Egy emlékekkel teli solymári házban ülünk. A népszerű színész és harmonikás, Babicsek Bernát itt töltötte a gyerekkorát és fiatal felnőtt éveit a szüleivel és a bátyjával. A lelkileg összetört édesanya, Márta szívélyesen fogad minket, kétféle házi süteménnyel is készült.
„A fiam nagyon szerette a süteményeimet és a főztömet, de ő is jól főzött, mert már kisgyerekként ott állt mellettem a konyhában, és segített nekem. Bernát tragédiája éppen az lett, hogy főzni akart az elektromos tűzhelyen, s közben elaludt a konyhaasztal mellett. Rövidzárlat keletkezett a házban, ő pedig füstmérgezést kapott – meséli a könnyeivel küszködve az édesanya.
„Egyetlen szülőnek sem kívánom azt a látványt, hogy a saját gyerekét holtan találja meg. A mai napig itt van előttem az a kép, ahogy Bernát élettelen teste a földön hever. A férjemmel együtt találtunk rá… Nem is tudom, hogy nem kaptam akkor ott helyben agyvérzést vagy szívinfarktust, és hogyan van azóta is erőm élni.”
Barátságos volt mindenkivel
Megbeszéltük Mártával, hogy mi most csak a szépre próbálunk emlékezni, hiszen a tragédiát nem tudjuk meg nem történtté tenni.
„Nem az elfogult anyai szív mondatja velem, de a fiam kivételes ember volt. Itt, Solymáron is nagyon szerették. Saját magától kezdett zenélni, már gyerekkorától részt vett a település kulturális életében, boldogan harmonikázott a különböző rendezvényeken. Nagyon tehetséges zenész volt, később pedig színészként is elismert lett. A siker és a népszerűség nem szállt a fejébe, közvetlen és barátságos volt mindenkivel. Bernát élvezte az életet, mindenhez pozitívan állt. Szerette az állatokat, a természetet. Kerékpárjával sokat kirándult a környező hegyekben. A víz is nagy szerelme volt. Horgászott és kajakozott, felnőttként is sokat járt le a Dunára.”
Saját családra vágyott
A beszélgetés közben előkerülnek a régi családi fényképek. Az egyiken Bernát az édesapjával látható.
„Ügyes kezű volt. Szívesen segített a férjemnek az építkezéseken, boldogan barkácsolt. A saját házában is ő csinálta a beépített szekrényeket, a konyhapultot” – árulja el Márta. Egy másik portrékép a Szeress most! sorozat idején készült a jóképű színészről.
„Népszerű volt a lányok körében. Ezt a festményt is az egyik rajongója készítette róla – mutat a falon lévő képre az édesanya. – Sajnos Bernát még nem volt nős, de december elején arról beszélt nekünk, hogy a következő évben családot akar alapítani. Örültünk, hogy a fiunk készen állt az apaságra, mert vágytunk már egy unokára. A férjemmel egész életünkben nagyon sokat dolgoztunk, évtizedeken át vállalkozók voltunk, és azt terveztem, hogy amikor 2022. január elsején nyugdíjas leszek, onnantól kezdve csak a családomnak, a szeretteimnek élek. Bernáttal közösen 550 darab harmonikás figurát gyűjtöttünk össze, amit 2022-ben kiállítottunk volna a helyi múzeumban. Sajnos ez elmaradt. A sors furcsa fintora, hogy pontosan azon a napon találtuk meg holtan a fiamat, amikor hivatalosan nyugdíjba mentem” – meséli a különös egybeesést Márta.
A színészek is nagyon kedvelték
A tragédia óta eltelt bő két év, de a szülők lelki fájdalma nem enyhül.
„Naponta kétszer kimegyünk a fiam sírjához a temetőbe. Nem tudjuk elengedni őt. Beszélünk hozzá, és itthon nézzük a róla készült videófelvételeket. Nagyon más lett az életünk, mint korábban volt. Amíg Bernát köztünk volt, mi is aktív életet éltünk. Szerepeltünk a hagyományőrző solymári tánccsoportban és az azóta megszűnt helyi színjátszótársulatban, de most nincs lelki erőnk szórakozni és másokat szórakoztatni. A sebek nem akarnak begyógyulni, csak egyre erősebbek lesznek. Mindennap azon gondolkodom, hogy tényleg ez a sors volt megírva a fiamnak? Pedig minden jel arra utal, hogy nem készült a földi lét elhagyására, hiszen tervei voltak, és a művészi pályáján is jól mentek a dolgai. A férjemmel minden színházi bemutatójára, koncertjére elmentünk. Örültünk a sikerének, és hogy boldognak láttuk őt. Csak Bernát elvesztése után döbbentünk rá, hogy a kollégái is mennyire szerették. Nagyon megható számunkra, hogy a Turay Ida Színház a fiam emlékének tisztelegve minden évben átad egy Babicsek Bernát-díjat, amit egy 41 évnél fiatalabb tehetséges zenész-színésznek ítél oda a kuratórium. A Szegedi Gyermekszínház is ifjúsági díjat alapított solymári fiatalok számára. És az idei évtől mi is létrehoztunk egy zenei emlékdíjat, amit minden évben májusban adunk majd át egy solymári zenésznek.”
A színész szülei egyelőre nem állnak készen arra, hogy a fiuk személyes tárgyaitól, hangszereitől megváljanak. Az emeleti kisszobában tartják azokat a harmonikákat, amiken Bernát zenélt. „Az egyik harmonikáját leeresztettük a sírba a koporsója mellé. A többi hangszerét pedig itt őrizzük. A megégett háza tatarozását is befejeztük, és Bernát ízlése szerint újítottuk fel. Sajnos nehéz elhinni, hogy a fiunk soha többé nem jön már haza.”
Fotó: Birton Szabolcs, Szabó Lilla, Olajos Piroska
