A püspök ajándéka
A legenda szerint a kis-ázsiai Myra városában egy szegény embernek három lánya született, akiket hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így aligha maradt volna más lehetőségük, mint hogy egy bordélyban örömlánynak álljanak. Amikor Miklós püspök ennek hírét vette, megesett a szíve a családon, és úgy döntött, hogy titokban a segítségükre siet.
Három éjszakán keresztül egy-egy arannyal teli erszényt akart tenni az ablakukba. Ez az első és a második éjjel sikerült is, ám a harmadik éjszaka olyan hideg lett, hogy az apa bezárta az ablakot. Így hát a püspök kénytelen volt felmászni a tetőre, és a kéményen keresztül dobta be az erszényt. Közben odabent a harmadik lány a kémény alá akasztotta száradni a kimosott harisnyákat: a zsákocska épp az egyikbe pottyant. A családfő megleste és felismerte a jótevőt, akinek könnyes szemmel mondott köszönetet. A lányoknak ugyanis így tisztességes hozományuk lett, férjhez mehettek.
Az angolszász országokban ma is harisnyát akasztanak a kandallóra karácsonykor. Magyarországon december hatodika előestéjén a szépen kitisztított cipőt teszik az ablakba ajándék reményében – ezt a hagyományt a német polgároktól vettük át.
Ugyanaz, mégis más
A Mikulás a legtöbb országban hasonló, bár vannak különleges változatai. A kísérői azonban sokban különbözhetnek egymástól. Az oroszoknál Gyed Maróznak, magyarul Fagy Apónak hívják, akinek segítője az unokája, Sznyegurocska, vagyis Hópelyhecske.
Az amerikai Mikulást szánhúzó rénszarvasok kísérik. A legismertebb Rudolf, akinek vörös az orra, kissé esetlen, de aranyból van szíve: figuráját Robert May író története ihletette.
Finnországban Karácsonyapónak, Joulupukkinak hívják, aki 1985 óta lappföldi otthonában él. Szenteste viszi az ajándékait, rénszarvas húzta szánon jár házról házra. A bakkecskéjét Nuuttipukkinak nevezik. Ez a patás a pogány hagyományból származik, a téli napforduló jelképe ugyanis sok népnél egy kecskeistenség volt. Svédországban Mikulás helyett Tomte manó érkezik, akit meg kell kínálni vajas-mandulás kásával. Észak-Németországban viszont a Télapó mellett egy középkori lovag, Ruprecht az ajándék hozója.
Az olasz gyerekeket női Mikulás lepi meg, mégpedig Vízkeresztkor. Befana anyóról van szó, aki annak idején gyalog indult Betlehembe, hogy ajándékot vigyen a kis Jézusnak. Ám eltévedt, és a legenda szerint azóta is keresi utat, közben pedig a nagy zsákjából megajándékozza a gyerekeket. Fekete Péter, egy fekete bőrű, egyes legendák szerint marokkói fiú a holland Sinterklaas kísérője, aki Magyarországhoz hasonlóan december hatodikán érkezik a gyerekekhez – a hagyomány szerint Spanyolországból.
Ijesztőből barátságos
De hogyan lett a mindig mosolygó apóka kísérője egy ördögfióka? Ennek megfejtéséhez a 13. századig kell visszamennünk az időben. Ekkoriban ugyanis a Mikulás mellett félelmetes, ördögnek öltözött fiatal férfiak járták a házakat, akik bekormozták, vagy a busók maszkjára emlékeztető álarccal takarták el az arcukat. Közben botra erősített láncot csörgettek, hogy még félelmetesebbek legyenek. A jó gyerekeknek ajándékokat adtak, ám aki rossz volt, az virgácsot vagy szenet kapott. Közben meg is fenyegették a rosszcsont ifjakat, hogy ha nem változnak meg, akkor hamarosan visszajönnek értük, bedugják a zsákjukba, és magukkal viszik őket.
Az 1700-as évek végén az egyház betiltotta ezeknek az ördögöknek a jelenlétét, arra hivatkozva, hogy megzavarják az emberek nyugalmát, és megrémítik a gyerekeket. Így váltották fel a riasztó figurákat a barátságosabb krampuszok, akik a Mikulás ajándékai mellett még mindig virgáccsal lepik meg a csintalan gyerekeket, de már nem ijesztgetik őket.
Vendég a polcon
Angolszász hagyomány, de hazánkat is elérte a december 1-én a polcon, majd a lakás több pontján is feltűnő csínytevő manófigura (Elf on the Shelf), aki azért rosszalkodik, hogy a gyerekek jók maradjanak. Közben pedig jelent a Mikulásnak arról, ki viselkedik jól, és ki rosszabbul a ház lakói közül.
Különleges helyek lakói
A gyerekek, akik még nyitottabbak a másik dimenzió üzeneteire, sokszor látják a tündéreket is – nemcsak az ünnepekhez közeledve, hanem egész évben. De vajon kik ők, és miért találhatók meg szinte minden nép mondavilágában? Vannak, akik azt vallják, hogy ahogyan a növények, a kövek, a szél, a víz, a tűz és a vihar megtestesülései, e lények is léteztek már az emberek előtt. A kelták szerint a korábbi istenek és bölcs pogányok – például a kelta papok, a druidák – szellemei, akiknek az ereje az új hit érkezésekor meggyengült. Van olyan elmélet is, amely szerint bukott angyalok, akik kiűzettek a mennyből, de nem kellett pokolra kerülniük, így a Földön ragadtak, vagy azok a lelkek, akik az Özönvíz idején vesztek az áradásba.
A tündérek lakhelye általában feltűnően szép természeti adottságokkal bír. A források, a tavak fehér alakjait, a ködös lápvidékek berkeiben, föld alatt rejtőző kedves törpéket, a falusi kertek viráglányait, a sivatagokban élő dzsinneket és a dús rengetegben található öreg fák jóságos szellemeit mind-mind különleges környezet veszi körül.
Az ezotéria szakértői szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a Föld erővonalai, a misztikus energiapályák mentén élnek. Ezért jelennek meg az úgynevezett tündér- vagy lidércfények is gyakran az ilyen koncentrált természeti energiával rendelkező területek felett.
Szöveg: Izing Klára
Fotó: Adobestock
