Toldy Mária csak tanítani vágyik, színpadra már nem: „Szerencsés vagyok, mert engem itthon szeretnek”

Nem könnyű időpontot egyeztetni az egykori táncdalénekesnővel, mert a mai napig tevékeny, pestújhelyi otthonában éneket tanít.

„Nagyon szeretek gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozni. Kihívásnak tartom, hogy a tehetségeket felszínre segítsem. Hiszem, hogy a gyémántot nemcsak csiszolni, de folyamatosan keresni is kell, felbukkanását nem szabad csak a véletlenre bízni” – mondja csillogó szemekkel Toldy Mária. A 85. évében járó énektanárnő energiája irigylésre méltó. Rendkívüli aurája van, elhiszem neki, hogy tud bánni a fiatalokkal, ért a nyelvükön. Amit csinál, az nem munka számára, hanem hivatástudat. Megtehetné, hogy visszavonultan éljen, de át szeretné adni a tudását a következő generációknak.

„Igazság szerint, amikor 80 éves lettem, egy pillanatra azt éreztem, elég volt, de rögtön ki is ment a fejemből. Egész életemben mindig kitaláltam valamit, fontosnak tartom, hogy legyenek céljaim.”

A sztárságot lecserélte a katedrára

Korábban olyan művészeket tanított énekelni, mint Bereczki Zoltán, Janza Kata, Szinetár Dóra, Détár Enikő, és a névsor hosszan folytatható. Nem tudja, hogy honnan örökölte a zeneszeretet, de tény, hogy kislány kora óta folyamatosan énekel.

„Itt, a mellettünk lévő játszótéren volt az első közönség előtti szereplésem, ötévesen felálltam a dobogóra, és énekeltem” – meséli. Alig két évtizeddel később pedig már a hagyományos tánczene egyik kiemelkedő előadója lett, miután kétszer, 1966-ban és 1967-ben is első díjat nyert a Táncdalfesztiválon.

„A kor nagy sztárjával, Németh Lehellel is sokszor léptem fel. Záray Márta is nagyon aranyos volt, mindig támogatott. Egyszer elvitt a saját varrónőjéhez, onnantól kezdve nekem is ő készítette a ruhákat.”

Toldy Mária pályatársa volt Koós Jánosnak, Korda Györgynek, Aradszky Lászlónak és Koncz Zsuzsának. Ha nem búcsúzott volna el a színpadtól, vajon még mindig koncertezne?

„Ha énekesnő maradtam volna, már biztos nem állnék a színpadon. Anyuka akartam lenni, és én szerettem volna felnevelni a gyerekeimet, Andreát és Miklóst. A férjemmel, Malek Miklóssal nagyon sokszor léptünk fel együtt, de az éjszakába nem lehet úgy elmenni dolgozni, hogy közben a gyerekek itthon várnak” – mondja Mária, aki 1970 szilveszterekor még fellépett, januárban pedig már a postás zeneiskolában tanított.

„Amikor felhívott az igazgató, hogy lenne-e kedvem náluk tanítani, azonnal igent mondtam. Úgy tűnt, könnyen magam mögött hagytam a művészi pályát, a színpadi létet, és igyekeztem gyorsan beilleszkedni a civil hétköznapokba. Szeretettel fogadtak és örültek nekem az iskolában. A tanítás után pedig hazajöttem, és a gyerekeimmel foglalkozhattam, ez mindennél többet jelentett számomra. Büszke vagyok, hogy Andrea jobb énekesnő lett, mint én, mert ha nem lenne tehetséges, lebeszéltem volna a művészi pályáról. A fiam, Miklós is kiváló zeneszerző, zenész és producer. Húsz évig Amerikában dolgozott, jelenleg Dubajban él. Most készülünk meglátogatni őt.”

Micinek hívják a családtagjai

Mária ezer szállal kötődik az otthonához és a XV. kerülethez. Sosem jutott eszébe, hogy elköltözzön onnan.

„A nagyapám az Elektromos Művek igazgatója volt, ő vette ezt a házat az édesanyámnak 1928-ban. Itt töltöttem a gyerekkoromat, a felnőtt éveimet, és nyugdíjasként sem tudom elképzelni magam máshol. Andikám és Miklós is itt nőttek fel, és az unokák, Péter, Gábor és Léna is gyakran jöttek hozzánk” – meséli a háromszoros nagymama, aki a családja legfiatalabb tagjainak is át akarta adni a zeneszeretetet.

„Folyton próbáltam tanítani az unokáimat, de a fiúkat nem lehetett. Azt mondták nekem: Mici, ne énekelj! Ők a meséket szerették hallgatni, ezért mindig kitaláltam nekik érdekes történeteket. A fiúk civil pályán dolgoznak, és Bécsben élnek. A lányom második házasságából született 13 éves Léna viszont egy csoda! Énekel, táncol, hegedül, színpadra született tehetség. Amikor meghallom játszani a hegedűjén, a szívem összeszorul. Szerintem ő követ majd minket a művészi pályán.”

Paul Ankának is nagyon tetszett

Mária elégedett a sorsával. „Nagy szerencse, hogy sosem kellett könyökölnöm, mindig megtaláltak a lehetőségek: a színpad, később a tanítás. Szerencsés voltam abban is, hogy külföldre utazhattam akkor, amikor még csak keveseknek adatott meg. Felléptem Angliában és az egykori Nyugat-Németországban, de mindig hazajöttem, mert engem itthon megbecsültek és szerettek. Hálával tartozom a hazámnak” – mondja.

Pedig tartja magát egy kedves sztori, mely szerint a csinos Máriát a népszerű amerikai énekes, Paul Anka is kinézte magának. „Egy műsorban léptünk fel Hamburgban. Mondták, hogy tetszettem neki, nézett is nagyon engem, de aztán felálltam az asztal mellől, és az érdeklődése alábbhagyott, amikor meglátta, hogy a vállamig sem ér” – meséli nevetve Mária, aki több mint 55 éve Malek Miklós felesége.

„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Így szokták mondani? Hasonlóképpen érzett Miklós is. Hűséges vagyok a házasságomhoz, az otthonomhoz és a hazámhoz. Régebben volt egy olyan kérésem a Jóisten felé, hogy megérjem a 83. évemet, és most hogy már túl vagyok rajta, nem tervezek előre. A mindennapokban keresem meg a jót és a szépet. Optimistán élem az életemet.”

Fotó: Németh András Péter, Németh Gabriella, privát