Lélek

Hogyan építsük újra a bizalmat egy nagy csalódás után?

Egy árulást, hazugságot nem könnyű megbocsátani, ám még ennél is nehezebb elérni, hogy újra bízni tudjunk abban, aki becsapott. Mennyi időnek kell eltelnie és minek történnie hozzá?

A hazugság mindig fáj, ám a leginkább akkor, ha egy olyan személy csap be minket, aki közel állt a szívünkhöz. Ilyenkor nemcsak a bizalom reccsen meg a másik ember felé, hanem mindenki mással szemben gyanakvóak lehetünk. Pakai-Szűcs Rékát, a Párbajok Pszichológiai Központ pszichológusát, pár- és családtera­peutáját, szexuálszakpszichológusát kérdeztük, mit tehetünk hazugság, árulás után.

Mindenkinél máshol van a határ

Minél inkább érintettek vagyunk érzelmileg egy kapcsolatban, annál nagyobb fájdalommal jár az árulás, és annál nehezebb a gyógyulás. Egy távoli ismerős hazugsága érthetően kevésbé fájdalmas, mintha ugyanezt a szülő vagy élettárs követi el. Sok csalódás után pedig eljuthatunk oda, hogy már egyáltalán nem tudunk megbízni másokban, állandóan kételkedünk.

Sokszor felvetődik a kérdés, vajon mindenkinek meg kell bocsátani? A pszichológus szerint a válasz: nem. „Van olyan pont, amit átlépve már egyszerűen nincs tovább. Ez a pont azonban mindenkinél máshol van. Ugyanakkor véleményem szerint mindkét félnek sokat jelent, ha van lehetőség a jóvátételre. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy megértsék a történtek okait, és őszinte legyen a megbánás. És ezután sem kell ugyanúgy folytatódnia a baráti vagy párkapcsolatnak, mint előtte. Lényeges, hogy határokat húzzunk.”

Az általánosítás tévútra visz

Egy árulás, csalódás után természetes, hogy időre van szükség, hogy újra bízni tudjunk a másikban. A friss traumát követően senki nem tud azonnal nyitni a másik felé. „A negatív tapasztalatok hatására rá­adásul felerősödik bennünk a pesszimizmus, amit még inkább alátámaszthatnak a korábbi hasonló emlékek. Ezek torzíthatják a gondolkodásunkat. Ilyen például a túláltalánosítás, amikor egy vagy néhány eset után arra jutunk, hogy mindig ugyanaz a kimenetel fog megtörténni, „XY hazudott nekem, ergó minden ember hazug”.

De ugyanilyen csúsztatás a pozitívumok figyelmen kívül hagyása is: „igaz, hogy Z sosem vert át, de vele csak szerencsém volt”. Egy esetből nem lehet és nem is szabad általánosítani, figyeljünk arra, hogy az élet pozitív visszajelzései se maradjanak láthatatlanok, hiszen végül ezek írják felül a rossz tapasztalatokat.

Vigyázzunk magunkra!

Ha becsaptak minket, fontos, hogy higgyük el: van hatásunk a sorsunkra, és sokkal több mindenre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Ne hagyjuk magunkat alábecsülni, és főleg mi ne becsüljük alá saját magunkat!

Csak akkor sikerülhet, ha…

Mindegy, hogy egy bizonyos személyben akarunk újra bízni, vagy általánosságban szeretnénk az emberekbe vetett bizalmunkat visszanyerni, a helyreállításban két dolognak kell teljesülnie.

Az egyik, hogy megértsük, miért gyengült meg a bizalom. Mikor kezdődött, mik voltak a mérföldkövei, kinek mi volt a szerepe benne? (Hiszen az esetek jelentős részé­ben osztott a felelősség.) Ennek megértése kulcsfontosságú, hogy elkerülhessük a hasonló eseteket.

A másik lényeges dolog az őszinteség, a nyíltság. A titkolózás, elhallgatás, „sunnyogás” csak tovább mélyíti a bizalmatlanságot, míg az érzések szabad kifejezése, annak megmutatása, hogy „bízhatsz bennem, számíthatsz rám, nem akarlak bántani”, segítenek a bizalom visszaszerzésében. Ez persze hosszú hónapokig tartó folyamat, de lényeges, hogy a vétkes kapjon lehetőséget arra, hogy bizonyítani tudjon.

Amikor a többiek érdeke is

Ha egyedül nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor az egyéni terápia vagy a pár- és családterápiás folyamat rendkívül sokat tud segíteni. De tény, hogy nincs mindenható megoldás, ami akármilyen törést meggyógyít. Ha az árulás, hazugság egy olyan kapcsolatban történik, ahol mindkét fél rá van utalva arra, hogy továbbra is együttműködjenek – elvált szülők, családtagok, munkatársak –, akkor közös érdekük, hogy a bizalom legalább elfogadható mértékben rendeződjön. Hiszen a környezetük is érintett abban, hogy ők ketten milyen légkört alakítanak ki maguk körül. És különösen a gyerekeknél az állandó feszültség nagyobb kárt okozhat, mint maga az esemény, ami miatt az egyik szülő elveszítette a bizalmát a másikban.

Szöveg: Kovács Vera

Fotó: Gettyimages