Törékeny, pici nő, aki olyan hévvel és lendülettel képes beszélni a számára fontos dolgokról, hogy a szenvedélye magával ragadja a hallgatóságot. Döbrösi Laura sokkal több mint színésznő. Környezetvédelmi és emberi jogi aktivista, face yoga-tréner, mindemellett pedig lelkes konyhakertész, aki ha kell, színházi holmikkal megpakolt bőrönddel is busszal jár be az agglomerációból.
Egy kenyai lány tandíjára gyűjtött
Amikor arról kérdezem, honnan merít erőt ennyi mindenhez, azt mondja, nem is vágyik rá, hogy kevesebb teendője legyen. „Sosem tetszett semmi olyan dolog, ami kizár minden mást – vallja Döbrösi Laura. – Annak idején azért nem mentem a színművészetire, mert megtudtam, hogy az egyetem mellett akkor öt évig semmi mást nem tudnék csinálni. Ez az én személyiségemnek nem volt opció. Így hát, amíg a korombéli színésznők egyetemre jártak, én 19 és 24 éves korom között eljátszottam az összes nehéz sorsú fiatal lányt színházban és filmekben. Viszont sosem akartam sztár lenni. Amikor nem játszottam, kifejezetten nehezen viseltem azokat a helyzeteket, amikor a figyelem középpontjába kerültem. Nem szerettem magamról beszélni, ezért eldöntöttem, ezt úgy fogom megkerülni, mint a legfontosabb példaképeim: fontos ügyeket választok, amelyekről a magánéletem helyett beszélhetek.”
Laura az Instagram-oldalán egyre gyakrabban emelt szót a környezetvédelemért és az emberi jogokért, ennek kapcsán egyre több együttműködés találta meg. „A legnagyobb eredményem eddig az volt, amikor egy klímavédelemmel kapcsolatos kenyai látogatás után a követőim segítségével sikeresen összegyűjtöttem egy ott megismert lánynak több mint kétmillió forintot repülőjegyre és tandíjra. Ennyi hiányzott neki, hogy esélyt kapjon a kitörésre, és Írországba mehessen egyetemre. Ezt a kis jótékonysági kampányt teljesen egymagam szerveztem, és csodálatos volt átélni, hogy bíznak bennem az emberek, és hogy valakin közösen segíthetünk” – mondja a színésznő.
Arcjógázni tanítja a nőket
Laura másik fontos küldetése a női természetes szépség védelme. Ugyan még csak 31 éves, de néhány éve azt vette észre, elkezdett szorongani a megjelenése miatt.
„Tegnap elég szép voltam-e, ma elég szép vagyok-e, holnap elég szép leszek-e? Ez a kérdéskör sajnos minden nőt foglalkoztat, pláne a mai világban, amikor a csúcs szépészeti kezelések két részre bontják a társadalmat. Az arc státuszszimbólum lett. Akinek van rá pénze, azé sima és szép marad, akinek nincs, azé elhasználódik. Én nem hiszek benne, hogy a szépség azon múlna, hogy megengedhetjük-e magunknak. Szerencsére rátaláltam a face yogára, és a gyakorlástól minden öregedéssel kapcsolatos frusztrációm elmúlt. Kaptam egy eszközt, amivel megőrizhetem az arcom egészségét, és ha valami nem tetszik, tudok rajta változtatni, kedvemre formálhatom, ehhez 100 éves koromban sem lesz szükségem külső segítségre. Ez egy forradalmi módszer ahhoz, hogy a nőknek ne kelljen aggódniuk azon, hogy néznek ki, helyette koncentrálhassanak a sokkal fontosabb női küldetésekre: a törődésre, a bölcsességre, a közösségek összetartására. Az arcjóga úgy működik, hogy kioldja az arcizmokban hordozott feszültséget, ami a bőrt összegyűri, majd jól meg is tornáztatja őket, célzottan és izoláltan, ami javítja a kontúrokat, a véráramlást, a nyirokkeringést és az izmok épülése által egy-két hónap alatt formálja is az arcot. Rendszeresen tartok arcjógaedzéseket, március 4-től ingyenes online tanfolyamot indítok” – meséli a jó hírt Laura.
„A természettel nem jó cicózni”
A színésznő több darabban játszik, sok más mellett az Egykutya című előadásban a PopUp Produkcióban és a Többszörös orgazmusban az RS9-ben. Évek óta forgat az RTL A mi kis falunk sorozatában, és idén részt vesz majd egy klímavédelemmel kapcsolatos színházi projektben is.
„Az elmúlt években törekedtem arra, hogy a városi életem minél inkább egy falusi életre hasonlítson – meséli. – Sok időt töltök a szabadban, kertészkedem, van saját paradicsomom, paprikám, és mikrozöldséget is nevelünk. Kizárólag piacon vásárolok, hazai termelőktől, és igyekszem úgy beszerezni az ennivalót, hogy emiatt más élőlények ne szenvedjenek. Tudatosan vásárolok ruhákat is, amit lehet, újrahasznosítok, és arra törekszem, hogy csak minimális szemetet termeljek. Tudom, hogy a környezetvédelem nem a kisembereknél, egyéni szintén dől el. Viszont ha mindenki fontosként kezeli ezt a témát, rengeteg dolgot lehet elérni alulról szerveződve is, ahogyan a kenyai barátnőm esetében. A természettel amúgy sem jó cicózni. Porszemek vagyunk hozzá képest, és ő lát el bennünket mindennel. Tiszteljük, szeressük, védjük és féljük, mert ha magunkra haragítjuk, belőlünk semmi nem marad!”
Fotó: Ambrus Marcsi, RTL, archív
