Sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy Rékasi Károly elvállalta a TV2 Farm VIP című műsorában való szereplést, hiszen sok éve – a motoros balesete óta még inkább – zárkózott életet él.
„Empatikusabb vagyok, mint azt gondoltam”
„Azért mentem oda, mert kíváncsi voltam, hogy a bezártság, illetve az összezártság más emberekkel mit vált ki belőlem – meséli Károly. – Hiszen ilyen körülmények között felerősödnek az elfojtott érzelmek vagy a lappangó személyiségjegyek. Azt mondtam, Rékasi, próbáld ki magad, te mennyire tudsz uralkodni a saját természeted fölött. Az egészet terápiának, önvizsgálatnak tekintettem, mert kíváncsi voltam, hol a türelmem, a toleranciám, a megértésem határa. Aztán a forgatásokon kiderült, valahol ott, ahol azt látom, hogy véget ér körülöttem az emberség. Nem csak elcsodálkoztam azon, de álmatlan éjszakákat okozott nekem, hogy sokan kifordulnak a saját személyiségükből, hogyan áskálódnak mások ellen pusztán azért, mert a történet végén ott a megnyerhető sok-sok millió forint. Ottlétem során többször kijelentettem: emberek, ez játék és nem gyilkosság! Esténként, amikor a fekhelyemen nem bírtam aludni, rengeteget gondolkodtam, és bizony átfutott a fejemen: elismerni önmagamnak a vereségem, nem klassz érzés. Ugyanakkor meglátni azt, hogy jóval érzékenyebb és empatikusabb vagyok, mint azt hittem magamról, jó dolog. Akkor kezdtem el ordítani, amikor meghazudtoltak… az nem volt szép, de a helyzet sem volt az” – sorolja felimeréseit a színész, akit a forgatás során baleset ért, emiatt kórházba szállították. A helyzet súlyosnak tűnt, olyannyira, hogy az orvosok először mélyvénás trombózisra gyanakodtak, ami akár amputációhoz is vezethetett volna. Károlynak kivizsgálásokkal és kezelésekkel teli éjszakája volt.
„Hála az égnek, megmaradt a lábam, de az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ebben az állapotban nem folytathatom a játékot” – idézi fel a színész.
Az állatok védelmében engedte el a jó modort
Károly nem hisz a véletlenekben – úgy érzi, ami történt, azért volt, mert ha játékban marad, érzelmileg nagyon megszenvedte volna. Mint mondja, sok minden rosszul érintette őt, de leginkább az, ahogyan egyes játékostársai az állatokkal bántak.
„Amikor az elején arról egyeztettünk, ki melyik jószág ellátását, gondozását vállalja, én teljesen tudatosan hátraléptem – meséli. – Mivel gyerekkoromban Jászberényben nőttem fel, és a szüleim fuvarozással foglalkoztak, nekem sokáig napi rutin volt a lovak gondozása és az istállótakarítás. Több játékostársamnak ez a feladat óriási szenzációnak tűnt, és lelkesen vállalták a jószágokat, mert milyen aranyos a boci. Igen ám, csak aztán otthagyták az állatot, ami az én szememben a létező legnagyobb felelőtlenség, mert egy ilyen ártatlan lényt, aki csak rád számíthat, nem hagyhatsz cserben. Emiatt aztán többekkel összerúgtam a port, és elengedtem a jó modort. Remélem, a nézők a helyzet súlyából adódóan megértették a kirohanásaimat.”
Miután Károly hazatért a farmról, rémálmok gyötörték. „Volt, hogy az éjszaka közepén talpra ugrottam, és letéptem az ujjamról a jegygyűrűmet, mert úgy éreztem, még az is szorít. Szegény Gerdám tehetetlenül nézte, mi zajlik bennem, majd egyszer csak az asztalra csapott, és azt mondta: »Károly, itt a bőrönd, most összecsomagolunk, és meg sem állunk a tengerpartig, ahol végre kipihenheted magad!« Elutaztunk, és az az egy hét átmosta a lelkemet, utána sokkal jobban lettem.”
„Bevallom, nem voltam a legjobb beteg”
Egyrészt meghatotta, másrészt megnevettette az a gondoskodás, amiben a családja részesítette. „Mivel a fiam, Zsigmond pontosan ismeri az apját, tehát hogy nem tud a hátsóján megülni, nemcsak hogy elkísért az orvosi kontrollokra, de bejött velem, és meghallgatta, mit mond az orvos, aztán pedig kőkeményen felügyelte, betartom-e az utasításokat. Nem vezethettem autót, nem tehettem-vehettem otthon kedvemre, nem sétálhattam egy ideig, ami számomra igen megterhelő volt. De nem akartam a családom életét megnehezíteni azzal, hogy renitenskedem. Hálás vagyok nekik, hogy gondoskodtak rólam, vigyáztak rám. Akkor is, ha nem voltam a legjobb beteg” – nevet Károly, aki már jól van, és visszatért a színházi próbákhoz is.
„Jelenleg Zalaegerszegen készülünk A három sárkány című zenés vígjáték bemutatására, amelyben azt nem mondanám, hogy táncolok, de már arra hasonlító mozdulatokat teszek, ami az én helyzetemben óriási előrelépés. Februárban lesz a bemutató, amit izgatottan várok.”
Fotó: DFP, Tv2, privát
