Kovácsoltvas kapu és elegáns feljáró vezet a kúriához. A galériatulajdonos házaspár gyönyörű bútorok és régiségek között él. De nem volt ez mindig így! „A felmenőim tehetősek voltak, de az államosítás során elkobozták a vagyonukat. Én már az ajkai lakótelepen nőttem fel, a 80-as években már csak egy-két értékesebb tárgy emlékeztetett a lakásunkban arra, hogy a nagyapám egykor arisztokrata volt” – meséli Dr. Katona Szandra, aki a szépérzékét az anyai nagyanyjától, Kati nénitől örökölte. A galériatulajdonos a mindennapi munkájában nagy hasznát veszi, hogy kifinomult ízlése van.
„Van egy mondás, mely szerint a divat változik, a stílus örök. Szerintem ez a bútorokra és az antik tárgyakra is igaz. Szeretem megmenteni a régiségeket, és restaurálás után továbbadni a műtárgyvásárló és művészetet kedvelő embereknek.”
A munkájuk a szenvedélyük
A jogi diplomával rendelkező Szandrának szerencséje van, mert a férje, Tomi olyan férfi, aki a munkájában támogatja, ketten együtt pedig csodákra képesek.
„16 éves voltam, amikor egy autóversenyen megismerkedtünk. Akkoriban Tomi ralliversenyző volt, én pedig a pálya mellől figyeltem az eseményeket. Tomi 15 évvel idősebb, mint én, de megvárta, hogy elvégezzem az egyetemet. A diplomám után házasodtunk össze.” Tamásnak korábban egy autószervize volt, de mint kiderült, sokkal jobban érdekelte a restaurálás és a műbútorasztalos munka. Egy erdélyi házaspártól kitanulta a szakma alapjait, majd a feleségével közös családi vállalkozásba kezdtek.
„Nagy szerencse, hogy mindketten szeretjük a régiségeket, és igényes tárgyak között érezzük jól magunkat. Általában én vásárolok, Tomi pedig felújítja a nemritkán két-háromszáz éves bútorokat. Számunkra fontos a tradíció ápolása, megőrzése. A munkánk a hobbink, a szenvedélyünk.”
A hivalkodás távol áll tőlük
Benéztünk a műhelybe, ahol Tamás épp egy barokk kanapét restaurált.
„Természetes anyagokat, sellakkot, méhviaszt, gyantát és csontenyvet használok a restaurálás során, ami nem káros az egészségre. Fontosnak tartom elmondani, hogy a műtárgyvásárlással nem hagyunk karbonlábnyomot a világban, hiszen a már meglévő tárgyat hasznosítjuk, nem képezünk szemetet és nem vágunk ki újabb fát. A környezettudatosságra odafigyelünk” – mondja Tamás. A házaspár jól kiegészíti és erősíti egymást. A kétkezi munka megbecsülését képviselik. A sikeres vállalkozásuk ellenére nagyon szerények és közvetlenek. A hivalkodás és a magamutogatás távol áll tőlük. Szorgalmasan, céltudatosan élik az életüket.
„A férjem általában reggel hat órakor már dolgozik. Felújításra vár az a kályha is, amire a Kincsvadászokban licitáltam – mutat Szandra a tárgyra. – Érdekes, de a műsornak olyan sikere van, hogy már az adás közben hívnak a vevők, és meg akarják vásárolni tőlem azokat a dolgokat, amiket a tévéstúdióban vettem meg.”
A TV2-n látható műsorban hétköznapi emberek nem hétköznapi tárgyaikkal próbálnak szerencsét a meggazdagodás reményében. „Mi, kereskedők valóban a saját pénztárcánkból vásárolunk, így tényleg csak olyan tárgyakat veszünk meg, amik tetszenek, vagy amiket könnyen továbbértékesíthetőnek gondolunk.”
Szandra nagyon szereti ezt a műsort, mert úgy érzi, a kihalóban lévő szakmáját nagyobb közönség elé tárhatja, és megszerettetheti másokkal ezt a világot. „Jó lenne, ha nem minden nappaliban ugyanaz a szürke vagy fehér színű, pozdorjából készült komód állna. Bátran legyünk egyediek a lakberendezésben, és vegyük körül magunkat szép dolgokkal. A mi feladatunk az értékmentés és az értékteremtés. A 12 éves fiunk, Marci már egy ilyen környezetben szocializálódott. A saját szobájába maga választotta ki az antik bútorokat. Amikor az osztálytársai feljöttek hozzá, nem is találták furcsának a barokk stílusú berendezést, egyedül a tévéjére tettek megjegyzést, túl kicsinek látták” – meséli nevetve az édesanya.
A rendőrség is kéri a segítségét
A 37 éves galériatulajdonos igazi szaktekintélynek számít, gyakran az állam is kirendeli igazságügyi műtárgyszakértőnek. „Bírósági eljárásokban, rendőrségi ügyek nyomozati szakaszában szokták kikérni a szakvéleményemet. Ha például betörés esetén eltulajdonítják az értékes ékszereket, és a rendőrség megtalálja az elkövetőnél, majd lefoglalja, akkor ezeket az ékszereket én szemlézem és értékbecslést is készítek.”
Szandrát gyakran szólítja a munkája Budapestre, de a családjának esze ágában sincs elköltözni a fővárosba, és a régiségkereskedők utcájában, a Falk Miksában nyitni egy elegáns üzletet. „Aki akar, megtalál itt minket. Inkább vagyok nagy hal a kis tóban, mint kis hal a nagy tóban. Közel a Balaton-felvidék, gyakran kirándulás közben látogatnak meg minket, és vásárolnak tőlünk” – mondja Szandra. És milyen igaza van! A felgyorsult világban, ahol minden lakás lassan egyformává válik, üde színfolt az otthonuk.
„Nagyon szeretünk itt lakni. Ezt a házat is kétkezi munkával építettük át, a szívünket-lelkünket beletettük, így tényleg olyan lett, amiben szívesen élünk, és ahová boldogan hívjuk meg a barátainkat. Úgy érezzük, ez egy kis vidéki gyöngyszem elzártan a nagyváros zajától.”
Brillgyűrűt talált egy régi szekrényben
A nagy számok törvénye, hogy egyszer-kétszer szerencséje is lehet a kereskedőnek.
„Egy alkalommal szinte fillérekért vettünk meg egy felújításra váró régi szekrényt, amikor Tomi restaurálás közben talált egy brillköves gyűrűt az egyik fiók mögé beszorulva. Nagyon meglepődtünk, mert ilyen váratlan kincseket tényleg csak ritkán találunk” – árulja el a galériatulajdonos.
Fotó: Ambrus Marcsi, TV2
