Édesapja halálának másnapján is koncertezett Dolly: „Az Ábrándos szép napokat neki énekeltem, közben fojtogatott a sírás”

Nem lehet nem észrevenni, hogy kitűnő formában van. Jókedvű, a szeme csillog, és boldogan mesél, hiszen túl van a nehézségeken.

„Hat évvel ezelőtt volt egy mélypontom, amikor egyedül maradtam. Ki kellett találnom, hogyan folytassam tovább, mert az éneklés és a színpad az életem. Mostanra sikerült becsületes és jó embereket magam köré gyűjtenem. Egy régi barátnőm, Rita lett a menedzserem, és az új zenekarom, a Dolly Plusssz által tehetséges zenészekkel kezdtem el dolgozni. Mindenki jóval fiatalabb nálam, de nagyon szeretek velük lenni, mert inspirálnak, és jó dolgok születnek a közös munkából. Múltkor a 24 éves gitáros úgy szólított meg próba közben, hogy Dolly anyánk. Nem sértődtem meg, inkább jót nevettem. Amikor a zenekarommal vagyok, úgy érzem, mintha nyolc gyerekem lenne. Mindig könnyen kijöttem a férfiakkal, kislányként is fiúsítva voltam, srácokkal játszottam. Hét ördög veszett el bennem, minden huncutságban benne voltam. A langyos víz sosem izgatott. Kell a pezsgés és a szárnyalás. Művészléleknek tartom magam, aki szívesen lebeg a föld felett. Lehet, hogy a rajzfilmeket is azért szeretem, mert egy fantáziavilágba visznek el. Szívesen nézem a Tom és Jerryt és a Hupikék törpikéket” – árulja el.

Szülinapi bulira készül

Millió terve van, de egyelőre nem szívesen osztja meg őket másokkal.

„Korábban elkövettem azt a hibát, hogy idő előtt elmondtam az ötleteimet, és amikor rajtam kívülálló okok miatt nem valósultak meg, nagyon csalódott voltam” – magyarázza Dolly. Arra azonban felhatalmazott, nyugodtan írjam meg, idén születésnapi bulira készül. Az évei számát sem titkolja: 75 lesz májusban. Nehéz elhinni, mert egy harmincéves ember energiájával szervezi a mindennapjait.

„A kutyáim miatt pirkadatkor kelek, és ha koncertünk van, éjfél előtt nem kerülök ágyba. A zene tölti ki a napom jelentős részét, zenét szerzek, dalszövegeket írok, és akkor is énekelek, amikor nincs fellépésem. Szerencsére kertes házban lakom, nyugodtan kiengedhetem a hangomat, így egyben gyakorolok, és trenírozom a hangszálaimat. Csak élő bulijaink vannak, a közönség nem csalódhat bennem. Úgy kell elmen­niük, hogy egy jó emléket visznek haza magukkal.”

A színpadot szinte felszántja, a rock and rollra ugyanúgy jár a lába, mint a 80-as években, a Hungária- vagy a Dolly Roll-koncerteken. „Másnap persze rendesen érzem a térdeimet, pihentetnem kell – árulja el nevetve. – De nemcsak a sok színpadi mozgás, hanem a korábbi, éveken át tartó – téli mínuszokban is aktív – lovaglás sem tett jót a térdízületeim­nek. Szerencsére más egészségügyi bajom nincs, mivel vigyázok magamra. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt. Húsz éve már bonbonmeggyet sem eszem, pedig régen nagyon szerettem, de hát, ugye, abban is van egy kis konyak. Számos rossz példát láttam magam körül, hogy az alkohol mennyire tönkreteszi az embert. Szerencsére nincs függőségem, a napi egy pohár búzafűlevet nem számítom annak. Ebben az immunerősítő, természetes növényben hiszek, a jó közérzetemet ennek köszön­hetem.”

Édesanyja pedáns rendet tartott

Sok nő számára Dolly a példakép, de ő kikre néz fel? „Az édesanyám jut először eszembe. Hihetetlen szorgalmas és rendszerető volt. Mindennek megvolt a helye a lakásunkban. A szekrényben úgy álltak a ruhák, hogy nem lehetett belekötni. A lelki szemeim előtt ma is látom, ahogy felmossa a parkettát, mert annak mindig ragyognia kellett. Szeretnék olyan precíz és rendes lenni, mint amilyen ő volt, de nem sikerül, mivel „festői káoszban” élek. Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye” – meséli nevetve, majd a country-rock and roll énekesnőt, Wanda Jacksont említi meg, akit tinédzserkora óta szeret.

„Felnézek a tehetségre és a profizmusára. A férfiak uralta 50-es, 60-as években sikerült betörnie a zeneiparba, ami nem volt kis teljesítmény. Boldog vagyok, hogy megadatott a közös munka, a duettlemez. Az amerikai Oklahomából csak miattunk jött el Budapestre, 1992-ben közösen is felléptünk a Hősök terén.”

A hazai rock and roll királynő azt mondja, itthon nem nagyon tart össze a popszakma, mindenki a saját karrierjét egyengeti. „A kortársaim közül Fenyő Mikivel szoktam jókat beszélgetni. Gimis korunk óta ismerjük egymást. Korábban volt mosolyszünet köztünk, de már jó ideje minden rendeződött. Legutóbb hajnalig elmélkedtünk a világ dolgain. Jó, hogy van közös múltunk, szép emlékek. Szeretem, hogy a 60-as években voltam fiatal. Igaz, külföldre utazni nem tudtunk úgy, mint most, de életre szóló tanítást kaptunk becsületből, munkafegyelemből és szorgalomból.”

Fojtogatta a sírás a színpadon

Az a fajta előadóművész, aki élete végéig szeretné szórakoztatni a közönséget. „Nekem is vannak rossz nap­jaim, de amikor színpadon vagyok, csak a jókedvet sugárzom, a tőlem telhető legjobbat igyekszem nyújtani a közönségnek. Amikor édesapám elhunyt, másnap koncertünk volt, nem lehetett lemondani. Soha nem énekeltem még ilyen feszültséggel. A színpad majd felrobbant. Apu kedvenc dalát, az Ábrándos szép napokat neki énekeltem, közben fojtogatott a sírás. A fellépés lement, iszonyatosan nehéz volt végigénekelni a dalokat. De ahogy lejöttem a színpadról, zokogtam. Én sosem viszem ki a közönség elé a magánéleti gondjaimat. Ha ritkán sírni kell, csak úgy szoktam, hogy senki ne lássa. Szerencsére most újra nagyon jó korszakomban vagyok, csak örömkönnyek csordulnak ki a szememből.”

Fotó: Szabolcs László, Birton Szabolcs