes lett, mire teljesen ki tudta fejezni magát.
Nehezen kezelhető gyerek volt
„Sok probléma volt velem. Makacs vagyok, nehezen viselem, ha megparancsolják, mit kell tennem. Az iskola pedig ilyen. A gimit Sárospatakon végeztem, messze a családomtól. Ott sem volt könnyű az életem.”
Sok keserűségen, fájdalmon, igazságtalanságon kellett túltennie magát.
„Egyszer késő éjjel igazoltattak a rendőrök Budapesten. Látták a személyimben, hogy anyja neve Törőcsik Mari. Nem akarták elhinni. Okirathamisítással gyanúsítottak.”
