Alapanyagként már nem éri meg
„A méz értékesítése a rendszerváltás óta nem változott – mondja Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. – Magyarország méztermelő nagyhatalom. A fogyasztásunk az Unióban átlagosnak számít – egy kiló fejenként és évente –, de ennek a többszörösét termeljük meg. Exportként acélhordókban, alapanyagként megy ki Nyugat-Európába a méz, ezen a piacon viszont csak az alacsony ár számít.” A szocialista időszakban, amíg a nyugathoz képest nagyon visszafogottak voltak a bérek, még megérte méhészkedni. Azóta azonban nagyot nőttek a méhészek kiadásai. A nyugat-európai piacokon megjelentek más, olcsó termékek, a forgalmazók ezeket veszik.
„A hazai méhészek értékesítési nehézségekkel küzdenek, mert amennyiért ma nagy tételben el lehetne adni a mézet, annyiért nem éri meg termelni – folytatja Bross Péter. – Akik régóta közvetlenül a fogyasztóknak értékesítenek, nem érzik annyira a nehézségeket, az export viszont visszaesett. Az uniós forgalmazók az olcsó kínai, ukrán, mexikói, indiai árut vásárolják.”
A minőségi magyar üveges méznek nem épült ki a piaca. „A nagyban árult mézet külföldön teszik üvegekbe. Itthon nem alakult ki a feldolgozóipar, pedig be kellett volna jutni az üveges mézeinkkel a nagy áruházláncokba. Ez egyébként a világ minden pontjára igaz: ahol kicsit is magasabb az életszínvonal, ott már szinte semmit nem éri meg a termelőknek alapanyagként értékesíteni.”
A leggyakoribb trükkök
A mézhez a hamisítók gyakran cukorszirupot kevernek, így a súlya és térfogata megnő.
Olcsóbb mézet adnak el drágább fajtaként.
Megmásítják az eredet-megjelölést, azaz a kínai mézet pl. magyar termékként árulják.
Csak a termelői biztos
Bross Péter szerint egyetlen módja van, hogy biztosan igazi mézet együnk: ha közvetlenül a magyar termelőktől vesszük. Ha kimegyünk a hétvégi piacra, ha ellátogatunk egy gasztrofesztiválra, ha kiépítjük a környékbeli méhészekkel a kapcsolatot, akkor nyugodtak lehetünk, hogy minőségit fogunk vásárolni. A termelő még kóstolót is ad nekünk, hogy eldönthessük, melyik fajtát válasszuk. A boltban viszont legfeljebb csak a termék címkéjét nézhetjük át alaposan.
„Ízre, színre nem igazán lehet megkülönböztetni az importált vagy a hamisított mézeket, így nehéz kivédeni, hogy adott esetben szirupot vegyünk – ábrándít ki Bross Péter. – Az áruházláncokban mindenki az olcsót keresi, annak pedig sokszor a minőség az ára. Az EU próbálkozik szigorítással, de nagyon lassan haladnak a dolgok. Eddig a méz eredetét nem kellett feltüntetni országok szerint, elég volt annyi, hogy uniós vagy nem uniós eredetű. Ma már ki kell írni az országot is. De akinek az ár a fontos, azt nem érdekli, hogy Kínából, Ukrajnából, Mexikóból, Indiából jön a termék. Az egyesületünk egy eljárás során bebizonyította, hogy Kínában a méhészek drágábban adják el a mézüket, mint amennyiért az európai kiszerelők megvásárolják. Erről az egész Unióban, Romániában, Bulgáriában, Németországban, Ausztriában ugyanígy panaszkodnak a méhészek.”
A méhekkel is nagy a gond
A káros környezeti hatások miatt a méhcsaládok nem olyan életképesek, mint régen. Sokkal kevesebb egyed van egy kaptárban. „Márpedig ha nincsenek beporzó méhek, akkor nincs élet – jelenti ki Bross Péter. – A zárvatermők kilencven százalékát a méhek porozzák be, mondhatjuk, hogy minden harmadik falat ételünk tőlük függ. Amit a növényevők esznek, az is beporzással szaporodik, ha pedig nem lesz növényevő, akkor nem lesz ragadozó sem. De vanília, banán, kávé, kakaó sincs méhek nélkül.”
Szakértőnk szerint a méhészeket nem csak azért kéne komolyan venni, hogy megéljenek és megmaradjon egy szakma. Azért is, mert egy adott terület egész mezőgazdasága és az egész bioszféra, biodiverzitás fennmaradása is függ a méhektől. „Olcsó mézet lehet Kínából importálni, de megporzást nem” – figyelmeztet Bross Péter.
Attól, hogy kristályosodik, még nem hamis!
A kristályosodás a méz esetében természetes jelenség. A méz egy túltelített cukoroldat, ahol a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) aránya határozza meg a kristályosodás mértékét. Ez a jelenség tehát nem utal egyértelműan arra, hogy a terméket cukorral „ütötték fel“.
Fotó: adobestock
