Bacsó Péter szatírája, A tanú, évtizedek óta meghatározó része a magyar kultúrának, legendás idézetei pedig ma is újra és újra felbukkannak a hétköznapokban. Pelikán József, Virág elvtárs, Bástya elvtárs és a híres magyar narancs ma már nemcsak filmtörténeti emlék, hanem közös kulturális nyelvünk része – írta a PORT.hu.
A Nemzeti Filmintézet szerint az 1969-ben készült film már betiltása alatt kultfilmmé vált, és a Rákosi-korszak egyik legnyomasztóbb időszakát mutatta meg tragikomikus formában. A filmet hosszú évekre dobozba zárták, majd később Cannes-ban is bemutatták.
Ez is érdekelhet:
A tanú betiltása: miért volt ennyire veszélyes?
A történet látszólag abszurd vígjáték: Pelikán József gátőr egyik bajból a másikba kerül, miközben a hatalom egyre magasabb pozíciókba emeli. A nevetés mögött azonban nagyon is komoly történelmi tapasztalat húzódik: koncepciós perek, félelem, besúgás, személyi kultusz.
Éppen ez volt a baj vele. A film túl pontosan mutatta meg, hogyan működött a diktatúra logikája. A hatalom elbírta volna a viccet, de azt már kevésbé, hogy a nézők magukra ismerjenek benne.
Valódi emberek ihlették a híres elvtársakat
A tanú szereplői kitalált alakok, de több figurában felismerhetők a korszak valódi hatalmi emberei. Virág elvtárs alakját sokan Péter Gáborhoz, az ÁVH rettegett vezetőjéhez kötik, míg Dániel Zoltán figurája a koncepciós perek áldozataira, köztük Rajk Lászlóra is utal.
Ez adja a film különös erejét: miközben nevetünk rajta, pontosan érezzük, hogy a túlzás mögött ott lapul a valóság.
A magyar narancs tényleg nem csak filmes poén volt
A film egyik legismertebb jelenete a „magyar narancs”, amely a történetben inkább citrom, mint narancs. A mondat máig tökéletes szimbóluma annak, amikor valamit sikerpropagandaként kell ünnepelni, miközben mindenki látja, hogy nem működik.
Az ötvenes években valóban voltak kísérletek Magyarországon citrusfélék termesztésére, politikai elvárások és szovjet minták alapján. A klíma azonban nem volt alkalmas erre, így a vállalkozás kudarcra volt ítélve.
Cenzúrázatlan változat: amit évtizedekig nem láthattunk
2019-ben különleges esemény történt: bemutatták A tanú digitálisan felújított, cenzúrázatlan változatát. Az Uránia Nemzeti Filmszínház ismertetője szerint ez a verzió Cannes Classics-világpremieren is szerepelt, majd Magyarországon is láthatóvá vált.
Ebben a változatban több olyan részlet is megjelent, amely korábban kimaradt vagy enyhített formában került a nézők elé. A sötétebb, félelmetesebb tónus jobban megmutatja, hogy A tanú valójában nem könnyed komédia, hanem nagyon is keserű szatíra.
Könyv és folytatás is készült belőle
A tanú nemcsak filmen élt tovább. Regényváltozatban is megjelent, később pedig folytatást is kapott Megint tanú címmel. A folytatás már a rendszerváltás utáni világot figurázta ki, de az első rész legendás erejét nem tudta megismételni.
Ez talán nem is meglepő. Pelikán József története azért lett örök, mert egyszerre nevettet és szorítja össze a gyomrot. A film azt mutatja meg, milyen az, amikor az ember egy olyan világban próbál tisztességes maradni, ahol a józan ész már rég szabadságra ment.
Miért szeretjük még mindig A tanút?
Mert minden mondata mögött ott van egy korszak abszurditása. Mert a humor nem elrejti, hanem elviselhetővé teszi a történelmi traumát. És mert A tanú ma is ijesztően aktuális, amikor túl nagyra nő a propaganda, a hatalom vagy a megfelelési kényszer.
