Túl kövér, túl sovány, nem elég jó… Gyakran megesik, hogy szapulni kezdjük magunkat, sokszor minden különösebb ok nélkül. Aztán egy idő után már szinte nem is tudjuk befolyásolni a becsmérlő kijelentéseket, jönnek azok maguktól is. Hogy mit tehetünk ellene? Először is vegyük figyelembe, hogy naponta rengeteg gondolat fut át az agyunkon, és bizony a nagy részüknek semmi valóságalapja nincsen, pláne nem a negatívaknak. Másodszor, amikor ránk törnek, próbáljunk más, pozitív mondatokat hangoztatni helyettük. Kezdetnek alkalmazhatjuk a tükrös módszert is, vagyis post-it-oljuk ki a fürdőszobai tükörre, vagy rögzítsük hűtőmágnessel a fridzsider ajtajára!
1. „Olyan magányos vagyok!”
Alapvetően társas lények vagyunk, szükségünk van barátokra, kollégákra. És bár a munkahelyünkön, baráti társaságban emberekkel vagyunk körülvéve, mégis előfordul, hogy magányosnak érezzük magunkat. Tény, hogy manapság leginkább a saját bajunkkal, gondunkkal, életünkkel vagyunk elfoglalva, mégsem segít rajtunk, ha állandóan azon sopánkodunk, hogy senki nem ért meg minket, senkire nem számíthatunk. Egyrészt egy-egy családtag, barát, ismerős biztosan ott lesz, ha igazán nagy bajba kerülünk.
Másrészt viszont az állandó önsajnálat nem teszi könnyebbé az életünket. Próbáljunk meg inkább előnyt kovácsolni az egyedüllétből! Élvezzük a saját társaságunkat, és higgyünk magunkban! Nem kell mindig emberek között lenni, néha szükségünk van a csendre is. Ilyenkor vonuljunk el egy jó könyvvel, vagy egyszerűen csak gondoljuk át az életünket, figyeljünk magunkra, az igényeinkre, a vágyainkra!
Inkább ezt mondjuk:
„Élvezem a társaságom, fontos, hogy magamra is figyeljek.”
2. „Csúnyának látom magam”
Este, egy fárasztó nap után úgy érezzük, szükségünk van a túléléshez egy szelet csokoládéra vagy egy pohár borra. Egy percig működik is a dolog, jobban érezzük magunkat, ám a következő pillanatban már megbánjuk a kilengést, hiszen a tévében csak szupernőket látunk, akiket nem visel meg a mindennapi stressz, akik – velünk ellentétben – tökéletesen mutatnak bikiniben. Ilyenkor aztán jön a lelkifurdalás, főleg, ha még a tükörbe is belenézünk, és egyből ócsárolni kezdjük a testünket.
Valamit azonban elfelejtünk: ez az egy testünk van, ami ráadásul mindennap igen sokat tesz azért, hogy a számtalan feladatunkat el tudjuk végezni, hogy jó feleségek, anyukák, nagymamák legyünk. A sok munka, a sütés, mosás, takarítás, gyereknevelés, kirándulás az unokákkal, és a többi teendő nem menne a testünk nélkül. Ahelyett tehát, hogy állandóan kritizálnánk a külsőnket, tekintsünk a testünkre úgy, mint egy jó barátra. És ha egy kemény nap után pihenésre, csokira vagy egy pohár borra vágyunk, ne fogjuk vissza magunkat, hiszen megérdemeljük.
Inkább ezt mondjuk:
„A testem a barátom.”
3. „Meg sem érdemlem, hogy szeressenek”
Mindenkinek vannak hullámvölgyek az életében: előfordulnak csalódások, szakítások, amikor azt érezzük, senki nem szeret minket, és nincs kedvünk kilépni az ajtón. Ilyenkor lehet sajnálni magunkat egy picit, ám a lényeg, hogy ne önmagunkat ostorozzuk. Ne feledjük, a szeretet nem olyan dolog, amit valaki megérdemel, más viszont nem. Az önsajnálat helyett inkább próbáljuk elfogadni magunkat. Ez most így alakult, de attól még nem vagyok kevesebb, nem vagyok kevésbé szeretetre méltó. Gondoljunk a jó tulajdonságainkra, a jó cselekedeteinkre, és higgyük el, hogy minket is lehet szeretni! Sőt, kezdjük el szeretni saját magunkat azért, amit elértünk, amit véghez vittünk, amire képesek vagyunk! Aki szereti önmagát, illetve tesz azért, hogy szeretni tudja saját magát, azt mások is kedvelni fogják.
Inkább ezt mondjuk:
„Ha én szeretem magam, mások is szeretni fognak.”
4. „Boldogtalan vagyok a munkában”
Az elmúlt években több elégedettségi felmérés készült a munkahelyeken. Ezek eredménye nagyon hasonló lett: a dolgozóknak legalább a fele elégedetlen a munkájával.
„A kollégám idegesít.” „Negatív, mérgező a légkör az irodában.” „Nagyon sok a munka, mindenki leterhelt, túl nagyok az elvárások.” „A főnök elviselhetetlen, hangulatember, fölényeskedő.” Ha a szívünkre tesszük a kezünket, bizony ezekhez hasonló mondat a legtöbbünk száját elhagyta már. Ám ha mindig a negatívumokról beszélünk, ezekre gondolunk, akkor előbb-utóbb valóban megutáljuk a munkánkat. Ennél sokkal jobb megoldás, ha a pozitív dolgokra koncentrálunk. Például arra, miért választottuk ezt a munkahelyet. Mi az, amit ad nekünk ez az állás: „Önbizalmat ad, hiszen a kisujjamból kirázom a napi feladatot.” „Gyakorlom a türelmet, fejlesztem a problémamegoldó képességemet.” „Több időt tölthetek a családommal.” „Nem rossz a fizetés, el tudunk utazni a gyerekekkel, unokákkal.”
Ha pedig ez sem segít, akkor még mindig kereshetünk másik munkát, de sokszor elég a hozzáállás megváltoztatása ahhoz, hogy meglássuk a szépet is a mindennapi feladatainkban.
Inkább ezt mondjuk:
„A munkám lehetővé teszi, hogy…” vagy „Amit a munkámtól kapok…”
5. „Miért mindig velem történik ilyen? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?”
Mindig az orrunk előtt csukódik be a busz ajtaja? Kirándulást, nyaralást szerveztünk, és esőt ígérnek a meteorológusok?
Mindenkivel előfordult már, hogy nem a legjobban alakultak a dolgai. Néha úgy tűnik, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenünk, ám a legrosszabb, amit tehetünk, ha egyből magunkat ostorozzuk, hogy miért velünk történik ez?
Ha így teszünk, egy idő után valóban úgy érezzük, szerencsétlenek vagyunk, sőt akár az is lehet, hogy már csak a negatív dolgokat vesszük észre, a jók mellett pedig elmegyünk. Sokkal hasznosabb lehet, ha nem a sorsot okoljuk mindenért, hanem megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Higgyük el, hogy sok mindent képesek vagyunk megváltoztatni! Ha például gyakran lekéssük a buszt, akkor keljünk fel öt perccel korábban, és induljunk el időben. Amennyiben esik az eső, akkor készüljünk B tervvel. Kirándulás, strandolás helyett szervezzünk családi kártyapartit, társasjáték-bulit!
Inkább ezt mondjuk:
„Képes vagyok változtatni az életemen.”
Szöveg: Kovács Vera
Kiemelt kép: GettyImages
