Természetes, hogy nagyon nehéz talpra állni egy válás, vagy a férjünk halála után. A család – a gyerekek, az unokák – persze ugyanúgy ott vannak nekünk, de ahogy telnek a hónapok, évek, egyre nehezebben viseljük a magányt, és lassan annak is eljön az ideje, hogy vágyni kezdjünk egy új párkapcsolatra, szerelemre. És mielőtt még azt mondanánk magunknak, hogy „ugyan már, ebben a korban?”, gyorsan lépjünk is egyet előre, hiszen az ismerkedés 50-60 év felett sem lehetetlen küldtetés, az, hogy vágyunk a szerelemre, a gondoskodásra, a gyengédségre, nincs korhoz kötve.
Csak a típusa jöhet szóba
Mielőtt elmennénk a találkozóra, tegyük fel magunknak a kérdést: „Hogy sikerültek a kapcsolataim eddig az úgynevezett eseteimmel? Mindegyikből szerelem lett? Jól alakult velük minden?” Így könnyen rájöhetünk, hogy bizony a külsőre hibátlan férfival sem zökkenőmentesek a dolgok, úgyhogy ideje elfelejteni az „Ááá, ő nem a típusom!” – hozzáállást.
➤ Inkább tegyük ezt: Próbáljunk meg randevúzni olyasvalakivel, aki egyszerűen érdekes, kedves és szórakoztató személyiség. Felesleges azon aggódni, hogy az illetőnek mennyi haja van, hány kiló, stb. Persze nem arról van szó, hogy olyannal létesítsünk kapcsolatot, aki nem tetszik, de ha csak azért nem adunk neki esélyt, mert mondjuk, egyforma magas velünk, és eddig kizárólag 185 cm feletti férfiakkal volt kapcsolatunk, engedjük el a berögzült elvárásokat.
Túlzott tartózkodás
Az 50-es társkeresők gyakran hangoztatják, hogy nem akarnak „öreg bolondnak tűnni egy randevún”, nem szeretnék egyből kiadni magukat, mert félnek, hogy megsérülnek, ezért a megközelíthetetlent játsszák. Csakhogy így érzéketlennek, érdektelennek tűnhetnek a másik szemében.
➤ Inkább tegyük ezt: Legyünk őszinték, és ne játszmázzunk csak azért, mert az előző próbálkozásunkból nem lett kapcsolat. Maradjunk hűek a szándékainkhoz és az érzéseinkhez, mert ezek soha nem vezetnek félre. Ahhoz, hogy szeretetet kapjunk, nyitottnak kell lenni, és nem azt várni, hogy a másik a zárt kapuinkat ostromolva vegye be a szívünket.
Korai lelki terhek
Ha anyagi gondokkal küzdünk, vagy egy olyan betegséggel, amely beárnyékolja a napjainkat, jóleshet ezt megosztani valakivel, de nem az első találkozásoknál. Nehéz a körülményeinket ajtón kívül hagyni, de ha ezekkel kezdünk az ismerkedési fázisban, az meghatározza a beszélgetést, és utána elég esélytelen a pozitívumokra terelni a szót. A szakértők pont ezért azt sem ajánlják, hogy ezeket a gondokat az online, társkereső profilokon feltüntessük.
➤ Inkább tegyük ezt: Indítsunk azokkal az erősségeinkkel, amelyek magabiztosságot adnak, és a problémákat csak később hozzuk szóba! Ha már a másik fél látja, hogy tele vagyunk jó tulajdonságokkal – kedvességgel, humorérzékkel, életszenvedéllyel –, könnyebben veszi a negatív körülményeket, és inkább segíteni szeretne, mint elmenekülni.
Akár egy vallatás
„Hány gyereke van?”, „Mekkora lakásban lakik?”, „Jóban van a volt feleségével?” – Amennyiben azon kapjuk magunkat, hogy annyi kérdést teszünk fel, mint egy rendőrnyomozó, lassítsunk! Ha túl sok mindent szeretnénk megtudni már az elején, vallatásnak fogja venni a másik, és annál kevesebb információt tudunk meg róla.
➤ Inkább tegyük ezt: A kérdéseket összpontosítsuk érdeklődési körökre, hobbikra, szabadidős tevékenységekre. Engedjük kibontakozni a másikat, és adjunk teret arra, hogy önmaga lehessen, elvárások nélkül.
Nincs idő rá
Azok az egyedülállók, akik régen nem randiztak, könnyen kihagyhatják a számításból, hogy mennyi időt vesz igénybe az ismerkedés. A munkahelyen bizonyítanak/bizonyítottak, és ott vannak a gyerekek és az unokák, na meg a ház körüli teendők is. Ilyenkor jön a másik népszerű kifogás: „Mikor érnék én rá ismerkedni?” A válasz az, hogy bármikor, csak időt kell rá keríteni.
➤ Inkább tegyük ezt: Igenis próbáljunk meg egyensúlyt teremteni az életünkben, amibe a párkeresés is beleférhet. A gyerekek is jobban örülnek egy boldog, mosolygós anyukának, nagyinak, aki amellett, hogy a család szerető tagja, van egy olyan társa, szerelme, aki visszaadta a hitét abban, hogy az élet valóban szép – kortól függetlenül.
Az első kudarcnál meghátrál
Az ne legyen kifogás, hogy „az előző találkozó is borzasztó volt”! Egy felmérés szerint egy átlagos nő élete során 15 férfit csókol meg, 7 randevúra megy el, amiből 4 katasztrofálisan sikerül. 2 hosszú távú kapcsolata van, és ugyanennyiszer törik össze a szívét. Az ismerkedés egy érzelmi hullámvasút, ezért egy esetleges kudarc után sem szabad feladni.
➤ Inkább tegyük ezt: Az utolsó randin a férfi unalmas, ápolatlan vagy udvariatlan volt? Lépjünk túl rajta, és nézzünk inkább előre! Ha már akkor biztosan látjuk, hogy ebből nem lesz semmi, köszönjük meg a találkozást udvariasan, és távozzunk. Nem kötelező csak azért valakivel egész este csevegni, mert eredetileg erre készültünk. Az is lehet, hogy valamit tanulunk az esetből, amit később felhasználhatunk, vagy akár a társkereső barátnőinknek is segíthetünk egy negatív példával.
Kiemelt kép: GettyImages
Szöveg: Sinkó Edit
