Azon az április 1-jei esős napon százezrek álltak az utak mentén, Bécs a legnagyobb pompával búcsúzott Zita császárnétól és királynétól. Koporsóját az a hatlovas hintó húzta, mely Ferenc József koporsóját is. Királyok, hercegek lépdeltek mögötte, a temetésen pedig felolvasták II. János Pál levelét, aki dacolva a rangok használatát tiltó osztrák törvénnyel, császári és királyi fenségnek szólította Zitát. Az asszonyt, aki bár ténylegesen csak két évig uralkodott, egész életében királynénak tekintette magát.
Szerelemből házasodott
Zita 1892. május 9-én született Olaszországban. Apja Róbert pármai herceg, anyja Mária Antónia portugál infánsnő volt. Apja házasságaiból 12-12 gyermek született, Zita a 17. volt. A gyermekek korán megtanultak franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul, Zita később a magyar és a cseh nyelvet is elsajátította. Iskoláiban osztályelső volt, így bájos, művelt ifjú hölggyé érett.
Egyik rokonánál találkozott későbbi férjével, Károllyal, aki az első percben beleszeretett Zitába, és ezután gyakran tiszteletét tette nála. „Nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk… Károly főherceg még serényebbnek mutatkozott, amikor fülébe jutott a pletyka, hogy jegyben járok egy távoli spanyol rokonommal, Don Jaime madridi herceggel” – írta emlékirataiban a királyné.
1911. október 21-én házasodtak össze, Ferenc József egy csodaszép diadémot ajándékozott a menyasszonynak. Károly boldog volt, hiszen szerelemből házasodhatott. Zita egy év múlva megszülte a monarchia trónörökösét, Ottót, akinek maga az agg Ferenc József lett a keresztapja. A párnak összesen nyolc gyermeke született.
Ruháját 18 kiló arany díszítette
Az első világháború közepén léptek trónra, 1916. december 30-án koronázták meg őket Budapesten. Zita ruhájához harminc méter atlaszt és taftot, ugyanennyi flanelt és tizennyolc kilogramm aranyat használtak fel. A koronázás előtt a királyné saját kezűleg javította ki a koronázási palástot, a koronázási esküt pedig magyarul tette le.
A háború alatt Zita kórházakat látogatott, katonákat ápolt, árva gyermekeket pátyolgatott, megtanulta elkészíteni nemzeti ételünket, a csirkepaprikást, amit a magyarok igen nagy gesztusként értékeltek. Közben a gyermekeit nevelte.
„Úgy emlékszem rá, mint állandóan jelen lévő anyára, magától értetődő volt, hogy fölénk hajolt, amikor betegek voltunk, hogy esténként együtt imádkozott velünk, hogy rögtön ott termett, ha valamelyikünknek baja esett, és hogy megfeddett bennünket, ha lusták voltunk” – írta anyjáról Félix főherceg. 1918-ban, a háború elvesztése után felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, IV. Károlyt megfosztották uralkodói jogaitól, vagyonától, és száműzték őt és családját az országaiból. Magyarország vonatkozásában Károly aláírt egy nyilatkozatot, hogy lemond az „államügyek vitelében való minden részvételről”, de nem a trónról! Ezt a királyné egész életében hangsúlyozta. Mielőtt Zita is aláírta volna a papírokat, így beszélt:
„Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait…”
Károly 1921. márciusában és októberében is sikertelenül kísérelte meg magyar trónja visszaszerzését. Néhány napig a tihanyi apátságban tartották fogva, a pár ekkor tartózkodott utoljára magyar földön, majd Madeira szigetére szállították őket. Károly király itt elkapta a spanyolnáthát, s 1922. április 1-jén elhunyt. Zita királyné ettől kezdve élete végéig feketében járt. A király halála után a család nyomorban élt, éveken át magyarországi birtokaik bevételéből csurrant-cseppent nekik, később rokonok, illetve a magyar arisztokrácia támogatta őket.
Szíve Svájcban, teste Bécsben nyugszik
Az évszázados Habsburg-hagyomány szerint Zita szívét is különválasztották a testétől, ezt óhajának megfelelően Svájcban, a Muri apátságban helyezték el, ott, ahol férje szívurnája is van. Teste Bécsben, a Kapucinusok kriptájában nyugszik 150 Habsburggal együtt.
Nem engedték haza Ausztriába
A királynét teljesen lefoglalta gyermekeinek oktatása, osztrák és magyar tanárok tanították őket. 1929-ben, amikor több fia és lánya egyetemista lett, Belgiumba költöztek, innen csak a második világháború miatt mentek tovább az Egyesült Államokba, majd Kanadába. A háború alatt Zita királyné kötszert és gyógyszereket gyűjtött Ausztria és Magyarország számára. Ekkortájt mondta egy újságírónak, aki egykori országaival való kapcsolatáról faggatta: „Mister, harminc éve egyetlen perc sem volt, hogy nem gondoltam volna Európára, harminc éven át nem volt olyan nap, mikor ne lettem volna Bécsben vagy Budapesten.”
A királyné élete utolsó évtizedeit Svájcban, a Zizers község apátságában kialakított idősek otthonában töltötte. Bár 30 kilométerre élt az osztrák határtól, Ausztriába egy törvény értelmében mégsem utazhatott be, mivel soha nem mondott le a trónról. A kormány végül ezt elnézte neki, és 1982-ben, kilencvenévesen, hat évtized után mégis beléphetett egykori birodalmának földjére. Ezután többször hazalátogatott, az osztrákok rajongtak érte. A királyné szellemi frissességét egész életén át megőrizte, több napilapot járatott, rádiót hallgatott, hajnali ötkor kelt, és hithű katolikusként minden reggel részt vett a misén. Kiterjedt levelezést folytatott, és rajongott az unokáiért. Egyikük visszaemlékezése szerint:
„Nagymama sosem ajándékozott, de minden idejét nekünk, az unokáinak szentelte. Értünk jött az iskolába, és sokat mesélt.” A 640 éven át uralkodó Habsburg-dinasztia utolsó koronás asszonyát 97 éves korában érte a halál.
A cikk folytatását a Story Tavasz különszámában találja. A magazinban – többek között – hírességek mesélnek szerelemről, házasságról, gyereknevelésről, és életmód tippeket is ajánlanak. Sőt, a mesterséges intelligencia segítségével elkészítettük Ivancsics Ilona elképzelt álomlovagját is. Keresse az újság-árusoknál!
Szöveg: Szabó Csaba
Fotó: Getty images, Profimedia
