A természet körforgása
A kelták, akik összesimuló harmóniában éltek a természettel, és ismerték annak rezdüléseit, minden napfordulót megünnepeltek, így az őszi napéjegyenlőséget is. A Mabon a betakarítást, az aratást, a gyümölcsöt hozó nyári munkákat zárja le. Ez az elégedettség, a büszkeség ünnepe, ugyanakkor a közeledő tél, az elmúlás előszelének érzete. Mivel a napnak még van ereje, a kelták a nyár folyamán gyűjtött, különleges alakú köveket ezen a napon töltötték fel mágikus energiával. Mi is megtehetjük ezt, akár kövekből, kristályokból készült ékszereinkkel, marokköveinkkel. Naplemente előtt tegyük a követ az ablakba, majd hagyjuk kint addig, míg a hold fel nem jön az égboltra. Így a nap és a hold ereje is energetizálja. Ez egyben egyfajta szimbólum is; a napfény fokozatosan átadja helyét az éjszakának, és benső énünkben is változás megy végbe. Elkezdünk gondolatban az év végéig várható ünnepekre készülni. Október végén, november elején majd a halottakra emlékezünk, míg adventkor és karácsonykor összegyűlik a család. Érdekes, hogy a Mabon hálaadó ünnep is volt, miközben a halál is kapcsolódik hozzá. Benne van az élet örök körforgása: a természet is most pihenni tér, de tavasszal újjáéled.
Fontos!
A kiemelt napokon nagyon erősek az energiák, de ha csak néhány nappal előtte vagy utána tudjuk elvégezni a varázslatokat, azok hatása akkor is érződni fog!
Sorsfordító napforduló
A régiek úgy hitték, hogy a napfordulókon — négyszer egy évben —, lehetőségünk van változtatni mindennapjainkon, sőt, akár sorsfordító változások is végbemehetnek. Amikor a nyár után az ablakok becsukódnak, egyre inkább elővesszük a gyertyáinkat, illóolajainkat, mintha ezzel szeretnénk becsalogatni a melegséget az otthonainkba.
A következő gyertyavarázslattal éppen a jövőnkre lehetünk pozitív hatással. Szeptember 22-én 22 óra 22 perckor kezdjük el a mágiát, amellyel bevonzhatunk életünkbe mindent, amivel „társulni” szeretnénk, legyen ez egy szerelmi kapcsolat, egy új állás vagy egy jobb életstílus.
Vegyünk elő két fehér gyertyát. Az egyikbe karcoljuk bele a mono-gramunkat, a másikba pedig a vágyunk tárgyát. Soha ne nevesítsük — például ne írjuk bele álmaink férfijának nevét, vagy hogy pontosan melyik állást szeretnénk megszerezni, hiszen ezzel beleszólunk mások szabad akaratába —, majd gyújtsuk meg a gyertyákat. Kényelmesen helyezkedjünk el, majd csukjuk be a szemünket. Vegyünk a tenyerünkbe egy-egy marék földet, homokot vagy egy-egy kavicsot, és kérjük a Földanyát, hogy segítsen valóra váltani az álmunkat. Lássuk magunkat, ahogyan már elértük a célunkat, és ez boldog elégedettséggel tölt el.
Érezzük a hálát!
Az őszi napforduló nemcsak a befelé fordulásról és a learatott sikerekről szól, de a háláról is. Hálásak vagyunk az elmúlt évért, az előrehaladásért, mindenért, amit sikerült megvalósítanunk. Spirituális szempontból fontos, hogy megéljük a hála érzését, hiszen csak akkor kaphatunk újabb áldásokat, ha tudjuk, milyen sok támogatást kaptunk már a fentiektől.
Gondoljuk végig, hogy a múlt szeptember óta mi minden okozott számunkra örömet, boldogságot. Mindig, amikor eszünkbe jut valami, mondjuk ki hangosan: „Nagyon köszönöm, hogy ezt megélhettem!” Mire elvégezzük a leltárt, tisztában leszünk vele, hogy milyen szerencsések vagyunk. Ez azért fontos, mert sokan hisznek abban, hogy a bőség csak akkor jön a házunk tájára, ha hálásak vagyunk, illetve juttatunk másoknak is a javainkból. Talán éppen ebből táplálkozik az az ősi kelta szokás, hogy az őszi napforduló napján kenyeret osztottak a szegényeknek a tehetősebbek. Ha tehetjük, mi is jótékonykodjunk lehetőségeinkhez képest szeptember végén.
Fotó: adobestock
