Amióta a népszerű zenész a kisfiát egyedül neveli, saját magára szinte már nem is jut ideje. A 10 éves gyermek ugyanis állandó felügyeletet igénylő autista.
„Számomra az a legfontosabb, hogy a kisfiamnak boldog életet biztosítsak, amíg csak lehet”
– mondja Knapik Tamás, akinek esze ágában sem volt lemondani a súlyosan hátrányos helyzetű gyermekéről, Tomiról, akit csak Macikának becéz.
Napi 150 kilométer a suliba és a fejlesztésekre
„Van az iskolának bentlakásos kollégiuma, de amíg bírom, addig szóba sem jöhet. Hiába nagyon jó az iskola és kiválóak a pedagógusok, igazi biztonságot én tudok nyújtani a kisfiamnak. Az a legfontosabb számomra, hogy Macika a gyerekkorát minél boldogabban élje meg.
Mellette tanulom, hogyan legyek jó szülő, minden apró fejlődést sikerként élek meg.”
Tamás a nap 24 órájában gondoskodik a fiáról, aki speciális iskolába jár, délutánonként pedig fejlesztő- és terápiás foglalkozásokra.
„Hosszú éveken keresztül napi 150 kilométert is furikáztunk a suliba és fejlesztésekre. A gyermek édesanyjával úgy állapodtunk meg, hogy péntek délutántól vasárnapig délutánig ő vigyáz Macira, a többi napon pedig én gondoskodom róla. A hétvégék azért fontosak számomra, mert nagyon elfáradok mentálisan, főleg a tanítási szünetekben.”
A dalszerzés egyfajta menekülés Tamás számára, ami elviszi egy másik világba.
„A koncertezés révén új energiákat kapok, amikből töltődni tudok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Csordás Tibivel újra együtt zenélünk. Hosszú ideig nem játszottam közönség előtt, de tavaly 25 éves volt a Fiesta, és ennek apropóján tartottunk egy jubileumi koncertturnét, ami nagyon jól sikerült. Nagy meglepetésünkre a húszévesek is együtt éneklik a dalainkat az idősebb korosztállyal.
Tibi olyan, mintha a testvérem lenne, és jó érzéssel tölt el, hogy egy hosszabb mosolyszünet után ismét – ráadásul egy nagyon jó zenekarral kiegészülve – játsszuk azokat a dalokat, amik megváltoztatták az életünket. A közönséggel való találkozás sokat segít, visszahozott az életbe. Idén is folytatódnak az előadások, július 18-án pedig a Barba Negra klubban koncertezünk a Gipsy Kings egykori zenészével, Pablo Reyesszel.”
Még éjszaka is ébren alszik
Tamás nem akar panaszkodni, de mentálisan és fizikálisan is megviselte az elmúlt időszak.
„Kemény évek állnak mögöttem.
A szabadidő számomra nem létezik. Még éjszaka is ébren alszom, mert amikor Macika felébred, nekem rögtön ott kell lennem mellette… De azt is tudom, hogy nem egyedi a helyzetem. A speciális nevelést igénylő gyerekek szülei közül többeknek az enyémnél sokkal nehezebb helyzetekben is helyt kell állniuk nap mint nap. Sőt, zenészek között sem én vagyok az egyetlen…” – árulja el, de neveket nem szeretne mondani.
Ez is érdekelhet
Nem akarja sajnáltatni magát
Tamás nem hibáztatja a sorsot, amiért ilyen nagy terhet rakott rá. Sajnáltatni pedig végképp nem szeretné magát. Teszi a dolgát, amit egy édesapa megtehet.
„A szüleim már öt-hat éve nem élnek. A legendás zenész, Trunkos András a legjobb barátom, olyan, mintha az apám lenne, rá mindig számíthatok.”
A jelenlegi élethelyzetét pedig így foglalja össze:
„Mondhatnám, hogy én nem erre a vonatra akartam jegyet venni, és ez nem szakaszjegy. Azért vidáman integetek az ablakból!”
– teszi hozzá viccesen a zenész.
Hogyan született meg a Fiesta?
A 90-es években Tamás egy karib-tengeri hajón játszott egy szalonzenekarban, és hosszú ideig Puerto Ricóban is élt, ahol megismerkedett a latinos dallamvilággal. Miután visszaköltözött Magyarországra, felkereste Csordás Tibort azzal a kéréssel, hogy közösen alapítsák meg a Fiesta zenekart. Első kislemezük 2000-ben jelent meg, Knapik Tamást 2003-ban az év dalszerzőjének választották.
Fotó: Szabó Lilla, Nagy Zoltán, Olajos Piroska, archív
A videó AI alapó programmal készült.
