A turizmust az ókori Rómának köszönhetjük
Míg korábban inkább csak a kereskedők és a zarándokok keltek útra, a Krisztus előtt 776-tól rendszeresen megrendezett görög olimpiai játékokra már hírnökök toborozták a közönséget. A neves görög orvos, Hippokratész a vizek gyógyhatását is jó szívvel ajánlotta utazni vágyó kortársainak.
A mai értelemben vett turizmust viszont az élet élvezetében elöl járó rómaiak találták fel. Az egyre növekvő területű birodalom képes volt olyan jólétet és biztonságot adni a lakóinak, hogy azok már nem féltek útnak indulni.
A gazdagok luxusvillái egyre-másra nőttek ki a földből Nápoly környékén, különösen Baiae, Puteoli (Pozzuoli) és Ischia vidékén vagy akár Capri szigetén. Julius Caesarnak is voltak errefelé nyaralói. A híresen jó római utak mellett fogadók várták a betérőket. A népszerűbb célpontokon képzett idegenvezetők mutatták meg a látnivalókat az újonnan érkezetteknek, és a híres szerzők útleírásai is növelték az utazási kedvet.
A középkorban nem kikapcsolódni mentek
A középkor folyamán az utazásoknak általában nem a pihenés volt a célja. A viking hajósok zsákmányért keltek útra. Később ezerszámra érkeztek a Szentföldre a jámbor zarándokok, és a náluk kevésbé jámbor keresztes lovagok. Dél-Itália összekötő kapocsként szolgált Róma és Jeruzsálem között, nem csoda, hogy itt virágzásnak indultak az utazókat kiszolgáló iparágak. A Marco Polohoz hasonló kereskedők messze földre is eljutottak, az egyetemek diákjai és a céhlegények pedig azért utazták be Európát, hogy bővítsék ismereteiket. Ugyanígy tett néhány művész, például Leonardo da Vinci is. 1492-vel pedig beköszöntött a felfedezések kora.
A Nagy Túra
A 16. századbeli angol uralkodó, I. Erzsébet arra buzdította az udvari állásokra vágyó nemes ifjakat, hogy utazzák be a kontinentális Európát, így téve teljessé a tanulmányaikat. Az utazást Grand Tour, azaz Nagy Túra néven emlegették. Célpontjai között Itália, a német városok, Francia- és Görögország is szerepelt.
A 17. századra az angol mellett a francia fiatalok körében is általánossá vált ez a szokás, a 19. században pedig az amerikaiak is átvették – immár nem annyira az ismeretszerzés, mint inkább a szórakozás céljával.
Vonattal a tengerhez
A tengeri fürdőzés a 18. századi Liverpoolban vált először népszerűvé, és hamarosan orvosi írások jelentek meg a tengervíz, különösen a hideg Északi-tenger vizének egészségügyi előnyeiről. Az 1730-as évektől Angliában Margate és Brighton vált népszerű fürdőhellyé. Amikor pedig kiépültek az első vasútvonalak, az iparvidékeken élő munkások számára is elérhető időtöltéssé vált a nyaralás. Vallásos vasárnapi iskolák, antialkoholista mozgalmak is szervezték az olcsó kirándulóvonatokat, amelyek több száz, vagy akár több ezer közrendű, sokszor kimondottan szegény embert utaztattak a tengerpartra egy vagy több napra.
Az első utazási iroda
A szervezett utaztatást mint iparágat egy Thomas Cook nevű brit üzletember hozta létre. Az 1851-ben megnyílt első londoni világkiállításnak 6 millió látogatója volt: több mint felük vonattal érkezett, és utazásukat a Cook utazási iroda szervezte. Az angol turisták, és az őket kiszolgáló cégek a tengerpart mellett hamarosan felfedezték a svájci hegyeket is. A Cook iroda 1866-ban megszervezte az első tengerentúli útját az Egyesült Államokba, és nem sokkal később már a Távol-Kelet felé is menetrendszerűen szállították az egzotikus élményre vágyókat.
Sisi kedvenc nyaralóhelye
Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné 1861-ben járt először Korfun, 1889-ben pedig villát építtetett a „zöld szigeten”, hogy itt pihentesse a lelkét az osztrák császári udvar légköre és az őt ért sorscsapások után. Az Achilleion nevű villa az olasz reneszánsz épületek mintájára készült el három év alatt, erkélyeinek oszlopsorai közül csodás kilátás nyílik a Jón-tengerre.
Gyógyulás termálvízben
Magyarországon először a betegek mártóztak meg a termálforrások vizében. A 19. századra azonban a pihenésnek is kedvelt színtere lett például Balatonfüred, Parád vagy Pöstyén. A Felvidéken, Erdélyben, a Délvidéken, Nyugat- és Kelet-Magyarországon is számos gyógyhatású fürdőhely működött. Az arisztokraták, például Zichy, a Festetics, a Podmaniczky család tagjai mellett görög kereskedők, külhoni grófok, tiszttartók is üdültek, sétálgattak a promenádokon vagy mulattak a bálokon. Az 1836-os füredi Anna-bálon Wesselényi Miklós és Deák Ferenc is részt vett.
A magyarok az Adria gyöngyszeméért rajongtak
A 19–20. századi Magyarország színe-java Abbáziában, a mai horvátországi Opatijában pihent. A város Karlsbad után a monarchia második legnagyobb üdülőhelyének számított, jódos, tiszta levegőjének hatását az asztmások, a tüdőbetegek is élvezték. Budapestről és Bécsből is tömegével szállította a vasút a nyaralókat, sőt, Ferenc József császár is tiszteletét tette itt. De nem csak a gazdagok érkeztek a tengerhez: „1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király-féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából” – írta József Attila. Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Tamási Áron, Kosztolányi Dezső, Ady Endre és Móricz Zsigmond is megfordult itt, Márai Sándornak pedig egyenesen a kedvenc nyaralóhelye lett.
Fotó: gettyimages, profimedia
