Ma ünnepli a 90. születésnapját a legendás színészóriás. „Hogy én színészóriás lennék? Hát nézzen rám! – mondja nevetve. – Fiatalemberként is csak 168 centiméter voltam, mostanra pedig egy kicsit már össze is mentem. Édesapám termetét örököltem, ő mindössze 155 centire nőtt. Ezzel együtt nagyon megtisztelő, ha az emberek jó színésznek tartanak, mert egész életemben nekik akartam örömet szerezni. A színpad a lételemem, el sem tudom képzelni, hogy abbahagyjam ezt a pályát. Amíg az egészségem engedi, dolgozni szeretnék. A színház ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint az evés vagy a fürdés. Számomra hihetetlen, hogy megértem a 90. évemet. Mekkora szám, édes Istenem, kissrácként nem tudtam eddig elszámolni! Most is inkább csak úgy állok hozzá, hogy beléptem a kiskamaszkorba. A kilences számot elfogadom, a mögötte lévő nullát pedig nem veszem tudomásul” – teszi hozzá viccesen.
Szerencsés géneket örökölt
Bodrogi Gyula a legidősebb magyar férfi színművész, aki még aktívan dolgozik. A Nemzeti Színházban és a Karinthy Színházban is játszik.
nosztalgiázik
a régi emlékeken
„A szereptanulás szerencsére jól megy, nincs gondom a memóriámmal. Összességében jó egészségnek örvendek, ritkán voltam beteg. Bár márciusban elestem, ezért van a vállam és a kezem bekötve. Nem tört el, csak megrepedt a csont a bal karomban. Néha belenyilall a fájdalom, próbálom pihentetni, és gyógytornára is járnom kell majd.” A színművész szerencsés genetikát örökölt. Nem ő az egyetlen a Bodrogi családban, aki magas kort élt meg.
„A dédanyám 96 évesen halt meg, a nővérem, Zsuzsa pedig már 94 éves. Szerencsére ő is itt van még velünk. A húgom, Erzsébet pedig 14 évvel fiatalabb, mint én, így mi hárman, testvérek még itt vagyunk egymásnak. Azt azonban nehéz elfogadnom, hogy sokan már elmentek az én generációmból. Vannak emberek, akik számomra nem tudnak meghalni. Az első feleségem, Törőcsik Mari nekem olyan, mintha még köztünk lenne, és bármikor találkozhatnánk. Ne értsen félre, de néha az is átvillan az agyamon, hogy olyan jó lenne édesanyámat telefonon felhívni, persze ő sincs már köztünk, de valahogy nem szeretek ezzel szembesülni. Fájó, hogy egyre több értékes embert veszítettem el a hosszú évek alatt.”
és Bencével
Közös szenvedély a vadászat
A színművész társa bő négy évtizede az egykori modell és sikeres üzletasszony, Vass Angéla. „Sosem házasodtunk meg, de nagyon szeretjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy Angéla nélkül nem értem volna meg ezt a szép kort. Gondoskodik rólam, vigyáz rám. Angéla jól főz, a konyhában átvette tőlem a hatalmat – meséli nevetve. – Korábban én is főztem, általában vadételeket. Kettőnk között az volt a különbség, hogy amikor ő főzött, akkor az ebéd elkészítése után a konyha ugyanúgy nézett ki, mint új korában, amikor pedig én, akkor úgy festett, mint egy csatatér…”
Bodrogi Gyula a mai napig szenvedélyes vadász. „Ez a hobbi nálunk dinasztiákra vezethető vissza. Apám korán elkezdett vadászni. Néhány éves koromban már magától értetődő volt, hogy engem is vitt az erdőbe. Később a fiam, Ádám jött velem, aztán a fiúunokám, Bence is csatlakozott hozzánk. Ez egy olyan szenvedély, ami apáról fiúra szállt, és nem lehet abbahagyni.”
A rossz dolgokat gyorsan elfelejti
Bodrogi Gyula jellemét dicséri, hogy korábbi feleségével és gyermeke anyjával, Voith Ágival is baráti viszonyban tudott maradni. „Fiatalon jöttünk össze, nagyon sokat dolgoztunk együtt. Szerintem a közös sorsunk meg volt írva. Az egy szem fiunkat, Ádámot is neki köszönhetem. A családi összetartást nagyon fontosnak tartom. Ágival a mai napig jelen vagyunk egymás életében. Legutóbb a Szenes Iván-emléknapon léptünk fel közösen. Nagy boldogság volt számunkra, hogy az unokánk, Enikő is feljött a színpadra, és együtt énekeltünk. Szép hangja van, drukkolok neki, hogy sikerüljön az álmát megvalósítania. A fiúunokám, Bence jelenleg Pécsett tanul, az egyetem miatt ő most ott is lakik. Jó látni, hogy a legfiatalabb Bodrogi-generáció is felnőtt már, a saját útjukat járják.”
Bodrogi Gyula rendkívül sikeres művészi pályát tudhat maga mögött. Az összes jelentős állami és közönségdíjat megkapta: Kossuth-díjas és a Nemzet Színésze. „Őszintén mondom, egyetlen díjra, kitüntetésre sem vágytam. Nagy szerencsém volt, hogy megkaptam őket. A mi szakmánkhoz ugyanis szerencse is kell.”
A legendás művészből árad a kiegyensúlyozottság és az életszeretet. Hogyan lehet boldogan állni az élethez? Milyen életvezetési tanácsot tud adni a fiataloknak? „1934-ben születtem. Nehéz gyerekkorom volt, a háború alatt nőttem fel. Később rájöttem, a világ arra megy, amerre akar, nem tehetünk ellene. Az élet nem kérdezi meg, hogy tetszik-e, amerre most járunk. Meg kell találni benne, ami nekünk jó. Az én stratégiám, hogy ami szép volt, arra szívesen emlékszem, de ami rossz, azt gyorsan elfelejtem. Talán ennek is köszönhető, hogy derűs és optimista ember maradtam.”
Minden generáció kedvence
Néptáncosként kezdődött a pályája, de már az ötvenes évektől szerepelt színházban és tévéfilmekben. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden generáció kedveli a színészi játékát. Emlékezzünk csak vissza a Szálka hal nélkül vagy a Linda sorozatra. Később az ő hangján szólalt meg Süsü, a sárkány. A mai napig színházban is látható, drámai szerepekben éppolyan kimagasló teljesítményt nyújt, mint vígjátékokban.
Fotó: Olajos Piroksa, Fortepan/Kotnyek Antal, Nagy Zoltán, privát
