Meggyfa című dala elképesztő siker: klipje nézettsége az interneten már az ötmillióhoz közelít, így hát nem csoda, hogy Horváth Tomi és felesége, Andi joggal reménykedtek abban, hogy idén ők képviselhetik hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon. A többes szám nem véletlen: még ha Tomi egyedül vagy a zenekarával áll is a színpadon, Andi mindig mellette van, és a közönség soraiban dobog a szíve azért, hogy a férje egyre sikeresebb legyen, egyre inkább kiteljesedjen a zenei életben. Nem tagadják, kissé csalódottak voltak, amikor a Meggyfa mégsem került be A Dal végső döntőjébe, ám szomorúságuk csak addig tartott, míg a színfalak mögött újra át nem ölelték egymást. „Szemernyi rossz érzés sem maradt bennünk a verseny után, hiszen rengeteg értékes szakmai tapasztalatot és több igaz barátot is nyertünk általa – meséli Tomi. – Nem beszélve arról, hogy nekem már mindenem megvan: a lelkes közönségem, a csodálatos feleségem és imádott nevelt kisfiam, Dávidka. A kiesés után rögtön arra gondoltam, sebaj, így legalább gőzerővel készülhetek május 11-ére. Akkor lesz ugyanis nagykoncertem a Budapest Parkban. Nem beszélve arról, hogy most is csodás dolog történik velem: családommal repülőre ülünk, és meg sem állunk Baliig. Andival van egy bakancslistánk, és ennek fontos pontja volt, hogy egyszer eljussunk Indonéziába, és nagyon boldogok vagyunk, hogy ez most megvalósul.” A pár sokat küzdött a jelenlegi boldogságért: öt évvel ezelőtt Andi kicsi fiával együtt lépett ki a házasságából, amikor Tomival egymásba szerettek, és közösen kezdtek új életet úgy, hogy szinte semmijük nem volt. Ráadásul a fiatal édesanyára sokan furcsán néztek, amiért otthagyva biztos hátterét, kapcsolatba kezdett egy nála nyolc évvel fiatalabb, bohém életet élő énekessel. „A korkülönbség nem zavar, az életritmusunkat pedig egymáshoz igazítottuk. Nem a számok fontosak, hanem az, hogy két hasonló személyiség találkozzon” – vélekedik az énekes. Annak idején napról napra, majd hónapról hónapra éltek, miközben tudatosan, rengeteg munkával építették föl Tomi ma már óriási internetes rajongótáborát – a sikereit kétségkívül ennek is köszönheti. „13 éves korom óta zenélek az éjszakában – mondja az énekes. – Később megfordultam tehetségkutatóban is, ám az igazi eredményeket már a feleségemmel az oldalamon értem el. Végtelenül büszke vagyok rá, és nagyon hálás azért, hogy a kezdetektől dézsával önti belém az önbizalmat. Neki köszönhetően, mellette lettem erős férfi, és mindaz, amit elértünk, a közös sikerünk.”
Percekben mérhető boldogság
Horváth Tomi elárulta, a Meggyfa című dalát a felesége ihlette néhány esztendővel ezelőtt. „Úgy egy éve lehettünk együtt, amikor a közös munkánknak hála, kezdtek beindulni a felkéréseim, és egyszer meghívtak bennünket fellépni egy, az ukrán határ túloldalán lévő városba – meséli Tomi. – Olyan úttalan úton haladtunk ott a nyárban, ahol már aszfalt is csak elvétve volt alattunk, vadregényes volt a természet és kellően szerelmes a hangulat. Aztán egyszer csak beköltözött a fejembe a Meggyfa dallama, egészen furcsa módon rögtön a szöveggel együtt, mire azonnal félreálltunk az úton, kipattantam a kocsiból, és egy mező közepén diktafonra énekeltem, amit kitaláltam.” „Nekem ez a dal már akkor nagyon tetszett, és első perctől éreztem, hogy egy nap fontos mérföldköve lesz Tomi karrierjének – mondja Andi. – Nem beszélve arról, hogy a mi szerelmünk kezdeti, nagyon nehéz, de egyben csodálatos időszakának is örök emléket állított. Hiszen a mondanivalója nem más, mint az, hogy örüljünk a pillanatnak, mert az önfeledt boldogság csak percekben mérhető az életben. Aztán pedig jönnek a hétköznapok problémái, amelyek nem fognak ki rajtunk, mióta együtt vagyunk.”
Mernek nagyot álmodni
Tomi sajátjaként neveli és szereti Andi kisfiát, aki velük él, és mindketten nagyon fontosnak tartják, hogy a zenélésnek ne lássa kárát a család. Épp ezért, megfontoltan vállalják el a fellépéseket: hétköznap csaknem civil életet élnek, és hétvégén turnéznak, amikor a kisfiú vagy a nagymamájánál, vagy az édesapjánál van. „Egyre gyakrabban kapjuk meg a kérdést, tervezünk-e családbővítést – meséli Andi. – Egy kiskutyát a közeljövőben mindenképp szeretnénk, és a későbbiekben közös babában is gondolkodunk. Ám még rengeteg szakmai tervünk van, és jó volna, ha akkor jönne a picike, amikor már nyugodtabb életet élhetünk. Mi mindig nyerni szeretnénk, és merünk nagyot álmodni: hiszünk abban, hogy eljön a nap, amikor már évi néhány nagykoncertből és a zenei jogdíjakból megélhetünk.” „Ha nekünk babánk lesz, mindketten gyesre megyünk – folytatja nevetve Tomi. – Ugyanis már Dávidkánál látható, hogy bármi kérése vagy gondja van, mi egyszerre ugrunk. Nemrégiben beteg volt, és sem Andi, sem én nem tudtunk aludni, úgy aggódtunk érte. Ha majd babánk lesz, csakúgy, mint
a feleségem, én is ott szeretnék lenni minden fontos pillanatánál. Az nagyon rossz lenne, ha lemaradnék az első szaváról vagy az első lépéséről, mert épp egy másik városban állok színpadon. Éppen ezért, először a körülményeket kell megteremtenünk ahhoz, hogy egy nap elvonulhassunk babázni.”
Lilára verte a tenyerét
Horváth Tomi mindent beleadott A Dalban! Olyannyira, hogy a koreográfiában szereplő kanalazást is — csaknem szó szerint — véresen komolyan vette. „A próbákon is olyan lelkesedéssel csapkodtam a kanalat többek között a tenyeremhez is, hogy sikerült lilára vernem. Napokig úgy fájt a kezem, hogy vezetés közben a kormányt alig tudtam megfogni. Mégsem bánom, mert maximalista vagyok, szeretek mindig mindent beleadni a produkcióimba” — mondja az énekes.
