A nyár a Rácz családnak hagyományosan a vízről, a vízparti örömökről szól.
„Kamilla áprilisban múlt kétéves, és már egyedül is tud úszni, úszógumival. Nincs bájosabb látvány, mint amikor a lányunk a víz alatt mozgatja a lábacskáit és úszik” – mondja büszkén az édesanya, Rácz-Gyuricza Dóra. Igaz, gyorsan hozzáteszi, hogy amikor apa és lánya bemennek a vízbe, legyen az medence vagy tenger, akkor is rajtuk tartja a szemét. Egy hajdani, kis híján rosszul végződő vizes kaland miatt van ez így.
„A családom generációk óta Brazíliában él, én is ott születtem, Sao Paulóban. A nagymamánk kertjében volt medence, de olykor a szüleink levittek minket az óceánpartra is. Egy alkalommal, egy rokongyerekkel úsztam, és a sodrás olyan erős volt, hogy fél kilométerrel arrébb találtuk magunkat. Akkoriban abban a nagyvárosban sok gyerek tűnt el a gyerekkereskedelem miatt. Míg anyuék a parton idegeskedtek és kerestek, mi küzdöttünk, hogy visszaevickéljünk hozzájuk. Soha annyira nem ijesztettem meg a szüleimet, mint akkor” – meséli Dóri.
Nincs féltékenység
„Nincs önbizalom problémám. Mellettem Jenő még soha nem bámult meg egy másik nőt, legalábbis nem feltűnően. De minek is nézzen mást, amikor ott vagyok én?” – nevet a csinos feleség.
„Viccet félretéve, egyikünk sem féltékeny a másikra, ezért azt mondom, nyugodtan nézzen. Sőt, ha látok egy vonzó nőt, én hívom rá fel a figyelmét. Ez olyan női dolog. Vizslatjuk egymást, és elismerjük a másik csajt, vagy épp megkritizáljuk. Nincs nő, aki ne csinálná ezt. Közben meg tudjuk, szülés után, – én például 22 kiló plusszal szültem – és persze az idő múlásával már máshogy nézünk ki, pláne fürdőruhában” – magyarázza Dóri. Hozzáteszi: az ismertség velejárója, hogy sokan megnézik őket, sőt, idegenek is odalépnek hozzájuk beszélgetni.
„Így az is könnyen előfordul, hogy egy másik anyukával a gyereknevelésről cserélünk véleményt.”
További részletekért és a teljes interjúért keresd a Meglepetés magazin kedden megjelenő számát!
Fotó: Schumy Csaba
