Már vagy tíz éve ismerem Németh Lajost, aki minden eddigi interjúnk során elmondta, már alig várja, hogy nyugdíjba menjen. Én azonban sosem tudtam elképzelni, amint a tévé előtt, pokrócba tekert lábbal, teásbögrével a kezében kémleli az ablakon át a felhők vonulását. Hiszen Lajos örökifjú, hogy is lehetne nyugdíjas? Nevetve meséli, hogy az elmúlt másfél évben újraértelmezte ezt a kifejezést, és Lajos-módra átalakította második fiatalkorrá.
„Az unokám olykor sarokba állít”
„Velem olykor az is megesik, hogy óvodásnak érzem magam – meséli vidáman. – Délutánonként, amikor a legkisebb unokámmal azt játsszuk, hogy ő az óvónő, én pedig a gyerek. Pontosan lejátsszuk, mi történt vele aznap az óvodában. Ha valaki büntetést kapott, az unokám általában sarokba állít, én pedig zokszó nélkül beállok. Hogy nézne már ki, ha nem tenném, amit mond? Hiszen akkor ott én a hatéves Lajcsika vagyok, és nem a tévés Németh Lajos.” A meteorológus imádja, hogy végre elég ideje jut a családjára, és önfeledten játszhat két Magyarországon élő unokájával, emellett akár hónapokat tölthet Finnországban lánya, Mónika gyerekeivel is. „Azelőtt, ha csak pár napra kiutaztunk a feleségemmel, sosem tudtam elengedni magam, mert azon izgultam, vajon mi van itthon, nem betegedett-e meg a képernyős váltótársam, a felelősség nem hagyott nyugodni. A nyugdíjazásommal ez a teher lehullott rólam, és most szabadabbnak érzem magam. A tévézés pedig része maradt az életemnek, hiszen gyakran hívnak szakértőnek a Mokka adásaiba, amit nagyon élvezek, emellett nemrégiben Gaál Noémivel együtt részt vehettem az Ázsia Expressz nevű hatalmas kalandban. Szándékosan nem kérdeztem meg a stábot, hogy igazából mi vár ott rám, csak arra koncentráltam, hogy végre láthatok igazi, trópusi monszunesőt, és igent mondtam. Aztán amikor pár héttel később a Szent László Kórházban ültem megszeppenve, a kötelező védőoltásaimra várva, rájöttem, hogy a helyzet kezd komolyra fordulni” – emlékszik nevetve Lajos, aki egyébiránt legendásan fél a tűtől.
„Ázsiában csodaként tartottak számon”
Németh Lajos mindig sportos szellemben élt, korábban hosszútávfutó volt, és évtizedek óta törekszik arra, hogy a lehető legegészségesebben létezzen. Az ázsiai kaland során a sok-sok gyaloglás, a pihenés és a megfelelő étkezés hiánya ébresztette rá arra, hogy a teste mennyire meghálálja a korábbi törődést. „A stábtagok és a frissen megismert ázsiai barátok úgy mutattak be ott sokaknak, mint egy csodát, hogy 67 évesen így bírom a viszontagságokat, mert nem akármilyen kihívásokban volt részünk – mondja Lajos. – Engem nem a dolog fizikai része terhelt meg, a lelki sokkal inkább: sokszor volt, hogy stoppoltunk, nem vettek fel, segítséget kértünk, figyelmen kívül hagytak, rengeteg volt a kudarc. Hozzászoktam az életem során, hogy mindent képes vagyok megteremteni magamnak, és most, hogy erre nem volt lehetőségem, küzdöttem a megalázottság érzésével. Megtapasztaltam, milyen kiszolgáltatottnak lenni, és ez még inkább arra ösztönöz, hogy ameddig csak lehet, frissen, fitten tartsam az elmémet és a testemet. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lerottyanjak, hiszen az unokáim kiskoruk óta megszokták, hogy Lajos nagypapa a korcsolyázástól a négykézláb kergetőzésig bármire kapható. Az időt nyilván nem lehet megállítani, de hiszek abban, hogy lelassítani lehetséges. Úgy, hogy az ember nem hagyja el magát, állandó mozgásban van, és célokat tűz ki maga elé, akárhány éves is legyen. Én ebben a szellemben élek.”
„Ma már az időjárás a hobbim”
A meteorológus szereti magát körülvenni fiatalokkal. Évekkel ezelőtt kidolgozta a Mi lesz veled Föld, mi lesz veled éghajlat című előadását, amellyel országszerte számos helyre meghívják – boldogan újságolja, hogy szinte tele a naptára. „Tartottam már előadást méhészeknek, bankároknak, de játékgyári dolgozóknak is, emellett rendszeres vendég vagyok iskolákban. Imádok a tiniknek mesélni, jó érzés látnom, az általam elmondottak hatására miként esik le nekik a tantusz, milyen fontos, hogy jól bánjunk a környezetünkkel. A meteorológia tehát a mai napig az életem része, csak más az, ha feladatként, és más az, ha a saját örömömre foglalkozom vele. Ma már az időjárás a hobbim. Ha például egy kedves, ismerős menyasszony felhív, és megkérdezi, milyen idő várható az esküvője napján, azt nagyon szívesen megosztom vele” – kacsint rám Lajos, aki arra az esetre céloz, amikor másfél éve aggódtam, hogy a mi nagy napunkon leszakad-e az ég. Megnyugtatott, hogy ne izguljak, csak este nyolckor fog – és mondanom sem kell, igaza lett.
Jó barátok maradtak
Németh Lajos és Gaál Noémi 19 évig dolgoztak együtt a TV2-nél, és sosem volt köztük konfliktus, a barátságuk töretlen volt, akár egy sima víztükör. „Ezt az állóvizet azért alaposan felkavarta az Ázsia Expressz — emlékszik nevetve Lajos. — Így még sosem voltunk összezárva, és megismerhettük egymást a kevésbé szerethető oldalunkról is. Mindenesetre a lényeg: mai napig beszélünk, barátok maradtunk. Noémi pedig sokkal keményebb nő, mint hittem. Nem sok civilizált hölgy tűrte volna ilyen elszántan és türelmesen az embert próbáló helyzeteket, amelyekbe az út során kerültünk.”
