A válás soha nem egyszerű dolog, különösen, ha a fiunkat, lányunkat érinti. Ilyenkor anyaoroszlánként állunk mellette – akárhány éves is –, és igyekszünk maximálisan támogatni, vigasztalni, de fájdalmunkban hajlamosak lehetünk bizonyos határok átlépésére, hiszen nagyon nehéz az érzelmeinket, a csalódottságunkat és a dühünket kordában tartani. Főleg akkor, ha unokák is születtek a kapcsolatból, hiszen értük a szívünk szakad meg. A béke fenntartása azonban ugyanolyan fontos, mint a támogatás és az együttérzés, de hogy könnyebben menjen a megvalósítás, szakértőnk segít minket ezen a nehéz úton.
Ez is egy gyászfolyamat
„Gyakran teljesen váratlanul és sokként éri az idős szülőket a gyermekük válásának híre, mert nem tudtak róla, hogy problémák lennének. De ha sejtették is, akkor sem biztos, hogy megfordult a fejükben a szakítás” – kezdi dr. Darida Ágnes life coach. – „A nagyszülőkben ugyanúgy elindulhat a gyászfolyamat, mint a gyerekeiknél. Fel kell dolgozniuk, hogy másképp alakult a lányuk/fiuk, unokáik élete, mint ahogyan azt korábban elképzelték. Lehetnek olyanok, akik esetleg szégyellnek erről beszélni, mert saját kudarcként tekintenek az eseményekre, esetleg magukat hibáztatják. Ezt mindenkinek mihamarabb tisztába kell tenni, mert így lesz képes igazi, védelmező védelmező bázist nyújtani a széteső családnak.”
6 tiltólistás mondat
Akármennyire is nehéz nem kígyót, békát kiáltani a menyünkre vagy a vejünkre, igyekezzünk uralkodni magunkon. Ebben az élethelyzetben is egy megértő, támogató szülőre van szüksége a gyerekünknek, nem egy olyan személyre, aki még nagyobb feszültséget generál. A szakértő azt mondja, jobb, ha ezeket a hibákat nem követjük el:
- Ne szidjunk, ne hibáztassunk senkit!
- Ne avatkozzunk bele a válófélben lévők harcába, vitáiba!
- Ne akarjunk mindenáron igazságot tenni, ami azért is felesleges, mert nyilván mindkét félnek megvan a saját sztorija, amelyek sokszor nagyon különböznek egymástól.
- Ne dobjuk oda, hogy: „Én megmondtam!”, mert szerettünk sértettnek és kiszolgáltatottnak érezheti magát a múltban meghozott döntése miatt.
- Ha nem született unoka a kapcsolatból, ne tegyünk olyan megjegyzést, hogy: „De jó, hogy nem lett gyerek!”. Ezzel nemhogy nem segítünk, de iszonyatos fájdalmat okozhatunk, főleg, ha a felek szerettek volna, de valamiért nem úgy alakult.
- Ne mondjuk, hogy elpazarolta ezeket az éveket, mert biztosan volt sok szép pillanatuk, amiért megérte házasságot kötni, kapcsolatba lépni.
Hallgassuk meg a másikat is!
„Ahogy egyéb, más helyzetben, ilyenkor is hasznos, ha megkérdezzük a gyerekünktől, miben tudnunk leginkább segíteni. Van, amikor csak arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa, de az is lehet, hogy azzal könnyítünk az életén, ha elmegyünk az unokáért az óvodába, iskolába, vagy nálunk alszik egy-egy este. Tanácsot is csak akkor adjunk, ha azt a fiunk vagy lányunk kifejezetten kéri” – javasolja a life coach.
Kimondottan nehéz helyzetben vagyunk, ha a menyünkkel vagy a vejünkkel jó kapcsolatban vagyunk, és szinte úgy szeretjük, mint a saját gyermekünket – úgy érezzük, ketté kell szakadnunk, ami lehetetlen küldetés. Nyugodtan elmondhatjuk neki, hogy attól még ugyanúgy kedveljük és támogatjuk, de alapvetően a gyerekünk a legfontosabb számunkra. Érdemes ilyenkor meghallgatni a másik fél verzióját is, hogy teljesebb képet kapjunk a jelenlegi helyzetről. Ha éppen az ellenkezője áll fenn, és nem annyira kedveljük a másik felet, akkor is érdemes fenntartani egy korrekt kapcsolatot, hiszen a válás ellenére ő ugyanúgy az unoka szülője marad, és lesznek olyan események a jövőben, amikor találkozni fogunk vele.
Fontos az érzelmi támogatás
Mit tehetünk ilyenkor az unokákért? A kicsik legfőbb érdeke is a béke fenntartása, a legkevesebb konfliktus generálása, hiszen válás esetén a sérelmek gyakran elterelik a figyelmet a gyerekek lelkivilágáról, amivel nagyon is kellene foglalkozni.
„Fontos, hogy az unokák esetében ne csak a ki, mikor, hova megy értük, és egyéb logisztikai kérdésekben segítsünk, hanem érzelmileg is támogassuk őket. A szüleik nyilván nincsenek a legjobb passzban, ezért fontos, hogy ott legyünk számukra. Biztosítsuk őket afelől, hogy nekünk elmondhatják, mi nyomja a lelküket. Akkor is beszélni kell velük erről, ha még egészen pici csemetékről van szó” – javasolja dr. Darida Ágnes.
Azzal tehetünk a legtöbbet az unokáinkért, ha:
- A szülők hibáztatása nélkül elmondjuk nekik, hogy bizony van olyan, amikor két ember már nem tud együtt élni, és mindenki akkor lesz boldogabb, ha külön folytatják. Hosszabb távon a gyerekeknek is jobb ez, mint két, állandóan feszült és veszekedő szülő.
- Engedjük, hogy a kicsik is szóba hozzák a témát, és bármikor kérdezhessenek.
- Ne legyen tabutéma a válás, a másik szülő vagy a saját érzéseik.
- Teljesen jogos, ha szomorúak vagy dühösek. Engedjük, hogy megéljék a fájdalmukat, és beszélhessenek róla.
- Érdemes lehet beszerezni a válásról szóló könyveket, ma már gyerekeknek szóló kiadványok is foglalkoznak ezzel a fontos témával. Így, ha nem is tudjuk pontosan, hogy mit mondjunk, a könyv közös olvasása sokat segíthet.
- Tegyük nyilvánvalóvá számukra, hogy nem miattuk válnak el a szülők. A gyerekek ugyanis sokszor magukat hibáztatják, és azt mondják, biztosan rosszak voltak, és miattuk veszekedtek, majd váltak el.
Nyilvánvalóan nekünk is jólesik erről az élethelyzetről beszélgetni, de ezt most inkább ne a gyerekekkel, unokákkal tárgyaljuk ki. Esetleg keressünk fel olyan barátokat, ismerősöket, akiknek szinten elvált a gyerekük, mert ők biztosan tudnak hasznos tanácsokkal szolgálni, és megértik, hogy nagyszülőként min megyünk keresztül. Nekünk is ki kell önteni valakinek a szívünket, hogy aztán teljes mellszélességgel állhassunk a gyermekünk, unokánk mellé, akármi is történjen.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Gettyimages
