November 27-én mutatják be a Szenvedélyes nők című filmet, amelyben egy rocksztárt alakít.
„Egy jobb időket látott, magát férfiikonnak gondoló, alternatív poplegendát formálok meg. Olyasvalakit, aki képtelen megállapodni az életben, és azt hiszi, kijár neki, hogy állandóan női utánpótlás legyen az ágyában. Amikor kiderült, hogy megkaptam a szerepet, őszintén nem értettem, hogyan történhetett meg. Nyílt titok a szakmában, hogy az ilyen típusú feladatok frusztrálnak: a zene teljesen kívül esik a komfortzónámon. Ma már egyáltalán nem vállalok ilyen jellegű szerepeket, legfeljebb Herendi Gábornak. Valamiért úgy gondolta, hogy a karakter és én bizonyos vonásaiban hasonlítunk” – meséli A mi kis falunk Gyurija.
„Felelősek vagyunk egymásért”
A Loupe Színházi Társulás alapítójaként és produkciós vezetőjeként is aktívan dolgozik. Alkotótársaival: Horváth János Antallal, Molnár Áronnal és Lovas Rozival a magánéletben is jó barátok.
„Mindig érdekelt, hogyan működik egy társulat a mindennapokban, és hogyan lehet a semmiből felépíteni valamit, ami működik. Fontos számomra, hogy valami olyasmit hozzak létre, ami más jellegű gondolkodást igényel. János a művészeti vezető, én pedig a produkciós vezető vagyok, Rozi és Áron a művészeti tanács tagjai: mi négyen közösen döntjük el, mi legyen a következő évadban. A művészi koncepciót, az évad összetételét, és hogy milyen közéleti kérdésekkel foglalkozzunk, közösen alakítjuk ki János javaslatai alapján.
Azt próbáljuk megmutatni az embereknek, hogy felelősek vagyunk a saját környezetünkért, és nem csupán elszenvedői lehetünk annak, ami körülöttünk történik”
– mondja Tamás. A Loupe-nál mind a négyen erős egyéniségek, mégis gördülékeny a közös munka.
„A hierarchikus szerepek le vannak osztva, és ezt mindenki elfogadta. A magánéletben is barátok vagyunk, bár arra sajnos nincs időnk, hogy a színházon kívül is összejárjunk. A szabadidejét mindenki a családjával tölti. Amikor nem próbálok és nem forgatok, akkor van lehetőségem a feleségemmel és a gyerekeimmel lenni.”
Nem könnyű a szülői feladat
A színész kétgyermekes édesapa.
„Az apasággal más minőségű szeretetet tapasztalok, és igyekszem tudatosan jelen lenni. Amióta gyermekeim születtek, sokkal átgondoltabban döntök, ugyanakkor türelmetlenebb is lettem, mert annyira sok impulzus ér, és sok mindenért érzem a felelősséget.
Amit még észreveszek magamon, az aggodalom: mi lesz, amikor fiatal felnőttek lesznek a gyerekeim.
Az ebből adódó szorongás néha eluralkodik rajtam, de próbálom tudatosan kezelni. Aggaszt, és sokat olvasok a témában, hogy milyen állapotban lesz a Föld, és mennyire lesz élhetetlen az élet a nagyvárosokban. Például nyáron kevés olyan éjszaka lesz, amikor 40 fok alatt lesz a hőmérséklet, tartós aszályok lesznek, sérülnek a táplálékláncok. Nekem felhőtlen gyerekkorom volt, nem tudok nem arra gondolni, hogy mi lesz majd a gyerekeimmel, hogy megadatik-e nekik is a kényelmes, boldog élet adománya” – mondja Tamás, akinek két fia olykor feladja a leckét.
„Gyerekként nem voltam csibész, ellenben a gyerekeim teljesen mások: ők bizony azok. Jobban feszegetik a határokat, mint ahogy én tettem. Már most lehet látni rajtuk, hogy szeretik, ha kicsit kiélezettebbek a szituációk. Néha nem könnyű feladat következetes szülőként viselkedni, hogy ne a gyerekek fektessék le a szabályokat, de a feleségemmel mi is folyamatosan tanulunk, a szülőség egy izgalmas út.”
Ezeket olvastad már?
Példával nevel
Apaként figyel arra, hogy a gyerekei ne csak sikeresek, hanem érző, empatikus emberek legyenek.
„Sok mindent szeretnék átadni nekik, például az együttérzés és a szolidaritás képességét. Hogy tudják, nem egyedül vagyunk a világban, hanem sokan, és másokra is oda kell figyelni. Ezt tartom az egyik legfontosabb dolognak, amit meg kell tanítani. Ezért is foglalkozik a színházunk adománygyűjtéssel is, és ezért dolgozunk fel a Loupe-pal olyan témákat, melyeket fontosnak érzünk, legyen szó társadalmi kérdésekről, háborús válságokról, családon belüli erőszakról, a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdéséről vagy éppen a fiatal orvosok gyors kiégéséről.
Rengeteg olyan terület van, ahol az együttérzést és a másik ember iránti érdeklődést lehet erősíteni”
– meséli a színész, akinek feleségével, Teklával, kisgyerekes szülőként kevés idejük jut kettesben lenni, inkább arra koncentrálnak, hogy családként, négyesben szerezzenek emlékeket.
„Ha van egy kis szabadidőm, megnézünk a feleségemmel egy filmet vagy sorozatot, de többnyire a gyerekekkel együtt közösen kapcsolódunk ki. Mindig azt hisszük, ha elutazunk valahová, hogy pihenni fogunk, de aztán rájövünk, hogy gyerekekkel ez nem igazán kivitelezhető. De nem is bánjuk, hiszen ez az időszak erről szól.”
Elkészült a házuk
Az önálló estjein a saját élményeiből merít. A Kitolás című darabban az apaság kihívásairól mesél, legújabb, Építkezem című estjében pedig egy sokak számára ismerős témát dolgoz fel.
„Ezek a fellépések másfajta jelenlétet kívánnak: inkább stand-up- és történetmesélő jellegűek. A Kitolást még mindig játszom, de közben megszületett az Építkezem, ami egy négyéves kudarcélmény lenyomata. A humor eszközével próbálom feldolgozni mindazt, ami velünk történt. Az elmúlt években szinte mindenki építési vállalkozóvá vált, aminek sok kisember itta meg a levét. De mi már túl vagyunk rajta, öt hajbeültetéssel ugyan, de túléltük, még ha nem is volt könnyű időszak” – mondja nevetve.
Fotó: Soós Roland/Focusteam, RTL, vertigomedia, archív
