Maradj velem, Homok a szélben, A csönd éve, Évszakok – csak néhány örökzöld sláger az előadóművész széles repertoárjából. Fecó úgy tudta előadni a szomorú balladákat, hogy szem nem maradt szárazon. Kifinomult érzéke volt ahhoz, hogyan szólítsa meg a hölgyek lelkét.
„A lányok körében mindig népszerű voltam, a dalaim témája és hangulata eljutott hozzájuk. Részemről ez nem volt tudatos, ösztönösen érzelmes stílusú számokat szereztem. A Halak jegyében születtem, lírai és romantikus alkat vagyok, én magam is szeretem a lassúbb felvételeket. De még mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak a hölgyek számára készülnek a dalaim, gyorsan hozzáteszem, ahol nők vannak, ott bizony a férfiak is megjelennek, így a koncertjeimen mindkét nem részt vesz” – nyilatkozta korábban a Meglepetésnek.
Hálás volt a feleségének, hogy szeretettel ápolta
A legendás zenész a sors nagy ajándékának tartotta, hogy ötven éven át csinálhatta azt, amit tiszta szívéből szeretett. De az éneklés és a dalszerzés mellett a magánéletében is megtalálta a boldogságot. Feleségével, Imolával és közös fiukkal, a kis Fecóval volt teljes a családi élete. A zenész sosem élt rocksztárként. Kapcsolataiban hűséges volt, nagy szerelmeit szép emlékei között őrizte, még ha azok a kapcsolatok véget is értek. 2018-ban így nyilatkozott erről magazinunkban:
„Sosem voltam nőfaló. Számomra a megbízhatóság és az érzelmek többet jelentenek. A koromhoz képest kevés kapcsolatom volt, mivel szinte mindig valakivel éltem. Az első házasságom 14 évig tartott. A hölgy idősebb volt nálam, abból a kapcsolatból nem lett gyerek. A válásom után egy újabb hosszú, kilenc évig tartó élettársi viszonyban voltam Berkes Zsuzsa tévébemondóval. Imola pedig már több mint két évtizede a társam. Ő a második feleségem. Sorsszerű volt a találkozásunk. Imola egy barátnője születésnapja miatt hívott fel. Elmondta, hogy szervez egy bulit, és megkérdezte tőlem, lennék-e a meglepetésvendég azon a partin, és előadnám-e a barátnője kedvenc dalát. Elvállaltam a részvételt, és miközben a fellépésem részleteit fixáltuk, egymásba szerettünk” – árulta el megismerkedésük történetét.
„Imola a súlyos szívbetegségem és bypass-műtétem után ápolt, és gondoskodott rólam. Élet-halál között lebegtem 1995-ben. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy a megromlott egészségi állapotom ellenére is kitart mellettem.”
Örült, hogy a fia nem akart zenész lenni
A házasságukból született a fiuk, a kis Fecó, aki ma már 26 éves. A Kossuth-díjas Balázs Fecó azt mesélte korábban a Meglepetésnek, bár ő nagyon sok szépet kapott a pályájától, örül, hogy a saját fiából nem lett zenész, mert most az másról szól, mint az ő fiatal korában.
„Ez a világ akkor egy új életérzés volt nekem, és ez megmaradt a mai napig a koncertjeimen. Manapság szinte csak a tehetségkutatókban lehet feltűnni, de amilyen gyorsan ismert leszel, olyan gyorsan el is tűnsz a süllyesztőben. Jön az újabb tévés-szezon, és kell az újabb celebénekes. És akkor már kit érdekel a pár évvel ezelőtti felfedezett? A fiamat szerencsére a technika, a sport érdekli, és nagy nyelvtehetség, ami büszkeséggel tölt el, mert idegen nyelv ismerete nélkül ma már nem lehet boldogulni. Sajnos az én korosztályomnak az angol nyelvtudás még nem volt fontos. A kis Fecó már bőven a rendszerváltás után, egy nyitott világban született. Igyekszem mindent megadni neki, hiszen egy szem gyermekem. Nem kényeztetem el, de olyan környezetet biztosítok számára, amiben jól érzi magát, és amiben fejlődni képes. Örülök, hogy az apaság is megadott, mert így lett teljes az életem. A slágereim mellett a családom az én sikerem.”
Gyerekként a nagymama gondoskodott róla
Fecó azért is vágyott saját családra, mert a gyerekkorából nem sok szépre emlékezett. „Négyéves voltam, amikor édesanyám egy súlyos betegségben meghalt. Sajnos nincs róla semmilyen emlékképem. Az apai nagyanyám nevelt fel. A Ferencvárosban laktunk, egy bérház földszintjén. Beteges gyerek voltam, a fülemmel és az ízületeimmel gondjaim voltak. A nagyanyám sokat ápolt, és vitt egyik orvostól a másikig. Apám nem lakott velünk, a vendéglátóiparban dolgozott. Ő később újranősült, de abból a házasságból nem született gyereke. Elég korán kirepültem a családi fészekből, és önállósodtam. Negyedikes gimnazista koromban már a Neotonban játszottam. Apám kezdetben nem értette, miért akarok mindenáron zenész lenni, de amikor jöttek a sikerek, a tévés-rádiós szereplések, megenyhült és elfogadta, hogy ez az utam. Nagy szívfájdalmam, hogy nem élte meg a fiam születését. Hosszú betegség után, 76 éves korában halt meg.”
Sajnos Balázs Fecó még annyi évet sem élt meg, mint az édesapja. A koronavírus-járvány második hullámában, 2020 novemberében hunyt el, mindössze 69 évesen.
fotó: Schumy Csaba, Olajos Piroska, Tóth Beáta, Archív
