Néhány nap alatt veszítette el az édesanyját Bíró Ica: „Kimondta, hogy apu már várja odafent”

Mikor sírt legutóbb, és miért?

Bíró Ica: Érzékeny ember vagyok, még egy romantikus filmet is megkönnyezek, de igazán sírni csak nagyon ritkán szoktam. Legutóbb édesanyám elvesztésekor, 2024 őszén. Hétfőn még ebédet főzött nekem, látszólag minden rendben volt, de másnap rosszul lett, már nem tudott kiszállni az ágyból, kórházba szállítottuk. Kiderült, hogy nagy a baj, de mivel anyukám sosem panaszkodott, és

ritkán járt orvoshoz, már nem lehetett érdemben segíteni rajta.

Élete utolsó heteit ágyban töltötte, mindennap próbáltam tartani benne a lelket, de amikor kimondta, hogy apu már várja odafent, éreztem, hogy mi fog történni. Anyukám 88 évesen távozott. Szép kort ért meg, de az elvesztése nagyon összetört.

Mi volt élete legszörnyűbb mélypontja?

Bíró Ica: Anyukám elvesztése előtt apukám halála is ugyanolyan fájdalmas és váratlan volt. Édesapám sztró­kot kapott, egyik napról a másikra hagyott itt minket 1999-ben. Aztán a kilakoltatásom is egy nagyon nehéz időszak volt, amikor az otthonomat és a nőknek szóló klubomat igazságtalanul és jogtalanul elvették tőlem. Később azt a személyt, aki a végrehajtó volt, elítélték a bíróságon. A Schadl–Völner-ügy nyolcadrendű vádlottjaként büntetést kapott, bár szerintem nem eleget.

Hogy jó dolgokról is beszéljünk: mikor volt legutóbb boldog?

Bíró Ica: Amikor a barátokkal jövünk-megyünk, motorozunk, és amikor Metal Ladyként a Stress együttessel fellépünk. A közönség szeretete mindig nagy öröm. Sok kedves barátom van, és barátnál többet jelentő barát is… De erről nem szeretnék bővebben beszélni, mert megfogadtam, hogy az érzelmi életemet nem tárom a nyilvánosság elé.

Hányszor volt férjnél?

Bíró Ica: Kétszer. Az első férjem vezetéknevét használom, mert eredetileg Boruzs Ilonának születtem. A második férjem pedig a lányom édesapja volt.

Elképzelhetőnek tartja, hogy újból férjhez menjen?

Bíró Ica: Engem kétszer vittek oltár elé, de a házasság számomra nem a legfontosabb. Szerintem nem a papír tart össze egy kapcsolatot, hanem a valódi szeretet és a törődés. Nincs tervbe véve, hogy harmadszor is férjhez menjek, de soha nem mondom, hogy soha, mert semminek nem vagyok az elrontója. Hiszek a sorsszerűségben, úgyis úgy lesz, ahogy annak lennie kell.

A lányáról, Brigittáról miért nem szokott beszélni?

Bíró Ica: Ő kifejezetten megkért arra, hogy ne meséljek róla, mert nem szeret szerepelni, és igaza van, hiszen nem akar híres ember gyerekeként a médiában mutatkozni. Szereti a civil, hétköznapi életét, távol a reflektorfénytől. A lányom kérését tiszteletben tartom.

Mindig voltak tervei. Hogyan látja magát 5‑10 év múlva?

Bíró Ica: Budakeszin lakom, de januárban átköltöztem egy nagyobb házba. A kertkapcsolatos földszinti részt egy nőknek szóló megújulásklubbá alakítom. Szeretnék egy barátságos, vonzó és kedvelt helyet, ahová jó eljönni beszélgetni és közben testileg-lelkileg szépülni.

Arra ösztönözném a vendégeket, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból.

Még vár egy kis felújítás a földszinti részre, de hamarosan lehet jönni hozzám. Mindig szerettem emberekkel foglalkozni, segíteni nekik, és a következő éveimben is megőrizném ezt a szokásomat. Korábban megírtam a test- és lélekszépítés bibliáját, A megújulás titkai című, 940 oldalas könyvet. A tudás tehát velem van, és ezt élő szóban és fizikailag is szívesen átadnám másoknak. Sokan mondják, és remélem úgy van, hogy jó referenciája vagyok a saját programomnak.

Ön szerint az élet igazságosan bánt magával?

Bíró Ica: Spirituális beállítottságú vagyok, ezért úgy állok a dolgokhoz, hogy minden ok-okozati szinten történik, így elégedetlen sem lehetek az eddigi életemmel. De a saját példámból tanulva az embereknek azt tanácsolom, hogy a bankokat messzire kerüljék el, mert könnyen igazságtalanul hitelcsapdába kerülhetnek.

Összességében hiszek abban, hogy a sors igazságot szolgáltat majd nekem, a bankok és a végrehajtók megkapják azt, amit megérdemelnek.

A neves asztrológus, Izing Klára szerint lehet, hogy a „Báthory-örökséget” kell ledolgoznom a jelenlegi életemben. Ez egy súlyos családi karma. A Báthory famíliát – akik nekem a felmenőim voltak – az 1600-as években koholt vádakkal meghurcolták, a teljes vagyonukat elvették. Szinte velem is ugyanez történt, csak négyszáz évvel később. Az asztrológus arra biztat, hogy ne szomorkodjak a veszteségek miatt, mert nagyon esélyes, hogy akár még vissza is kaphatom a jogtalanul elvett ingatlanjaimat. Az ebbe vetett hitem rendíthetetlenül erős.

Mit csinálna másként, ha most lenne pályakezdő fiatal?

Bíró Ica: Sokkal óvatosabb lennék, nem dőlnék be jól hangzó, de hamis ígéreteknek. Életem folyamán többször becsaptak, anyagilag átvertek, de van bennem egy olyan képesség, hogy bármilyen mélyről felállok. Úgy vagyok az élettel, hogy a jó és a rossz dolgokat meg kell tapasztaljuk, mert általa fejlődünk és tanulunk. Hiszek a sorsban, semmi sem történik véletlenül. Egy nagy igazság van: semmi sem végleges, de a változás az biztos.

Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt civil munkákból tartotta el magát?

Bíró Ica: Igen, a munka nem szégyen. Mivel nem volt bevételem, a Covid után butikban dolgoztam, recepciós is voltam egy szállodában, és éjszakai műszakot is vállaltam biztonsági őrként a filmgyárban. Az elmúlt két évben pedig a Buda Környéki Televízió riportereként is láthattak a kábelcsatorna nézői.

Pár éve a Stress együttessel koncertezem, rock- és metál-rendezvényeken zenélünk országszerte és külföldön is. London és Németország után idén májusban egy svédországi zenei fesztiválon is felléptünk. Nagy sikerünk volt, és örülök, hogy az éneklés és a koncertezés újra az életem része.

Ön szerint a közönség részéről mi a legnagyobb félreértés magával kapcsolatban?

Bíró Ica: Erre nem tudok válaszolni, mert én csak az emberek szeretetét érzem, akik odajönnek hozzám, és közös fotót kérnek. Nagy köszönet azoknak is, akik ismeretlenül támogattak, amikor anyagilag és lelkileg mélyponton voltam, mert volt ilyen is. Tudom, hogy sokan drukkoltak nekem, és akkor is mellettem álltak és segítettek, amikor a kilakoltatási ügyem zajlott. Nélkülük nem biztos, hogy ma itt lennék.

Úgy érzem, hogy engem szeretnek, s most már több generáció is jól ismer.

Van, aki a modellkorszakomban gyűjtötte a kártyanaptáraimat, mások a fitneszlady videóimra edzettek, és megint mások a Metal Lady korszakomat kedvelik. Édesanyám elvesztése után a tavalyi évem betegeskedéssel telt, az egészségemet kellett rendbe tenni, de az orvosok mellett mindig ott voltak a segítőim és a barátaim. Nem is beszéltem még erről a dologról, mert nem akartam magam sajnáltatni.

Most már újra erős vagyok, és túl jutottam a nehézségeken. Élem a mát és alakítom a holnapot – azt a sok jót és szépet, ami velem fog történni. Mert most már csak ez jön.

Fotó: Birton Szabolcs, Kurcz Orsi, archív