Lia Elysee már túl van az úgynevezett negyedik trimeszteren, különleges nevét a francia származású dédnagymama után kapta.
„Mindenki azzal riogatott, hogy szülőnek lenni az élet legnehezebb feladata. Így is készültem rá, de az idő azt bizonyította, hogy végül az valósult meg, amit elképzeltem. Minden fantasztikus, és közben egyszerűnek és magától értetődőnek érzem. Az anyaság talán mókuskeréknek tűnhet, én mégis nagyon szeretem az unalmas napjainkat” – kezdi Sydney a tőle megszokott jókedvvel.
Az életünk egy excel-táblázat
Ahogy a legtöbb párnak, Sydney-nek és férjének is konkrét elképzelései voltak a gyereknevelés terén. Aztán megszületett a kislányuk, aki nemcsak átírta a terveiket, hanem minden várakozásukat felülmúlta.
„Ahogy mondani szokták, nekünk is voltak elveink, aztán megszületett a gyermekünk. Azt gondoltam, nem alszik majd az ágyunkban, én pedig nem utazom majd az autó hátsó ülésén, de mindezek megdőltek. Arra is rájöttünk, hogy ha nincs sok elvárása az embernek, akkor minden sokkal könnyebb” – árulja el mosolyogva.
„Szerettem volna laza anyuka lenni, akit nem érdekelnek az időpontok”
„Aki hagyja, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan Lia Elysee szeretné, és nem görcsöl semmin. A valóság viszont az, hogy az életünk inkább egy jól szerkesztett excel-táblázatra hasonlít. A kislányunk akkor érzi magát biztonságban, ha megvan a kiszámíthatóság, amit igyekszünk megteremteni: etetés, altatás egy kialakult rendszer szerint. Nem szeretném elkiabálni, de jól alszik, sírni pedig szinte alig halljuk.”
„Ha van egy apró, jelzésértékű nyöszörgés, arra azonnal reagálunk”
„Annyira jól ismerjük már egymás hangját és rezdüléseit, hogy minden természetes könnyedséggel működik. Boldog, kiegyensúlyozott baba. Sokan meglepődve kérdezik, tényleg mindig ilyen nyugodt és jókedvű, mi pedig csak mosolyogva bólogatunk.”
Nem hagyta abba a munkát
Sydney nem tagadja, bár maradéktalanul boldog, néha szüksége van arra, hogy a gyereknevelésen túl is a saját terveire koncentrálhasson.
„Az anyaságban a legnehezebb, hogy hiányzik a munkám. Tudom, sokaknak ez furcsán hangozhat, de nem tudok megmaradni a gyereknevelés, háztartás és konyha háromszögében. Fontos számomra, hogy önazonos legyek, ezért egy kis logisztikát igényel, hogy a karrierem is teret kapjon.”
„Ez tölt fel, így érzem magam kerek egésznek”
„Készen állok visszatérni akár a képernyőre is, nem szeretnék nagyobb szünetet tartani” – mondja az édesanya, aki férjénél, Kaszás Benjáminnál nem is kívánhatna kislányának jobb édesapát.
„Mindenben számíthatok rá, ugyanolyan teljes értékű szülő, mint én”
„Az első pillanattól ragaszkodtam ahhoz, hogy ő is altassa és etesse a kislányunkat. Az a szerelem, ami köztük van, megmagyarázhatatlan, különleges kapocs apa és lánya között. A legnagyobb nevetéseket és a legszebb mosolyokat ő kapja. Nem érzem, hogy a kapcsolatunk átalakult volna a szülőséggel, inkább még erősebb lett.
„Olyan családunk lett, amilyet elképzeltünk”
– meséli Sydney, aki tudatosan odafigyel, hogy Benivel kettesben is töltsenek időt.
„A kislányunk születése utáni első randink éppen a harmincadik születésnapomon volt. Egész idő alatt róla beszélgettünk, mégis jólesett egy kicsit kimozdulni. A férjemmel mindketten úgy gondoljuk, hogy szükségünk van arra, hogy ne csak szülőként, hanem férjként és feleségként is működjünk, és közben a nagymamák is kiteljesedhessenek.”
Édesanyja példáját követi
Szerencsések, ugyanis az egész család rajong Lia Elysee-ért, és szívesen besegítenek.
„Van egy háromgráciás csoportunk: nagymamám, anyukám és én”
„Azért is vágytam nagyon kislányra, hogy azokat az értékeket, amelyeket tőlük kaptam, továbbadhassam neki. Rengeteg képet készítünk, leveleket írunk, és szeretünk közös élményeket ajándékozni egymásnak. Nyáron valószínűleg négyesben utazunk el, kiegészülve a kislányommal.
„Hatalmas áldásnak érzem, hogy a dédimama is szerves része az életünknek”
– mondja az egykori Szerencselány.
„Anyukám velem nagyon szigorú volt, de nagymamaként kenyérre lehet kenni. Valószínűleg én leszek a legszigorúbb, mert a nagyszülők engedékenyebbek, és a férjem is hamar elolvad. Ugyanakkor nálam is szükség volt határokra: csak korlátok között tudtam igazán szabad lenni, mert tudtam, meddig mehetek el, hol mozoghatok biztonsággal. Az a célom, hogy anyaként én is ezt vigyem tovább.”
Ez is érdekelhet
Rózsaszín babaszoba
Több mint egy év telt el azóta, hogy megtalálták álomotthonukat, de a felújítás a tervezettnél tovább tart.
„Azt volt a legnehezebb elengedni, hogy karácsonyra beköltözzünk”
„De amióta túljutottam ezen, már lazán veszem. A férjem ugyan minden héten mondja, hogy költözünk, de ha eddig kibírtuk, még tudok várni egy kicsit, míg minden a helyére kerül. A jövendőbeli gyerekszobában egyelőre a fürdőkád áll, de amikor elkészül, a szoba a földszínek és a rózsaszín árnyalataiban lesz berendezve” – meséli.
„Már nagyon várjuk, hogy végre átköltözhessünk az új otthonunkba, ami óriási mérföldkő lesz az életünkben.”
Fotó: Kliszek Antal, Kollár Petra, archív
A videó AI alapú programmal készült.
