Az ókori emberek meg voltak győződve arról, hogy az alvajárókat a hold fénye szólítja ki az ágyukból, különösen telihold idején. Úgy vélekedtek, hogy a holdkóros ilyenkor élet és halál határmezsgyéjén bolyong, és éppen olyan transzállapotban van, mint az, akit hipnotizáltak.
Kirándulás egy másik dimenzióba
A középkori tudósok azzal foglalkoztak, hogy vajon az ilyen helyzetben lévő személy felelőssé tehető-e a tetteiért? Végül V. Kelemen pápa döntött úgy, hogy mivel az alvajárók nincsenek tudatában annak, mit cselekszenek, ezért nem lehet őket bűnösnek nyilvánítani, és természetesen emiatt büntetést sem lehet kiszabni rájuk.
Az újkori gondolkodók közül Carl G. Jung, a híres pszichológus volt az első, aki a lélek oldaláról közelítette meg a problémát. Spirituális magyarázata megegyezik az ókoriak nézeteivel, miszerint az alvajáró két dimenzió között tartózkodik. Vagyis a mi valóságunk és a láthatatlan – számunkra ismeretlen – világ között folytatja az útját. A svájci tudós szerint alvajáráskor az illető tudata mintha beszorulna az ébrenlét és az alvás fázisa közé. Ilyenkor a lélek kétségbeesve igyekszik megszabadulni a fizikai testtől, de az nem ereszti. A lélek vergődni kezd, és ezzel olyan üzenetet küld az elmének, hogy bár az alvás állapotában van, keljen fel, és induljon útnak.
Létezik ugyanakkor egy másféle magyarázat is, miszerint az idegrendszerünkben átmeneti zavar keletkezik, ezért az alvás fázisában a tudat arra ösztönöz, hogy keljünk ki az ágyból, és kezdjünk bele egy gépies, ám öntudatlan cselekvésbe.
Szorongás, stressz is okozhatja
A jelenség inkább a fiataloknál fordul elő gyakrabban, egészen 18 éves korukig. Ugyanis a gyerekek és a kamaszok idegrendszere érzékenyebb, mint a felnőtteké. Ám a serdülőkor után a többségnél egyszerűen abbamarad. A felnőtteknek csak 1-2 százaléka küszködik a problémával rendszeresen. Az alvajárás hajlamként örökölődhet is.
A tudósok azt is megállapították, hogy gyakran a pszichés problémával küszködőknél alakul ki, afféle kísérőjelenségként. Megeshet, hogy ha szorongunk vagy pánikbetegséggel küszködünk, annak is lehet következménye a holdkórosság. De ha valaki fokozottan stresszes időszakon megy keresztül, az is kiválthatja az éjszakai sétákat. Ebben az esetben érdemes különféle lazító technikákat beiktatni a mindennapokba. Ilyen például a meditáció és a jógagyakorlatok.
Holdkóros sofőr
A filmekben az alvajárót behunyt szemmel ábrázolják, aki szokatlan helyzetben indul éjszakai túrára. Ez azonban tévedés, hiszen a holdkóros általában ugyanúgy tevékenykedik, ugyanazt teszi, mint éber állapotában. Vagyis például fogat mos, felöltözködik, kinyitja a hűtőszekrényt, jót falatozik. Csak közben nem tud magáról. Éppen ezért megeshet, hogy olyan élelmiszert fogyaszt el, amelyhez ébren hozzá sem nyúlna.
Olyan különleges esetet is feljegyeztek már, amikor egy alvajáró nemcsak hogy beindította az autóját, hanem néhány kilométert vezetett is ebben az állapotban. Talán azért nem történt baleset, mert mindez hajnali 1 órakor történt, amikor szerencsére senki sem járt az úton. Az illető haza is vezette a kocsit, és hiba nélkül beállt vele a garázsába.
Nyaralni veszélyes, de otthon elboldogul
Az alvajárót nem kell félteni, mert ez a különös állapot semmiféle elváltozást nem okoz az emberi elmében, ezért sem kell orvoshoz rohanni vele. Attól sem kell óvni, hogy a lakásban nekimegy valaminek, és sérüléseket szerezhet. Mert lehet ugyan holdkóros, de ismeri az otthonát, és az éjszakai kóborlás során nem fog feldönteni semmit, nem fog elesni, vagy nem fogja beütni a fejét. Ennek az a magyarázata, hogy a racionális elméje jelzi, hol vannak a kikerülendő tárgyak, mint a bútorok vagy a lépcső. Persze mindez csak a saját otthonára vonatkozik. Ha elutazunk nyaralni, vagy barátoknál, rokonoknál alszunk, inkább zárjuk be az ablakot, kulcsra a szoba ajtaját, tegyünk el a szobában minden olyan akadályt, amely balesetveszélyt jelenthet az ismeretlen terepen. Teljesen felesleges beszélni hozzá, keltegetni, mert nem hall bennünket, hiszen a legmélyebb álomnál is mélyebb tudati szinten van. Ha mégis felriadna, hirtelen nem is tudja, hol van, mi történik vele, és megrémülhet. Ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy hagyjuk őt sétálni.
Szöveg: Izing Klára
Kiemelt kép: GettyImages
