Amikor Tóth Ildikó belép a Cápák között stúdiójába, nem harsány. Nincs benne semmi tanítónénis okoskodás, sem önelégült vagyonfitogtatás. Inkább olyasféle embernek tűnik, akin az látszik, túl van minden bizonyításkényszeren.
És ez valószínűleg így is van, hiszen rég túlvan ő már azon, hogy bárkinek is bizonyítson, és ma már elképesztő luxusban él.
Annál izgalmasabb a kérdés viszont: hogyan lett pénze először, amikor még sem tévéműsor, sem luxusingatlan‑portfólió nem állt mögötte?
A válasz nem egyetlen nagy dobás – hanem sok apró, tudatos döntés eredménye.
Nem örökölt, hanem belenőtt az üzletbe
Olvasd el ezeket is!
Tóth Ildikó 21 évesen kezdett dolgozni az autóiparban, egy kifejezetten férfiak uralta környezetben. A kilencvenes évek elején Magyarországon épp akkor nyíltak meg a piacok a nemzetközi autómárkák előtt, és a családi vállalkozás ezekhez a lehetőségekhez igazodott. Ildikó ekkor még értékesítőként, majd kereskedelmi vezetőként dolgozott a márkakereskedésekben.
„Fitatal voltam, 21 éves, én lettem a Honda Tóth nevezetű cégnek az ügyvezető igazgatója. Mehettem tárgyalni Japánba, Magyarországra, képviselhettem a céget, mondjuk ki, gyerekként. Ez egy nagyon nagy lökést adott, nagy önbizalmat adott. És aztán ennek az eredménye nem az lett, hogy nagyképű lettem, hanem
úgy gondoltam, hogy többet és többet kell dolgoznom.
Aztán 30 éves koromra már 11 márkát képviseltünk Budapesten, és 2500 nullkilométeres és 3000 használt autót adtunk el évi szinten” – mesélte Ildikó a szamlazz.hu-nak.
Saját nyilatkozatai szerint telefonkönyvből vadászta az ügyfeleket, részletfizetési konstrukciókat szervezett, és sokszor napi szinten tanulta meg, mit jelent pénzt termelni egy akkor még vadkapitalista piacon.
„Kaptam egy lehetőséget és kihasználtam. A vállalatot teljesen máshogy vezettem, mint az akkori időkben a férfiak, akik autós birodalmakat építettek” – folytatta.
Az első nagy pénz: nem prémium autó, hanem profit
Az első „komolyabb” pénz aztán nem presztízsköltésre ment. Nem sportkocsi lett belőle, hanem forgótőke. Tóth Ildikó a korai sikerek után visszaforgatta a pénzt a cégbe, raktárkészletbe, telephelyekbe, és akkoriban még szokatlan tempóban bővítették a portfóliót.
Egy későbbi interjúban arról is beszélt, hogy volt időszak, amikor benn aludt az irodában, mert hajnalban érkeztek a megrendelések, és aki lemaradt, az hoppon maradt.
Ez volt az a pont, ahol az első millió forint már nem cél, hanem eszköz lett.
Mikor lett meg „az a bizonyos” első millió?
Konkrét összeget Ildikó sosem nevezett meg – tudatosan kerüli a számháborút –, de több interjúból egybehangzóan kirajzolódik, hogy a kilencvenes évek közepén, az autókereskedések stabil működése idején jelent meg az a pénzügyi stabil háttér mögötte, ami már függetlenséget jelentett.
A fordulópont pedig az volt, amikor a család jó időben szállt ki az autóiparból, még a devizahitelezési válság előtt. A vállalkozás értékesítése után megszerzett tőke már nem „első”, hanem következő szinteket jelentett.
Az igazi tanulság: nem a pénz volt a cél
Tóth Ildikó később többször hangsúlyozta: nem a meggazdagodás motiválta, hanem az, hogy értse a piacot, gyorsabban reagáljon, mint mások, és merjen kiszállni akkor, amikor még minden jól megy.
Ez a szemlélet vitte tovább az ingatlanbefektetések irányába is, ahol már tudatosan keresett olyan projekteket, amelyektől mások tartottak – és ahol a kockázat mellé valódi hozam társult.
