Korábban nem ismerték egymást, az Ázsia Expressz hozta össze őket. „Két hét kellett, mire összerázódtunk – mondja Pallavicini Zita. – Katinka nem könnyű eset, meglehetősen vehemens, de azt hiszem, jól kezeltem a kirohanásait. Sokat tanultunk egymástól.”„Nézem a tévéműsort, és ráébredtem, hogy változtatni szeretnék a stílusomon – veszi át a szót Katinka. – Sajnálom, hogy gyakran csúnyán beszéltem Zitával, mert nem ezt érdemelte. A kalandtúrát visszanézve nagyon szégyellem magam, mert sokszor illetlenül viselkedtem. Arra kell rájönnöm, hogy a düh az az alaptulajdonságom, vagy csak Zita hozta ki belőlem” – morfondírozik Katinka, majd próbál magyarázatot találni arra, miért olyan robbanékony. „Szerintem a gyerekkoromra vezethető vissza. Vörös hajú, szemüveges, duci kislány voltam. A kinézetem miatt már óvódásként is magamon viseltem a skarlát betűjét, minden gyerek engem cikizett, az én biciklimet dobták az árokba. Egész gyerekkoromban azt hallgattam: vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy sem jó… Ezt a puttonyt a mai napig cipelem. De kész vagyok a változásra, mert meg akarok szabadulni a rossz tulajdonságaimtól.” A hat idegen nyelven beszélő Zita Budapesten született, de Csehországban, Irakban, Kanadában és Svájcban is élt.
Megharapta egy veszett kutya
„Én már nem élvezhettem az előnyét annak, hogy ősi családba születtem, hogy Andrássy Gyula leszármazottja vagyok. Az államosítás után a családi birtokokat, kastélyokat elkobozták a nagyszüleimtől. A kitelepítés után az arisztokrata nagyanyám konkrétan egy disznóólban élt Csehországban. Egy időben én is vele laktam, egy erdő közepén. Szegények voltunk, egy pár cipő megvétele is gondot okozott. Ezt az időszakot a múltból maradt apró tárgyak eladogatásával vészeltük át. Nagyanyám fillérekért vált meg a családi ezüstöktől, porcelánoktól. A gyerekkoromra mégsem úgy tekintek, mint valami rossz dologra. Amikor megharapott egy veszett kutya, és kórházba kerültem, megtanultam túlélni és küzdeni. Ha engem most betennének egy horda krokodil mellé, én köztük is nyugodtan teáznék. Annyi minden történt már velem, hogy meglepődni már semmin nem tudok. Anyám nyughatatlan, bohém nő volt. Életem első négy évét például Bagdadban töltöttem, mivel kitalálta, hogy misszionáriusi munkát vállal ott. Később Kanadába vitt a sorsom, ahol apám élt, aztán ismét visszakerültem Európába, a nagymamámhoz. 10 évesen Csehországból Budapestre költöztem, a balettintézet növendéke voltam. Magyarul is csak akkoriban tanultam meg, mivel mi otthon, magunk között csehül beszélgettünk.” Zitának színes és változatos élet adatott meg, ám a mélypontokat ő sem kerülhette el. Édesanyját tragikusan fiatalon elveszítette, a mama rablógyilkosság áldozata lett a prágai lakásában, később Zita maga is depresszióba zuhant, és egy szerelmi bánat miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Aztán jön a szörnyű autóbaleset, melynek következtében majdnem amputálni kellett a jobb karját, operációk sokaságán esett át. „Rájöttem, hogy humorral és pozitív hozzáállással minden gond és probléma orvosolható. Nagyon boldog vagyok, mert az autóbalesetem óta tegnap vezettem először, és remekül ment. Elhatároztam, hogy újra fogok lovaspólózni is, és még egy gyereket szeretnék – de most már a férjemtől! Szerintem sokkal lazább anyuka lennék” – véli a grófnő. A 46 éves Zita a második házasságában él, ám a gyerekei, a 16 éves Eduárd és a 10 éves Lavínia korábbi szerelmi kapcsolataiból születtek. Angliában tanulnak, így csak az iskolai szüneteket töltik együtt. Zita férje Bécsben él, ő osztrák állampolgárságú arisztokrata. „A férjemmel Erdélyben ismerkedtem meg, 2015-ben házasodtunk össze. Mivel nem élünk együtt, általában esküvőkön, bálokon és temetéseken találkozunk. Ő a világ leghumorosabb embere! A fotózásról egyenesen hozzá megyek, a hétvégét együtt töltjük. Szeretek főzni, knédlit készítek neki” – mondja Zita, aki szégyenletesnek tartja, hogy a magyar állam a mai napig nem rehabilitálta a családját, és nem kapták vissza az ingatlanokat és ingóságokat, amiket elvettek tőlük. „Nem az egyik Andrássy-kastélyban lakom, hanem egy belvárosi lakásban, és semmi jel nem utal arra, hogy kik voltak az őseim. Csak egy Andrássy Gyuláról készített kép van a lakásom falán, amit a lányom keresztapja vásárolt nekünk egy aukción.”
Együtt mennek vissza Ázsiába
Az Ázsia Expresszre visszatérve, mindketten úgy látják, jó, hogy belevágtak ebbe a kalandba, és újra megtennék. „A jobb karom miatt hendikeppel indultam, de sikerült teljesítenem a kitűzött célt” – mondja Zita. Katinka pedig azt ecseteli, hogy sorsszerű volt a találkozása Pallavicini Zitával.
„Biztos vagyok benne, hogy karmikus találkozás a miénk. Zita révén felismertem a hibáimat, emberi hiányosságaimat. Mióta hazajöttünk, minden nap beszélünk telefonon, nem szakadt meg a kapcsolatunk.” A grófnő pedig gyorsan hozzáteszi: előfordulhat, hogy ismét együtt utaznak Ázsiába.
„Szeretnék eljutni Tibetbe és Bhutánba. De oda már kamerák és tévéstáb nélkül. Ha Katinka velem tart, egy újabb életre szóló kalandban lehet részünk.”
Jót tett az esővíz a bőrüknek
A viszontagságos utazás ellenére Zita és Katinka egy-két dolgot kifejezetten szerettek az ázsiai kalandtúrában. „Öt hétig esővízben mosakodtunk, ami jót tett a hajamnak és a bőrömnek. Kint nagyon szép selymes volt a bőröm, a hajam pedig magától begöndörödött” — mondja Zita. „Rólam pedig 20 kiló lejött, mert keveset ettem, és sokat sétáltam, illetve cipeltem a baromi nehéz hátizsákot” — meséli Katinka.
