„Először is fontos tudni, hogy amit mi »ragacsnak« titulálunk, az jellemzően a kora gyerekkor szeretethiányos neveléséből, a psziché sebeiből, mély fájdalomból fakad – kezdi dr. Hevesi Krisztina, szexuálpszichológus. – Mit nem kapott meg a másik? Gondoskodást, szeretetet, érzelmi biztonságot. Babakorunkból is számos tapasztalatot, úgynevezett ősbizalmat hozunk: szeretettel és megbízhatóan gondoskodtak-e rólam, amikor még semmi mást nem tudtam érte adni, csak egy boldog mosolyt. Ez a mások iránti bizalom, és egyben az önbizalom alapja is: feltétel nélkül szerettek, tehát szerethető vagyok.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
