Nevezhetjük színésznek egyáltalán azt, aki egytelen filmben szerepelt? Az alábbi példék mutatják, hogy nagyon is, még annak ellenére is, hogy Wikipédia oldaluk sosem lesz tele filmes-, színházi- és szinkronszerepekkel. Érdekes módon ugyanis legtöbbjük pont egy olyan filmben szerepelt, és úgy játszott, hogy azzal az egyszeri, szűk két órás mozival is beírta magát a filmtörténelembe és a magyar nézők emlékezetébe.
A hazai filmtörténetben ritkább a klasszikus egyetlen film után sosem láttuk többé színész történet, mint külföldön, de így is volt miből válogatni.
Az egyetlen filmszerep ereje: Morcsányi Géza
Kevés ennyire tiszta példát találni, mint Morcsányi Gézáét. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében nyújtott alakítása azonnal filmtörténeti jelentőségű lett, miközben ez volt az egyetlen filmszerepe.
Morcsányi nem színészi pályára vágyott – mégis egyetlen alakítása elég volt ahhoz, hogy a kortárs magyar film egyik legemlékezetesebb arcává váljon.
Egy film, de főszerepben: Csorba András és Az aranyember
Más a mintázat Csorba András esetében, de a végeredmény ugyanaz. Az erdélyi magyar színész Magyarországon mindössze egyetlen filmben szerepelt: az 1962‑es Az aranyemberben, ahol Tímár Mihályt alakította.
Eez az egyszeri filmszerep mégis meghatározó. Egy klasszikus adaptáció, egy főhős – és utána nem szerepelt magyar filmben.
Színpadi legenda, egyszer a kamera előtt: Blaha Lujza
A magyar filmtörténet egyik legszebb paradoxona Blaha Lujza esete. A „nemzet csalogánya” egész pályáját a színpadon töltötte, a filmtörténetbe mégis úgy vonult be, hogy mindössze egyetlen filmszerepe volt: a Nagymama 1916‑os változata.
A róla szóló életrajzi összefoglalók – többek között az Arcanum és a korai magyar filmről szóló archív források – névvel és címmel rögzítik ezt a tényt. Egyetlen filmszerep, mégis maradandó emlék.
Gyereksztárok, akik más életet választottak
A hetvenes évek kalandfilmjei külön kategóriát alkotnak a „ráégett szerepek” történetében. Az öreg bánya titka két fiatal főszereplője, Losonczi Gábor és Kovács Krisztián hosszú időre meghatározta egy generáció gyerekkori emlékeit.
- Losonczi később külföldre költözött, több civil munkát végzett, és egy idő után tudatosan visszavonult a nyilvánosságtól.
- Ugyanez az irányváltás jellemzi Kovács Krisztián útját is: nemzetközi munkák, amerikai élet, és nagyon ritka megszólalások a filmes múltról.
Amikor a filmezés után más világ nyílik: Jelisztratov Szergej
Miután a Keménykalap és Krumpliorrban szereplő Szergej szülei elváltak, csupán kétszer találkozott a Szovjetunióban maradt apjával. Hatévesen állami gondozásba került. Ott fedezte fel a kor híres rendezője, Katkics Ilona.
Felnőttként lemezlovas volt, majd vízisí- és snowboardoktató lett. Egyszer sem nősült meg, de az egyik kapcsolatából született egy fia, Alex.
Az ikerpár, akiről keveset tudni: Zsibók István és Zsibók László
A Kenguru ikerpárja tipikus példája annak, amikor a hiány a legerősebb narratíva. Zsibók István és Zsibók László gyerekként országos ismertséget szereztek, viszontcivil életet választottak, és kevés nyilvános nyom maradt utánuk.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- A rendszerváltás után sokan kidobtuk: ma vagyonokat érhetnek ezek a gyerekkori kincsek
- A mosolyuk milyenségét is szabályozták: így néztek ki a MALÉV légikisasszonyai a fénykorban
- 10 készség, amiket minden gyerek tudott régen: ma már alig találsz, aki mindet ismerné
- 11 évig tartott a szocialista szesztilalom, ami Hofit és a Szomszédokban Vágási Ferit is megihlette
Mit jelent itt valójában az „eltűnés”?
Fontos kimondani: ezekben a történetekben az „eltűnt” szó nem tragédiaára. Inkább azt jelenti, hogy a nézők már nem találkoztak velük a képernyőn, miközben az életük továbbment – tanárként, művészként, civil szakmában vagy éppen egy másik országban.
A magyar filmtörténet egyik sajátossága éppen ez: nem a nagy botrányok, hanem a csendes döntések rajzolják ki az emlékezetes sorsokat. Egy szerep, egy korszak, egy arc – és egy élet, amely nem feltétlenül a reflektorfényben folytatódott.
