Sokan úgy vélik, hogy a művészet és a mágia rokonok, hiszen mindkettőhöz szükség van egyfajta módosult tudatállapotra. Amikor a művész alkot, a tudata kitágul, a szelleme szabadon szárnyal, akár egy másik síkra is beléphet. De ha egy-egy jeles alkotó bejáratos más világokba, az is megtörténhet, hogy amikor testben már elhagyta a földet, a lelke még mindig kész az alkotásra. Vannak olyan laikusok, akik azt állítják: egy híres művész lelke költözött beléjük, és késztette őket az ismert művekhez megszólalásig hasonló alkotások létrehozására.
Picasso és az angol médium
A spanyol festőzseni, Pablo Picasso halála után egy angol férfi, Matthew Manninger egyszer csak rosszul lett, majd szokatlan stílusban, öregesen kezdett beszélni. Nem sokkal ezután, bár korábban soha nem tanult rajzolni, ceruzát ragadott, satírozott, festett, méghozzá villámgyorsan. A képei Picasso időskori stílusának jegyeit viselték magukon. Olykor még Picasso szignójával is ellátta őket, amely a grafológusok megdöbbenésére teljesen hiteles volt.
Manninger éber állapotban nem tudott rajzolni, csak akkor, amikor transzba esett. Ilyenkor nem kellett mást tennie, mint fogni a ceruzát, amely magától mozgott. Míg Picasso életében napokig készített egy-egy képet, addig a médiumnak két-három óra is elég volt egy műremekhez.
Ujjakkal vagy lábbal
Luiz Gasparetto argentin pszichológus és kreatív médium önkívületi állapotában egyszerre két kézzel készített festményeket Picasso, Chagall vagy Toulouse-Lautrec jellemző stílusában és szignójával. Ecset helyett ráadásul az ujjait, sőt néha a lábujjait használta.
Zeneszerzők is diktáltak
Rosemary Brown az 1920-as években tűnt fel Londonban médiumként. Kislány korában épp az iskolából tartott hazafelé, amikor elszédült, és beszámolója szerint egy csodálatos réten találta magát. Egy idős, ősz hajú férfi lépett hozzá, a segítségét kérte, és megígérte, hogy hálából világra szóló hírnévvel ajándékozza meg. Sőt, azt is megjegyezte, hogy a túlvilágon többen is szeretnék, ha segítene nekik alkotni. Ezután a kislány kissé émelyegve magához tért a londoni utcán.
Évek múlva takarítónőként lépett be új munkaadójának lakásába, amikor egy festményen viszontlátta az ősz hajú férfit, akivel kislányként találkozott. Amikor megkérdezte, kit ábrázol a kép, kiderült, hogy a híres magyar zeneszerzőt, Liszt Ferencet látta… Rosemary felhagyott a takarítással, és médiumi tevékenységbe kezdett: lázasan körmölte a Liszt, Beethoven, Chopin, Debussy, Brahms stílusában született zeneműveket: zongoradarabokat, szonátákat, fúgákat és nagy szimfóniákat. Tette mindezt úgy, hogy soha nem tanult zenét, sőt kottát olvasni sem tudott. Ezekből a szerzeményekből az 1970-es években egy nagylemez is megjelent. Leonard Bernstein állítólag meg is jegyezte, hogy ha nem tudná, hogy a darabok szerzői halottak, nekik tulajdonítaná az új műveket.
Töredékes üzenetek
A médiumok a legtöbb esetben egyedül dolgoznak, ám az is előfordult már, hogy többen „vettek” olyan üzenettöredékeket, amelyek végül összeillesztve, egészben váltak értelmessé. Azt is megfigyelték, hogy a médiumok túlvilági ihletésre készült alkotásai összes stílusjegyükben emlékeztetnek az adott szerzőre, ám sokszor még szebbek is, mint az életükben készült műveik – mintha a földi test elhagyása kiteljesítené a képességeiket.
Különös sakkparti
1985-ben az egyesült államokbeli St. Augustine-ban zajlott le a világ legfurcsább sakkjátszmája. Viktor Korcsnoj,a neves szovjet nagymester ült a tábla egyik oldalán, míg a másikon egy híres médium, Robert Rollans foglalt helyet. Ő teljes mértékben laikus volt, soha életében nem sakkozott, de azt állította, hogy egy több évtizede elhunyt sakkmester diktálja a lépéseit, méghozzá szavak nélkül, érzések formájában. A médium a halott mester útmutatásával legyőzte világklasszis ellenfelét.
Szöveg: Izing Klára
Fotó: fotó: Gettyimages, Privát
