Tolnay Klári. Leprásokat akart gyógyítani
Gyerekként két évig a nyíregyházi angolkisasszonyoknál tanult, itt ismerkedett meg Mater Mohács apácával, aki szinte anyja volt az intézetben élő növendékeknek. Ő volt az, aki színdarabokat is rendezett, s ezekben a kis Rozáliának – merthogy ez volt az eredeti keresztneve – is osztott szerepet. Tolnay Klári az Egyes szám első személyben című könyvben azt írta, Mohács miatt hamar eldöntötte, hogy apáca lesz. „Nem olyan apáca, aki csak úgy térdepel, imádkozik meg bezárkózik. – Hát milyen? – kérdezte Mater Mohács. – Tevékeny apáca. Gyógyító valamilyen lepratelepen, vagy tanítóapáca a négerek között Afrikában. Mater Mohács félrehajtotta a fejét, szomorúan mondta: – Nem leszel te apáca… nem leszel te apáca. – Miért? Talán rossz vagyok? – Nem – mondta tűnődve –, de benned mocorog valami. Nem, nem maradsz te apáca.” Igaza lett.
Törőcsik Mari: Megszűnt az iskola
Heves megyében, Pély községben látta meg a napvilágot Törőcsik Marián néven 1935-ben. A fura keresztnév titka, hogy a jegyző elírta azt, így a Mariannból Marián lett. Szülei pedagógusok voltak, a katolikus család öt gyermeke közül ő volt a második. A két éve elhunyt művésznő az első négy osztályt abban az iskolában végezte, ahol apja igazgató volt, majd Egerbe, az angolkisasszonyokhoz került, és az orsolyák rendházában működtetett kollégiumban lakott.
Apácának készült, ám az államosításkor az iskolája megszűnt, így a terve sem valósulhatott meg.
Szalay Bence: Papneveldében tanult
A híres bankrablót, a Viszkist megformáló színész sokáig papnak készült, ezért a középiskolát egy olaszországi papneveldében kezdte. Itt tanult fél évig, azért csak ennyi ideig, mert rájött, hogy ez mégsem az ő hivatása, többek között a cölibátusi eskü vette el a kedvét. Inkább Svájcban élő édesanyjához költözött, és ott tanult tovább.
Marót Viki: Csak lázadás volt
„Ötödikben a szüleim a saját kérésemre beírattak egy katolikus iskolába. Annyira fontos volt számomra a hit, hogy szabályosan fanatikus lettem. Tűzzel-vassal védtem Jézust, tizenhárom éves koromig apáca akartam lenni. Nekem talán ez volt a lázadásom” – mesélte pár éve az énekesnő Szily Nórának.
Csernus Imre: A lányok miatt elbizonytalanodott
„Tízéves koromban meghalt az anyai nagyapám, ez annyira megrendített, hogy megesküdtem, pap leszek – mesélte egy interjúban Csernus. Aztán jött a kamaszkor, a lányok, és elbizonytalanodott. Azt mesélte, gyötrődött a döntése okán, nem is maga, hanem a magának tett esküje miatt, míg egy pap fel nem mentette ez alól az eskü alól, és megkönnyebbülten választhatott más utat.
Gryllus Dorka: Végül Thália papnője lett
„Fiatal koromban papnak készültem – rukkolt elő egy interjúban Dorka, aki azt mondta, tinilányként nagyon vonzónak tartotta a papi pályát. „Evangélikus vagyok, és ott lehet nő is pap. A Deák téri evangélikus templomba jártunk, ott volt egy csodálatos, végtelenül okos papnő, Takácsné Kovácsházy Delma. Óriási példaképem volt. Mentem hozzá gyermek-bibliakörbe is, és nála készültem fel teológiára, ahová jártam egy félévet, de közben felvételiztem a Színművészeti Főiskolára. Volt még egy pap a Deák téren, Pintér Károly, aki azt mondta, hogy ezek végül is rokon szakmák. Tréfálkozott, de tény, hogy mindkettő közvetít valamit. Nem véletlenül hívják a színésznőket Thália papnőinek.”
Sinkovits Imre: Pártgyűlés helyett templomba járt
Az 1928-ban Budapesten született Sinkovits vallásgyakorló családból származott. Ő maga is hívő ember volt, sőt eredetileg papnak készült katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására. A hite mindig rendkívül fontos volt számára, soha nem tagadta azt meg, emiatt például a Színművészeti Főiskoláról négyszer akarták kirúgni, klerikális reakciósnak bélyegezték, persze az is hozzájárult ehhez, hogy soha nem támogatta a szocializmust. Sőt, gyakran elkövette a legnagyobb bűnt: a párttaggyűlés helyett a templomot látogatta, a Szent Rókus-kápolnába járt imádkozni.
Kovács András Péter: Vonzotta az elhivatottság
Kisgyerekként kukásnak, majd űrhajósnak készült, de 16 éves korában, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjaként már teológiai pályán gondolkodott a népszerű humorista, aki emlékszik a pillanatra, amikor – ahogyan fogalmazott – „felemelte az Isten”. Az élet azonban más utat szánt neki. „Úgy egy-másfél évig erősen gondolkodtam a papi hivatáson. Vonzott a kiszámíthatóság, a biztonság. Kevés olyan munka van, amit ennyire elhivatottan, átszellemülten lehet végezni, nekem ez volt benne a legszimpatikusabb. Közben nőttem, tapasztaltam és alakultam, majd rájöttem, hogy ebbe a szigorú rendszerbe nem biztos, hogy beleillenék a sok kérdésemmel és kételyemmel.”
Szöveg: Szabó Csaba
Fotó: Ambrus Marcsi, Szabolcs László, Rozmanitz Gábor, Birton Szabolcs, Olajos Piroska, Fortepan/Hunyady József, Joó-Pungor Luca
