Unokám három és fél éves. A főtt ételeket nem fogadja el. Az óvodában szinte semmit nem eszik, otthon is csak sajt, joghurt, kenyér, péksütemény kell neki. Ritkán eszi meg a húslevest vagy a borsólevest. Nem tudom, mit
tegyünk, ez így nem helyes – írta korábban a Meglepetésnek egy aggódó nagymama.
Dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos válasza
Kérdése a „bajok a táplálkozással vagy a táplálkozás körül” című nagy fejezetbe sorolható, ami az egyik leggyakoribb probléma. Igazából nem betegség a szó olyan értelmében, ahogy a tüdő- vagy a vakbélgyulladás, de sok gondot és felesleges aggódást okoz, tapasztalatom szerint főleg a nagyszülőknek. Jó lenne tudnom, evett-e valaha meleg ételt ez a kisfiú? Mikor és hogyan alakult ki ez a mérhetetlen ellenszenv a „rendes” ebéd, vacsora iránt? Nem volt-e ez összefüggésben családi konfliktussal (válás, valakinek az elvesztése, új gyerek születése) nincs-e kapcsolat az undor és közösségbe kerülés (bölcsőde, óvoda) között? Mindezek feltételezések, de más és más az elbírálásuk, más és más a teendő.
Jó lenne azt is tudnom, hány kiló az unokája. Ha jól fejlődik, más a helyzet, mintha sovány, alultáplált gyerek. Csak találgatni tudok. Talán valamikor túl meleg volt egy étel, és ott történt az „elakadás”, talán az ízekkel volt baj, talán – és ez elég valószínű – nagy erőkkel nógatták az evésre, és ettől makacsolta meg magát. Ha a gyerek rosszul fejlődik, mindenképpen kivizsgálást javasolnék. Lappangó betegség is okozhat étvágytalanságot. De úgy érzem, önöknél nem erről van szó. Ami viszont kiderül leveléből, hogy néha azért van húsleves, borsóleves, és egyébként kiflit, joghurtot, sajtot eszik a fiú. Nem biztos, hogy egy gyerek, ha változatosan eszik nyerskosztot, zöldséget, gyümölcsöt, és nem kap – csak azért, hogy meleget egyen – sok cukros, agyonkezelt, tartósítószeres, „halott” ennivalót, nincs jól ellátva tápanyagokkal.
Türelem, de abból nagyon sok szükséges. Meggyőződésem, hogy a kisfiú bírja majd tovább. Rábeszélés, zsarolás és a probléma állandó emlegetése csak ront a helyzeten.
Ami javít, az egyfajta békés hozzáállás, annak felismerése, hogy a válogatósság ritkán jelent igazi veszélyt.
Kapjon azokból, amiket elfogad, változatosan és ízeseket. Szépen terített asztalon, szépen szervírozva. Legyen az evés öröm. Ne tukmáljuk rá azt, ami szerintünk helyes, de együnk előtte, és ha kedvet kap, adjunk neki kóstolót.
Fotó: pexels
