A filmbeli vállfaárus, Gyuszi bácsi és az életről keveset tudó Imike lebilincselő története az életben nem folytatódhatott. Misi Torontóba költözött, így titok maradt az életműdíjas színész előtt, hogy a kisfiú milyen nehéz sorssal érkezett a művészvilágba. Most szembesül vele – írta a Best magazin.
Szabados Mihálynak élete első jelentős szerepe volt Imike figurája. Miután a filmet százezrek látták, a gyerekkori álma, hogy ismert színész legyen, megvalósult.
„A forgatások alatt rengeteget tanultam Robitól, leginkább emberséget. Azt is neki köszöntem, hogy a gátlásos, csendes, befelé forduló fiú béklyóitól, aki sok belső indulattal, kétségbeeséssel és görcsökkel küzdött, jó időre megszabadultam. Amíg együtt dolgoztunk Robival, ő apám helyett apám volt, amiért egész életemben hálás leszek neki” – fog bele megrázó történetébe.
Menekült otthonról
Misi eddig soha nem mesélt nehéz múltjáról, most is csak azért, mert a szülei már nem élnek, így nem bántódhatnak meg, hogy úgymond kibeszéli őket.
„Gyerekkorom óta nemcsak arra készültem, hogy elismert színész legyek, aki sokat dolgozik, hanem arra is, hogy amint lehet, eljövök otthonról, Debrecenből. Nekem az otthon ugyanis nem olyan békés volt, mint másnak, például Robinak. Apám ivott, nagyon rossz volt a viszonyunk. Anyám sokat dolgozott, keveset láttam, nem alakult ki közeli kapcsolat vele. Szörnyen éreztem magam otthon, menekültem, még az is jobb volt, mikor megérkeztem a fővárosba, egyedül, magányosan, kiszolgáltatottan.
Évekig vergődtem, volt olyan időszak, amikor szinte hajléktalanként éltem, éheztem.
Barátok, a tanárok egy-egy napra, éjszakára befogadtak, volt, hogy a Vörösmarty Gimnázium dísztermében aludtam. Elbújtam a díszletek, a ruhák mögött. Amikor már nagyon éhes voltam, a konyhás nénik etettek. A filmben azért voltam csont és bőr, mert tényleg sokszor nem volt mit ennem, de erről soha senkinek nem szóltam. Robinak sem.”
Ezt is érdemes elolvasni
Tíz év sikertörténet
Vajon ilyen nehéz kezdet után hogyan figyelt fel rá Koltai, hogyan kerülhetett be ebbe a népszerű filmbe?
„Kazincbarcikán voltam színjátszó táborban, ott figyelt fel rám Ascher Tamás rendező. Ő ajánlott be Robinak, de volt még egy ajánlásom, Lukáts Andoré. Azt mondta rólam: izzó szemű, furcsa gyerek… Mindent Robinak köszönhetek, részben azt, hogy a rám bízott szerepnek köszönhetően ismertek meg a nézők, ismert meg a szakma. A film bemutatása után tíz évig sikertörténet volt az életem, egyik film- és színházi szerepet kaptam a másik után, rendeztem, majd hirtelen véget ért minden.”
Egy hét a pszichiátrián
Ekkor döntöttek úgy a feleségével, hogy elhagyják Magyarországot, és Torontóba költöznek. A lányuk 14 hónapos volt akkor.
„Nem volt egyszerű az újrakezdés. Nem volt munkám, nem volt pénzünk, dolgoztam kávéházban, étteremben, zöldségeket pakoltam… Aztán persze jöttek a filmes és színházi munkák, de a múltamat nem tudtam következmények nélkül megúszni.
Depressziós lettem, a pszichiátriára kerültem. Egy hétig kezeltek ott.
Miután kiengedtek, majdnem egy év volt a felépülés, ismét nulláról kezdtem az életem. Hál’ istennek, a feleségem és a lányom mellettem álltak, támogattak, általuk sikerült talpra állnom. Az élet rendje, hogy egyszer fent, egyszer lent. És ha túléled, megerősít. Ma már tudom, fontos a munka, de a családnál nincs fontosabb. Életem legnagyobb sikere a feleségem, 18 éve élünk boldog házasságban, és a lányom. Izabella az én főművem.”
Az interjú további részleteit keresd az eheti Best magazinban az újságárusoknál.
Fotó: port.hu
