Több mint egy évtizede hagyta maga mögött a Magyar Televíziót Krizsó Szilvia, és ma már nem is vágyik vissza a képernyőre. Bár továbbra is figyelemmel kíséri a közéletet és egykori munkahelyének történéseit, úgy érzi, az élete most pontosan ott van, ahol lennie kell.
A tapasztalt műsorvezető neve olyan meghatározó politikai műsorokhoz kötődik, mint Az Este vagy A Szólás Szabadsága. A közéleti eseményeket ma is napi szinten követi, és nem mindig tudja szó nélkül hagyni, amit lát – írja a BEST magazin.
„Vannak emberek a politikában, akik igazán csöndben maradhatnának már, mert amit az elmúlt 16 évben műveltek, az vérlázító volt, de valahogy ők ezt nem érzik, hanem harsányak, és kivagyiskodnak. És mivel még összevisszaság és zavarodottság van a fejekben és a lelkekben, időbe fog telni, amíg begyógyulnak a sebek, és egy mentálisan egészséges társadalomban élünk majd” – mondja.
Vegyes érzésekkel figyeli a közmédia átalakulását
A közmédiában zajló változásokat reménykedve figyeli, ugyanakkor vegyes érzések vannak benne.
„Most a romokon kell valami újat építeni, aminek nagyon szurkolok – vallja be. – Érdekes módon nem éreztem elégtételt az elsötétült képernyőt látva, sokkal inkább mély szomorúság van bennem.
Mert a hatalom elszámoltatása társadalmi érdek, és ami a közmédiában történt, azokra is rossz hatással volt, akik tapsoltak hozzá.”
A televíziózást maga mögött hagyta, és nem tervezi, hogy visszatér a régi kerékvágásba.
„Nem adnám fel a szabadságomat a tévéképernyő kedvéért, tehát napi műsort biztosan nem csinálnék. Az elmúlt években kialakítottam a saját ritmusomat, a saját és a családom igényei mentén. Nem látom magam előtt, hogy nap mint nap bemenjek dolgozni, hogy újra legyenek főnökeim. Nem tagadom, imádok dolgozni, de élni még annál is jobban szeretek” – nevet fel.
Ez is érdekelhet
Csak a saját podcastjével szeretne foglalkozni
Jelenleg kommunikációs és vezetői tréningeket tart, emellett nagy energiával építi a Kösz, jó(l) vagyok! című podcastját. Elárulása szerint a műsor több lett egyszerű szakmai projektjénél.
„Ez egy szerelemprojekt, ami önterápiává is vált, mert egyre jobban segít a jelenben maradni. Korábban rengeteg időt elpocsékoltam azzal, hogy a múlton rágódtam, vagy a jövőn aggódtam. Viszont mióta elindult a podcast, valahogy ’leföldelt’. A legfontosabb tanulság számomra, hogy akkor élünk a legboldogabban, ha a végtelenségig megpróbáljuk leegyszerűsíteni a dolgainkat, és leginkább a jelenre koncentrálunk.”
A nyár a családról szólt
A nyár számára most elsősorban a családról szól. Lánya, Luca Spanyolországban tanul, így az együtt töltött időből minden perc értékes.
„Hamarosan visszautazik, biztosan nehéz lesz megszokni a távollétét újra, de remélem, könnyebb lesz, mint tavaly. Az pokoli volt” – ismeri el mosolyogva.
Az édesanya ugyan nehezen viseli az újabb búcsút, de büszke arra, hogy lányuk önállóan építi az életét külföldön. A távolság ellenére szoros maradt kapcsolatuk: minden nap beszélnek videóhívásban, és továbbra is részesei egymás mindennapjainak.
„Ez pedig nyilván nagyon jólesik szülőként, és egyfajta visszaigazolás is arról, hogy nem végeztük rosszul a dolgunkat. Sőt.”
