Lélek

Unalmas a munkája? Ezzel a 3 tippel újra visszanyerheti a hivatástudatát

Bármennyire is szeretjük a szakmánkat, a kollégáinkat, bármely életkorban előfordulhat, hogy elfogy a lendület, alábbhagy a lelkesedésünk, és belefásulunk a napi teendőkbe.

A motiváció hiányának nem biztos, hogy köze van hozzánk. Lehet az egy megváltozott munkakörnyezet, új, kemény, kicsit sem szimpatikus főnök, fizetéscsökkenés stb. – bármi visszavethet a korábbi ener­giánkból, ami egyre mélyebbre visz minket reggelente. Érdemes új állás után nézni egy mérgező munkahelyi közeg esetén, és főleg, ha már teljes letargiában éljük miatta a mindennapjainkat. Viszont ha erről szó sincs, szeretnénk a munkahelyünkön maradni, de mégis elvesztettük az odaadásunkat, az ambíciónkat, vértezzük fel magunkat a megújulásra. Az év eleje tökéletes időszak erre.

Folyamatos szakmai fejlődés ötven után is

Szemán Zoltán senior HR-tanácsadó azt mondja, hogy a megszokás, a biztonságérzet felértékelése különösen jellemző a középkorú munkavállalókra, még ha már nem is jelent semmi kihívást számukra a munkájuk. Szerencsére anélkül is motiválhatjuk magunkat, hogy állást váltanánk, vagy a nyugdíj eljövetelére várnánk.

„Változtathatunk a helyzetünkön úgy is, hogy nem lépünk ki a munka­helyünkről. Több lehetőségünk van, és érdemes átgondolni, mivel tudunk leginkább azonosulni. Az egyik a szakmai fejlődés. Hasznos lehet elvégezni egy tréninget, tanfolyamot, esetleg megszerezni egy magasabb szintű szakmai végzettséget. Negyven-, ötven­éves kor felett is nyugodtan belevághatunk, különben is jót tesz az agynak, ha dolgoztatjuk ebben az életszakaszban is” – mondja a szakértő, aki úgy véli, az új ismereteknek köszönhetően sokkal jobban élvezhetjük majd a feladatainkat.

Új feladat és bátorítás

„A másik opció a cégen belüli váltás, amikor a saját szintünkön maradva egy másik osztályra megyünk át, és ott tanulunk bele a számunkra – ha nem is teljesen ismeretlen – új munkakörbe. Ez egyrészt új, másfajta rálátást nyújt a cég teljes folyamatára, illetve egyfajta „jolly joker”-képző, hiszen így több területen dolgozó kollégát is tudunk helyettesíteni, amit a vezetők kimondottan értékelnek” – árulja el a HR-tanácsadó. A személyes fejlődésre is koncentrálhatunk, mint például a kommunikációs vagy prezentációs készségek fejlesztésére, vagy esetleg tárgyalástechnikai, számítástechnikai tréning elvégzésére.

Mindezt attól függően, mi lenne igazi segítség, hogy a feladatainkat jobban és hatékonyabban lássuk el, és persze mi az, ami örömet okozna. Csakúgy, mint egy edző, aki folyamatosan bátorítja a sportolót azzal, hogy képes megcsinálni a kapott feladatot, nekünk is így kell tenni magunkkal. Ha azt mondogatjuk, hogy túl nehéz egy feladat, nagy esély van rá, hogy nem is tudjuk végül teljesíteni. Az a jó, ha azt sulykoljuk, hogy a feladat kihívás, és lehetőség a képességeink fejlesztésére. Ezzel pozitív helyzetet teremtünk, és többé nem korlátoznak a saját félel­meink. Az is lehet, hogy egyedül nehezebb a motivációt fenntartani, ilyenkor nyugodtan vonjuk be egy kollégánkat, hátha együtt könnyebben megy, és az egészséges, barátságos versengés még előrébb vihet.

3 tipp, ami segíthet ösztönözni a mindennapokban

  1. Tanulmányok kimutatták, hogy ha kézzel írunk le valamit, az agyunk sokkal jobban befogadja az információt, mintha begépeltük volna. Jegyezzük le a teendőinket, és ha valamivel készen vagyunk, egyszerűen pipáljuk ki!
  2. A kisebb szünetek nemcsak jólesnek, de elengedhetetlenek a motiváció megőrzéséhez. Sétáljunk egy kicsit, nyújtózkodjunk, igyunk meg egy finom teát a kollégákkal, de közben soha ne beszéljünk velük munkáról!
  3. Bár ijesztő lehet mások véleményét kikérni, valójában nagyon hasznos. Ne zárkózzunk el a többiektől, a főnökünktől, és mindig kérjünk visszajelzést magunkról. Ha valamivel kevésbé elégedettek, igyekezzünk javítani rajta, ha pedig kizárólag pozitív jelzőkkel illetnek, az nagy lendületet adhat a továbbiakban.

Álljunk bátran a főnök elé!

Az elhatározás fontos része a folyamatnak, de rövid időn belül érdemes a tettek mezejére lépni. Egyik vezető sem fogja megkérdezni tőlünk, hogy mennyire unjuk a munkánkat, vagy szeretnénk-e előrelépni, ezt nekünk kell megtennünk.

„Soha ne dobjuk csak úgy oda ezt a tényt felé, hanem kérjünk időpontot tőle, és alaposan készüljünk fel a beszélgetésre. Összegezzük, hogy mennyi ideje dolgozunk a feladatkörünkben, és ezen időszak alatt milyen eredményeket értünk el. Nyugodtan lehetünk őszinték azzal kapcsolatban is, hogy belefásultunk a napi munkavégzésbe. Megoszthatjuk vele, hogy örülnénk valami újnak, és megragadva az alkalmat prezentálhatjuk is neki azt a megoldást, ami számunkra frissítő lehet, és persze a cégen belüli lehetőséget látva el tudnánk képzelni magunkat benne” – javasolja Szemán Zoltán.

Nagy esély van rá, hogy a felettesünk meglepetten fogadja a mondandónkat, hiszen egy olyan konstruktív megoldási javaslattal állunk elé, ami neki teljesen új, így nem is lesz képes rögtön választ adni. Ez nem baj, hiszen így neki is lesz ideje átgondolni a dolgokat, majd újabb időpontban tisztázhatjuk vele a lehetőségeket. Hogy mit nyerünk vele? Mi végre kilépünk a már megunt feladatkörből, és újra lelkesen járhatunk be a megszokott munkahelyre, amivel akár a kollégákat is motiválhatjuk – még jobb, boldogabb közeget létrehozva. Sőt, a főnök is jobban jár, hiszen egy továbbra is lojális, de lelkes, esetleg magasabb szakmai végzettséggel rendelkező beosztottat kap.

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Adobestock

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete