Hivatása iránti szenvedélye mit sem változott az évek során.
„Egy színész nyugdíjasan is színész: a szerepek száma ugyan a kor miatt csökken, de ha valaki gondolkodik bennem, annak örülök. Megfogadtam, hogy ha nem érzem azt a bizonyos lámpalázat, abbahagyom, de hál’ Istennek, ahogy telnek az évek, ez nemhogy halványulna, inkább erősödik. Szükséges egy egészséges izgalom, hogy belülről is felkészüljön az ember, és úgy álljon ki minden alkalommal a közönség elé, hogy
tisztességes alakítást tudjon nyújtani”
– mondja Mikó István, aki nem foglalkozik az idő múlásával.
„Belül ugyanaz a kiskölyök vagyok, aki gyerekkoromban voltam. Ilyen tekintetben nem érzem a változást, viszont a csontjaimban és az érzékszerveimben már érezhető a különbség, de ahogy mondják, az a fontos, hogy lélekben hogyan érzi magát az ember.”
Szereti, hogy a gyerekeknek mesélhet
Pályája rendkívül sokszínű: több mint kétszáz színházi előadás, számtalan filmszerep és ikonikus szinkronmunka áll mögötte. A Turay Ida Színházban ma is rendszeresen játszik.
„Van néhány állandó feladatom, ezeknek igyekszem a legjobb tudásom szerint eleget tenni. A színpadot szeretem a legjobban, a nézőkkel való közvetlen kapcsolat izgat még mindig a leginkább, ez nem változott az évek alatt. Ugyanakkor, ahogy az életben, úgy a színpadi létben is vannak hullámvölgyek és -hegyek.
Előfordult, hogy ez bekövetkezett, vagy úgy éreztem, a pályám nem úgy ment, mint terveztem, ilyenkor a zene mindig új erőt adott. Ha pedig éppen a zenében éreztem elakadást, akkor a hivatásom volt, ami segített” – mondja Mikó István, akinek hangján generációk nőttek fel.
Jelenleg a Csukás Meserádió egyik kedvelt műsorvezetőjeként mesél a legfiatalabbaknak.
„A gyerekek rengeteg levelet írnak, és rajzolnak, miközben megosztják velem a legkedvesebb emlékeiket. Természetesen a kisebb lurkók legtöbbször a szülők segítségével fogalmazzák meg a gondolataikat, de már önmagában öröm, hogy próbálnak kapcsolatba lépni velem. Mi pedig minkdig igyekszünk válaszolni és tanácsot adni.
A mai felgyorsult világban különösen fontosnak érzem a meseolvasást. Remélem, sikerül arra biztatnom őket, hogy a meséknél nincs jobb dolog a világon: a jó győzedelmeskedik, a történetek tanítanak, ápolják a nyelvünket és fejlesztik a fantáziát.
Örömmel tölt el, hogy minél több gyermeknek továbbadhatom az olvasás szeretetét.”
Egyik fia asztalos, a másik ír és fordít
A színművész a könyvek, a történeteket és a versek szeretetét otthonról hozta. Édesanyja tanító volt, édesapja pedig könyvtárosként dolgozott, de mint mondja, a gyermekeinek keveset mesélhetett.
„Mindig is szerettem mesét mondani és hallgatni. A fiaimnak is megpróbáltam, de az időbeosztásom ellentétes volt a napirendjükkel. Amikor elalváshoz készülődtek, én indultam a színházba, nehezen értették meg, ha azt mondtam, megyek játszani.
Egyre csak azt kérdezgették: miért nem velük játszom.
Ez egy kibékíthetetlen ellentét maradt, ami néha lelkiismeret-furdalást okozott, de úgy érzem, nem hagyott mély nyomot bennük. Mindkét fiammal nagyon jó a kapcsolatom” – meséli István, akinek két fia, Bálint és Dániel már felnőtt.
Egyikük sikeres asztalos, a másik pedig ír, fordít és újságírással foglalkozik.
„Apaként mindig igyekeztem megtanítani nekik mindazt, ami a tisztességes élethez kell: hogyan ápoljanak jó kapcsolatot másokkal, gondolják át a tetteik következményeit, és tiszteljék a másikat. Legfőképpen pedig azt tartottam szem előtt, hogy jól érezzék magukat abban, amit csinálnak, és szeressék az életüket. Én is mindig erre törekedtem.
Unokával még egyikük sem ajándékozott meg, és ahogy elnézem, ez így is marad”
– teszi hozzá.
Ez is érdekelhet
Feleségével nagyon odafigyelnek egymásra
Noha a nagypapaszerep egyelőre még nem köszöntött be, a magánélete így is boldog és kiegyensúlyozott. Párjával, Szabó Anikóval közel négy évtizede rajonganak egymásért. Mivel mindketten színészek, hol együtt, hol külön lépnek színpadra. Az óriási boldogság számukra, amikor együtt szórakoztathatják a közönséget.
„Egymás legnagyobb támogatói és kritikusai vagyunk” – mondja a színész.
Kapcsolatukat a békesség és a kölcsönös odafigyelés jellemzi, értékelik egymás jó tulajdonságait, elfogadják a másik apró hibáit. Arra a kérdésre, mi tartja őket ennyi év után is boldogan együtt, egyszerűen válaszol:
„Oda kell figyelni a másikra, hiszen nemcsak nekem vannak terveim, elképzeléseim és érzéseim, hanem a másiknak is.
Ha ezt meg tudjuk beszélni, akkor nagy baj nem lehet.
A közös élet apró örömeihez pedig az otthon melege is hozzátartozik: a feleségem nagyon jól főz, rengeteg kedvenc ételem van, tésztamániás vagyok, amiben tészta van, arra biztos lehet számítani, hogy elfogy.”
Vándor Évával régi barátok
Mikó István a Turay Ida Színház Örömszülők című előadásában estéről estére megnevetteti a közönséget. Vándor Évával közös alakításukban a színpadon megelevenedik a szülői „öröm”, amely sokkal inkább emlékeztet bokszmeccsre, mint idilli családi együttlétre.
„Ez egy nevettető darab, ugyanakkor keserédes, mint maga az élet, egyszóval igazi jutalomjáték számunkra. Nagyon szeretem játszani, az pedig külön öröm, hogy Éva a partnerem, akivel már a pályám kezdetén is együtt dolgoztunk.
Fotó: Olajos Piroska, archív, Hurta Hajnalka
