Vannak művészek, akiknek elég csak a nevét kiejteni, és máris önkéntelen mosoly fut végig az arcokon. Lorán Lenke ilyen jelenség volt: a pesti kabaré azon ritka kincse, aki nemcsak játszotta a komédiát, hanem a lényéből áradt az életigenlés és a humor. Népszerűségében vélhetően az is közrejátszott, hogy sosem politizált.
„Én azt mondom, egy színész soha ne vállaljon politikai szerepet”
„Ha valaki a társaságomban politikáról beszél, mindig közlöm, hogy át lehet ülni a szomszéd asztalhoz, mert itt csak vidám társalgás folyik, nevetés és barátkozás. Ehhez tartom magam, és talán ennek a hozzáállásomnak is köszönhető, hogy a közönség engem mindig a tenyerén hordott” – mondta a Meglepetésnek.
Fiává fogadta Csonka Bandit
Az életvidám művésznő a hazai sztárvilágban is nagy népszerűségnek örvendett. Ahol Lenke megjelent, ő lett a társaság középpontja. Parfümének erőteljes illata és harsány nevetése betöltötte a teret. Szoros kapcsolatban állt Straub Dezsővel, Verebes Istvánnal, Csala Zsuzsával, Kabos Lászlóval és a korszak legendás dívájával, Honthy Hannával.
„Nagyon szeretett engem, sokszor vendégeskedtem a villájában”
„Emlékszem, Hannuskával még a Mátrában is voltunk. Csak az volt a gond, hogy ő imádott nyitott ablaknál aludni, fején angórasapkában. Én meg majd megfagytam, olyan hideg volt” – emlékezett nevetve a régi szép időkre.
Fogadott fiának azonban Csonka Andrást tartotta.
„Gyerekkora óta ismerem Bandit, rengeteget volt a színházban a színész édesapjával együtt. A szemem előtt nőtt fel, és a családom mellett a mai napig az egyik legfontosabb ember az életemben. Mi ketten éjszakákon át tudunk beszélgetni. Egyszerűen mindent kitárgyalunk, ami az életünkben történik.”
Élete végéig ápolta a férje emlékét
Nemcsak a barátainak és a közönségnek adott végtelen jókedvéből, a legtöbbet szerelmének, Kozák László színésznek ajándékozta. Miután Lenke hamar elvált első férjétől, az olimpiai bajnok vízilabdázó Lemhényi Dezsőtől, és felismerte, hogy ez nem volt több fiatalkori fellángolásnál, egy váratlan pillanatban rátalált az igazi szerelem, melyről mindig boldogan beszélt.
Azt is elárulta, hogy Laci tehetsége igazi fokmérő volt számára.
„Sosem tudtam volna tehetségtelen férfival bemenni a hálószobámba. Laci egyszerűen levett a lábamról! Megnézett engem A szabin nők elrablásában, az első sorban ült, és az előadás után egy doboz bonbonnal üzent, hogy megvárhat-e a kapunál. Én meg azt üzentem vissza, hogy megvárhat. Majdnem ötven évet töltöttünk együtt.”
„Tizenhárom év volt köztünk a korkülönbség, de nem ütközött ki”
„Sőt, közös volt a gondolkodásmódunk, mind a ketten dunántúliak voltunk, egy ízlésünk volt, együtt jártuk a világot, mindenben a szépet láttuk. A házasságból egy fiunk született. A férjemet a halála után sem engedtem el, mindennap beszélek hozzá, ugyanúgy, mintha itt lenne velem.”
A színésznő arról is szívesen anekdotázott, hogy milyen vidáman teltek náluk a családi ünnepek.
„Évek óta bevett szokásunk, hogy a karácsonyi vacsora után mindannyian hatalmas, otthon készített rénszarvasagancsokat teszünk a fejünkre, és ebben a menetfelszerelésben táncoljuk körbe a lakást. Mókás és megható, hogy ilyenkor az ötvenéves rendőrezredes fiam is ismét azzá a pajkos kisfiúvá válik, aki gyerekkorában volt” – árulta el nekünk egy korábbi interjúban.
Még több hírességről olvasnál?
Távcsővel figyelte az embereket
Élete legemlékezetesebb ajándékát is fiától, Lacitól kapta.
„A nyolcvanadik születésnapomon – május elsején – a fiam és a menyem elcsaltak valamilyen ürüggyel otthonról. A lakásukhoz mentünk, ahol egy gyönyörű hintó állt két lóval és megkértek, hogy üljek át.”
„Már akkor meg voltam hatódva, amikor a hintóval megérkeztünk a Városligetbe, ahol rengeteg ember majálisozott, de amikor a Vajdahunyad-várnál megláttam felsorakozni az összes barátomat, végképp eltörött a mécses. Ilyen csodálatos meglepetésben még sosem volt részem” – mesélte könnyeit törölgetve.
A komika, ahogy idősödött, egyre kevesebb szerepet vállalt, majd végleg visszavonult a színpadtól. Ekkor a látása már megromlott, és a lábai sem bírták a terhelést. Ám ő még ilyenkor is képes volt viccelődni a megrendült egészségén. Nem véletlenül hívták a derűkirálynőnek.
„A Jóisten valahogy elfelejtett értem jönni, de én nem sürgetem”
– mondta nevetve, és idejének nagy részében a Nagymező utcai lakásának ablakából távcsővel figyelte a sétáló embereket és az esti előadásra igyekvő színészkollégákat. Kilencvenedik születésnapján még az egész ország köszöntötte, ő pedig ugyanolyan eleganciával és hálával fogadta az ünneplést, ahogy egész életében tette.
2017 nyarán, hosszas betegség után egy kórházi ágyon fekve aludt el örökre.
Fotó: Birton Szabolcs, Olajos Piroska, Schumy Csaba, Szabolcs László, Szabó Lilla, MTI
A videó AI alapú programmal készült.
