A vita minden házasságban normális, hiszen nem létezik olyan viszony, ahol a felek mindig tökéletesen egyetértenek egymással. Azonban néhány visszatérő gond, bosszantó tulajdonság az évek múlásával egyre nehezebben tolerálható, ha a mindennapok részévé válik. Ilyenkor már nem segít egy kis duzzogás vagy félrevonulás a veszekedés után, mert komolyabb problémák húzódnak a mélyben, amelyek akár külön utakat is hozhatnak.
Állandó támadások kereszttüzében
A legtöbb vita egy kis panaszkodással kezdődik, mint például: „Megint nem mosogattál el!”Azonban ez könnyen általánosított kritikává fajulhat: „Soha nem segítesz itthon, mert lusta vagy.” A két mondat között óriási különbség van, hiszen a „nem mosogatás” egy pillanatnyi állapot, míg a „lustaságra és önzőségre utalás” már ítélkezés, ezért sokkal sértőbb és a lelkünkbe mar. „Ha valaki rendszeresen így beszél a partnerével, azzal fokozatosan pusztítja a szövetségük alapját” – figyelmeztet Anda Csilla pszichológus.
A megoldás:
Szakértőnk azt javasolja, soha ne kezdjük a mondandónkat a „te” szóval, mert az verbális ujjal mutogatásnak felel meg. Innentől kezdve pedig nehéz érdemi beszélgetést folytatni, ugyanis a másikat folyamatos védekezésre és visszatámadásra kényszerítjük, így biztosan nem jutunk egyről a kettőre. A te „MINDIG”, te „SOSEM” szintén ez irányba viszi el a kommunikációt, és nem a lényegről szól.
Eltérően képzeljük el a lazítást
Rengeteg kapcsolatban fokozza a feszültséget az, ha az egyik fél kifejezetten szeret társaságba, programokra járni, míg a másik nem szívesen mozdul ki otthonról. Ilyenkor a menős fél úgy érzi, hogy állandóan egyedül kell megélnie az élményeit, a másik pedig azt, hogy ő nem elég a párjának és unalmas.
A megoldás:
Igenis kompromisszumot kell kötnünk, és meg kell találnunk a középutat, ha nem akarjuk elveszíteni a másikat. Mondjuk, azzal, hogy a párunkat néha elkísérjük színházba, illetve otthoni, tartalmas időtöltést is kitalálunk a másik kedvéért. „Persze senki ne kényszerítse magát bele a társa kedvéért semmi olyanba, ami kényelmetlen a számára, de ha nem nagymértékű a komfortzónából kimozdulás, néha mondjunk igent új élmények kipróbálására. A spontaneitás új lendületet hozhat a házasságba” – jegyzi meg szakértőnk.
Kinek is van igaza?
„Valóban nehéz elismerni, ha tévedtünk, de egy kapcsolatban időnként meg kell tenni. Ahelyett, hogy azon harcolnánk, kinek van igaza, inkább arra kellene koncentrálni, hogyan tudunk hidat emelni egymás közé” – mondja határozottan a pszichológus. Amennyiben erre egyik fél sem képes, és csak az a lényeg, hogy megpróbálják egymást „túllicitálni”, akkor ott megvan az esély arra, hogy egyszer csak valamelyikük végleg besokall.
A megoldás:
Próbáljuk meg ne a rutinszerű mondatainkat szajkózni a másiknak! Az a legjobb, ha átgondolt nézőponttal állunk elő, és csak akkor hajtjuk az igazunkat, ha az előrevisz. „A vita hevében arra is figyeljünk, hogy a másik mit érez, hiszen ez beindíthatja az empátiát is, és szükségtelenné teszi a védekezést, más nézőpontokat világíthat meg, ezáltal sokkal inkább szólhat a valódi megoldáskeresésről. Nem a kinek van igaza a legrelevánsabb szempont, hanem az, hogy ki mit érez, és hogy hogyan lehet ebből kijönni.”
Családi berkekben
Ha úgy érezzük, hogy a párunk ki nem állhatja a családunkat, vagy éppen ez a helyzet fordítva, az nyilván egyre több és több feszültséget szül. Jobb, ha megbeszéljük egymással, mit szeretnénk, hogyan lehetne jól kezelni a kapcsolatunkat a másik oldali családdal, de nagyon fontos, hogy ezt kedvesen tegyük.
A megoldás:
„Ha kritikát vagy megjegyzéseket kívánunk megfogalmazni a partnerünk rokonságával kapcsolatban, muszáj tiszteletben tartani a másik fél érzéseit” – figyelmeztet a pszichológus. – Mivel a családi kapcsolatok mélyre nyúlnak, a férjünk vagy feleségünk személyes sértésnek veheti, ha valakit bántunk a famíliából, ezért ezeket a megjegyzéseket saját magára is vetítheti.” Például, ha rendszeresen kritikus módon beszélünk a testvéréről, egy idő után úgy érezheti, hogy róla gondoljuk azt. Arról is mehet a vita, milyen időközönként látogassuk a rokonságot, ezért jobb, ha nem erőltetjük a házastársunkra az akaratunkat, és kompromisszumot kötünk. Mi lenne, ha csak minden második látogatásba csatlakoznánk be?
Mást gondolunk a pénzügyekről
Természetes – főleg most a durvuló infláció idején –, hogy ha a piszkos anyagiak miatt időnként egymásnak feszülünk. Ugyanakkor, amikor nem tudunk megegyezni abban, hogyan spóroljunk, vagy mire költekezzünk, azzal meglehetősen ingoványos talajra lépünk. „Nagyon fontos, hogy annak, aki jobban keres, nem szabad egyedül irányítania a pénzügyeket”– magyarázza a szakértő.
A megoldás:
Elengedhetetlen, hogy közösen hozzuk meg azokat döntéseket, mint például, hol nyaraljunk, vagy mennyit költsünk ünnepi ajándékokra. A közös pénzügyi célok kitűzése minden olyan párnak fontos, aki boldog és egészséges együttélésre vágyik.
2 rossz szokás, amivel sokat árthatunk a szerelemnek
- Folyamatos mobilozás: Ha nonstop nyomkodjuk a telefonunkat, azzal azt éreztethetjük a párunkkal, hogy nem elég fontos, érdekes számunkra. Legalább az étkezések, a közös programok alkalmával kapcsoljuk ki a készüléket, és beszélgessünk egymással!
- A „köszönöm” hiánya: Ez az egy szó sokszor életmentő lehet. Minden olyan apró gesztust köszönjünk meg, amit értünk tesz a párunk: legyen az a reggeli kávé elkészítése vagy a kabátunk felsegítése!
Szöveg: Sinkó Edit
Kiemelt kép: pexels.com
