Míg ma mindenki az egészség megszállottja és éppúgy retteg a zsíroktól, mint a cukroktól, nagyanyáink nem számolták a kalóriákat. Azt ették, amit maguk termesztettek vagy neveltek, mégsem küzdöttek elhízással, cukorbetegséggel vagy krónikus fáradtsággal. Konyhájuk tele volt vajjal, házi készítésű disznózsírral vagy zsíros hússal. Mégis életerősek, szorgalmasak és karcsúak voltak. Mi volt a titkuk?
Ezeket olvastad már?
Visszatekintve úgy tűnhet, hogy egyszerűbb életük volt, de a napi rutinjuk kétség kívül gyakran megterhelőbb volt, mint a miénk – fizikailag, időben és mentálisan is. Míg a mai világban a nap 24 órájában, a hét minden napján bármilyen élelmiszerhez hozzá tudunk jutni, akkoriban a nap ritmusa természetesebb volt, és szorosan kötődött a környezethez és az évszakhoz. Mindez szerepet játszott abban, hogy a testük hogyan reagált az étrendre és a testmozgásra. És a testmozgás alatt természetesen esetükben nem az edzőtermi súlyzós félórás edzéseket értjük.
Természetes étrend, helyi élelmiszerek és napi testmozgás
Nagyanyáink étrendje szezonális, minimálisan feldolgozott élelmiszereken alapult. Az alap az volt, ami a kertben termett, azt ették, az ételeik csak és kizárólag otthon készültek. Zöldségek, burgonya, vaj, sajt, otthon nevelt állat, minden a lehető legtermészetesebb formában, kémiai adalékanyagok, tartósítószerek vagy rejtett cukrok nélkül került a tányérjukra.
Míg a mai szupermarketek több ezer, adalékanyagokkal teli terméket kínálnak, akkoriban a választék egyszerű, de jó minőségű volt. A margarin, az édesített reggelizőpelyhek, az üdítők vagy a készételek gyakorlatilag ismeretlenek voltak. És még ha az élelmiszer tartalmazott is zsírt, az nem mesterséges transzzsír volt, hanem természetes eredetű zsír.
A legfontosabb különbség azonban nemcsak az étrendben rejlett, hanem a napi testmozgásban is. A mozgás a mindennapi élet része volt – földmunkák, fahordás, kézi mosás, háztartási teendők. Ez a napi energiafelhasználás jelentősen hozzájárult az egészséges testsúly fenntartásához és az anyagcsere megfelelő működéséhez.
Anyagcsere-egyensúly régen és most
Mai szemmel nézve a vaj és a szalonna fogyasztása egészségtelennek tűnhet, de a nagyanyáink által fogyasztott zsírok teljesen más minőségűek voltak, mint a maiak. Az állatok szabadtartású farmokról, vagy éppen a kertből származtak, az állatokat nem etették túl gabonával vagy hormonokkal. A zsírjukban több volt az omega-3 zsírsav, kevesebb az omega-6, míg gyakorlatilag egyáltalán nem tartalmaztak transzzsírsavat. Ez az összetétel hozzájárult a szervezetben a gyulladás csökkentéséhez és támogattta a hormonális egyensúlyt.
Az elfogyasztott étel mennyisége és ritmusa is lényeges: a nagymamák nem ettek kétóránként. A legtöbb ember naponta 2-3 alkalommal evett, kényelmesen, felesleges nassolás nélkül. A böjtölés időszakai is gyakoriak voltak, például a böjti hagyományok részeként, vagy egyszerűen az élelmiszerek ciklikus elérhetősége miatt. Ez időt adott a szervezetnek a beérkező energia feldolgozására, és nem volt állandó inzulinszint-emelkedés, vagy inkább drasztikus ingadozás mint manapság.
Ez a természetes visszafogottság vezetett az úgynevezett anyagcsere-rugalmassághoz, a szervezet azon képességéhez, hogy hatékonyan váltson a szénhidrátok és a zsírok energiaforrásként való felhasználása között. Napjainkban az anyagcsere gyakran „beragad” a gyakori túlevés, a magas cukorbevitel és a testmozgáshiány miatt.
Modern szokások hatása a testsúlyra
Manapság mind a táplálkozás, mind a testmozgás tekintetében szinte az ellenkezője igaz mindannak, amit eddig leírtunk. Az átlagos étrend tele van feldolgozott élelmiszerekkel – a csomagolt péksüteményektől a készételeken át a cukros italokig. Ezekben az élelmiszerekben a zsírok gyakran rossz minőségűek, gazdagok omega-6 zsírsavakban és transzzsírsavakban, amelyek fokozzák a gyulladást, gyengítik az immunrendszert és elősegítik a zsírraktározást.
A cukor- és keményítőbevitel rekordmagas: édességek, tésztafélék, kenyér és gabonapelyhek formájában esszük őket gyakorlatilag úgy, hogy sokszor észre sem vesszük. Az ilyen gyors energiafelesleg felborítja az inzulinegyensúlyt, csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét és súlygyarapodást okoz.
Sokan naponta többször is esznek, gyakran anélkül, hogy éhséget éreznének, csak pusztán unalomból vagy megszokásból. A gyakori nassolás megzavarja a természetes dopaminciklusokat, így az agy kevésbé érzékeny az étellel járó jutalmakra, és gyakoribb ingerekre van szüksége, ami további fogyasztáshoz vezet.
Az eredmény egy ördögi kör, amelyben állandó a túlevés, valódi jóllakottság nélkül.
Ehhez jön még a mozgásszegény életmód. Még ha edzel is rendszeresen, az össze sem hasonlítható heti hét nap állatetetéssel és kapálással. A számítógép előtti munka, az autóval való munkába járás, a minimális mozgás napközben mind hozzájárul az alacsonyabb energiafelhasználáshoz, és rontja a szervezet azon képességét, hogy a beérkező energiát elégesse. Ennek eredményeként állandó zsírraktárak halmozódnak fel, fáradtság és krónikus betegségek alakulnak ki.
Fotó: Fortepan / Ördögh János
