Édesapja elvesztése után jelentősen megváltozott az élete. A rámaradt hagyaték miatt a családjával kétlaki életet él Székesfehérvár és Diósjenő között, és azon fáradozik, hogy megnyissák az Oszter-udvart. A színésznő úgy érzi, a művészetről, kultúráról, természetről és lelki megújulásról szóló élményközpont méltó emléket állít majd a papájának.
Anyukája volt az engedékenyebb
„Édesapám életének utolsó szakaszában sokszor kérdezte tőlem: mihez kezdenék a hagyatékával. Akkor kezdtem álmodozni egy helyről, ami ötvözi mindazt, amit ő képviselt, és amihez én is hozzáadhatom a tudásomat. Például élményfestéssel vagy gyerekrajztáborokkal – meséli Alexandra. – Nagyon tetszett neki az ötletem! Nem árt az sem, ha a mai, kütyükön szocializálódott gyerekeket visszavezetjük a természetbe. Ha megtapasztalják, hogyan kell a tyúk alól kiszedni a meleg tojást, vagy megtudják, hogy melyik gyógynövény mire jó. Aztán pedig közösen alkotni, hogy fejlődjön a kreativitás. Csodás álmok ezek, de támogatás nélkül nem tudom megvalósítani, így egyfolytában a pályázatokat lesem, hogy ha pici lépésekben is, de haladjunk a cél felé.”
Alexandra kislány korában nagyon sok időt töltött a szüleivel Diósjenőn. Oszter Sándort bármikor meglátogattuk ott, úgy beszélt a gyermekéről, mint egy királylányról. A színésznő szerint szerencse, hogy az édesapja kimutatta a határtalan szeretetét, de egyben szigorú és következetes szülő is volt.
„Nem kaptam márkás farmert, csak mert az volt a divat. Ha igényem volt valami extra dologra, mindig megkérdezte, tudom-e, hogy egy ilyen ruhadarabért mennyit kell dolgozni és mit teszek azért, hogy megérdemeljem. Ma is a fülemben cseng, ahogy mondta: fiam, azt hiszed, több leszel, jobb leszel egy-egy drága holmitól? Te magad légy a márka! Mások akkor fognak megbecsülni. Aztán persze Anyukám olykor engedett, és megkaptam a vágyott ruhát, de ez sosem volt természetes. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem kényeztettek el és munkára neveltek, mert így nem szeppentem meg különösebben, amikor rám szakadt a családi birtok.”
Büszke a családja történetére
Alexandra a párja, Tomi hathatós közreműködésével ma már birtokot is igazgat. Mint mondja, rátermettségét és sokoldalúságát nagy múltú családja erős asszonyaitól örökölte.
„Apai nagymamám csodálatosan rajzolt, autodidakta módon tanulta meg, mert a nagy szegénységben, az államosítás idején nem jutott oktatáshoz. Később, amikor már három gyereke volt, és a férje a rendszer visszásságai miatt börtönbe került, éjjelente varrt, nappal gyárban és titkárnőként is dolgozott, hogy eltartsa a családot. Anyukám édesanyja, Failoni Nelly pedig csak azért is prímabalerina lett egy olyan korban, amikor úgy tartották, a táncosnők mind cédák. Miután férjhez ment, és nem sokkal később megözvegyült, nemzetközi művészhálózatot épített, olyan előadókat közvetített Olaszország és Magyarország között, mint a fiatal Luciano Pavarotti. Ebből a tevékenységből jutott hozzá egy rózsadombi villához és nevelte fel egyedül az édesanyámat. Apukámtól pedig azt tanultam, hogy nem szabad egy helyben toporogni, mert akkor vagy az élet, vagy mások döntenek helyettünk, és annak mindig szélsőséges következménye van. Így hát gyorsan döntök és cselekszem. Ehhez persze kell a belső biztonság és nyugalom, amit nekem az alkotómunka, az edzés és a meditáció segített megteremteni.”
Következetesen neveli a fiát
A színésznő nem volt mindig ennyire tudatos. Régebben hagyta, hogy a napi teendők felőröljék, ennek eredményeként a szervezete segítségért kiáltott: erőtlen volt, és korábban soha nem tapasztalt módon gyaraporodtak a kilói. Kiderült, hogy inzulinrezisztenciája van.
„Tudom, hogy ezek a folyamatok a lélekben kezdődnek, és ha testi tünetek formájában is megmutatkoznak, változás kell. A kivizsgáláson kiderült, hogy gluténérzékeny vagyok, de a cukor- és a tejtermék-bevitel is problémás számomra. Ma már tudatosan, sokszor keveset eszem, és rendszeresen mozgok” – meséli Alexandra, aki mostanában sokat van Diósjenőn, a jó levegőn. Fiának, a 13 éves Axelnak is átadja a vidéki élet szeretetét. Következesen neveli, akárcsak őt az édesapja.
„Havonta ötezer forint zsebpénzt kap, ha fölötte szeretne költeni, azért teljesíteni kell. Például kimenni Tomival és a munkásokkal az erdőbe, összegyűjteni és kocsira pakolni a száraz fát. Ha ilyen módon egy kis extra bevételhez jut, felhívom a figyelmét, hogy tegyen félre pénzt a nyárra, olyankor több a fizetős program. A káromkodásnak darabjáért pedig száz forintot vonok le! Na, jó, nem mindig. Ez ügyben néha meglágyul a szívem, mint édesanyámnak a divatos ruhák kapcsán annak idején.”
Szereti az anyaszerepet
Az Orfeumban évek óta játssza az Anyád kínja című megható és nevettető, az anyaság szépségeiről és árnyoldalairól szóló darab egyik szerepét. „Ez az előadás a szívem csücske, mert rengeteget ad a közönségnek. Szeretem az olyan történeteket, amelyek elgondolkodtatják és közelebb hozzák egymáshoz az embereket” – mondja a színésznő.
Fotó: Forgács Bea, Toroczkay Csaba, Privát
