Nem véletlenül nevezik a 81 éves amerikai szakembert „a szerelem Einsteinjének”. Hosszú karrierje során rengeteg párkapcsolat analíziséből szűrte le tapasztalatait, és képes megjósolni, válás lesz-e egy szerelem vége. Többek közt az ő kutatásai alapozták meg az eredményes párterápiát és házassági tanácsadást. Felesége, a szintén pszichológus Julie Schwartz Gottman egyben a munkatársa is, közös intézetet alapítottak, és jó pár könyvet is írtak együtt, ezekben igyekeznek tanácsot adni az egészséges és harmonikus párkapcsolat kialakításához. Elsősorban az foglalkoztatja őket, mi teszi tartóssá a szerelmet. Ők maguk 37 éve házasok, de Gottman korábban kétszer is elvált, így saját tapasztalatból is tudja, mi mindenen mehet félre egy kapcsolat. „Miért marad az egyik pár örökre együtt, és miért fut zátonyra a másik házassága? Vajon lehetséges a tudomány eszközeivel, matematikai modellezéssel megjósolni, hogy egy szerelmespár szakítani fog-e? A rövid válasz erre az, hogy igen” – írja a tudós házaspár egy friss tanulmányukban. Húsz év alatt 40 ezer házaspár statisztikáit dolgozták fel, és kutatásaikból leszűrték azokat az univerzális elemeket, amelyek szerepet játszanak abban, holtomiglan tart-e majd a frigy.
A Gottman-módszer alapján a pszichológus pár egy hétnapos „akciótervet” is kidolgozott, amellyel válásbiztossá tehető a házasság: egy hét leforgása alatt bárki elsajátíthat olyan új szokásokat, amelyek aztán a tartós szerelem építőkockáivá válnak. „Mindegy, hogy évtizedek óta tartó házasságban él valaki, vagy még friss a románc, ezek az apró lépések mindenkinek segítenek. Egy kritérium van: akarni kell” – mondják a szerzők. Hogy könnyebb legyen bárkinek belevágni a programba, a hét napjaira lebontva tették közzé tanácsaikat, hogyan tegyünk mindennap valamit a kapcsolatunkért. Íme:
HÉTFŐ: Forduljunk a másik felé
Gottmanék egy példával világítják meg, milyen fontos odafigyelni egymás jelzéseire, amikor kapcsolatot keresünk a másikhoz. A párunk újságot olvas, és felkiált: nahát, ez milyen érdekes! Erre három módon reagálhatunk: odafordulunk felé, elfordulunk tőle, vagy ellene fordulunk. Az első, ha azt mondjuk: Tényleg? Mit olvasol? A második: fel sem nézünk abból, amit épp csinálunk, és elengedjük a fülünk mellett. A harmadik: rászólunk, hogy maradjon csöndben, nem érünk rá. A kutatások azt mutatják, hogy akikre 80 százalékban az első volt a jellemző, együtt maradtak, de akik csak 30 százalékban reagáltak így, azok végül elváltak. Keressük a minél gyakoribb kapcsolódást egymáshoz, ilyen apró hétköznapi gesztusokban is.
KEDD: Tegyünk fel egy nagy kérdést
Fontos, hogy ismerjük a másik vágyait és reményeit, vagy éppen a félelmeit, az emlékeit, egyszóval a belső világát. Meg kell rajzolnunk egymás szerelmi térképét, és ehhez fel kell fedeznünk egymást. És mivel változunk, a „térképet” mindig frissítenünk kell. Tehát ne csak azt kérdezzük meg a párunktól, hogy kivitte-e a szemetet, hanem azt is, hogy mire vágyik, miről álmodott, vagy mi jár a fejében.
SZERDA: Mondjunk köszönetet
Vegyük észre, mi mindent tesz értünk a másik és milyen pozitív dolgokat hoz az életünkbe. „Egy hosszú kapcsolatban egy idő után könnyű csak azt látni, ami idegesít a párunkban, hogy milyen hibákat követ el. De lássuk meg a másik oldalát is, hogy mennyi jó van benne” – mondják Gottmanék. Akár listát is írhatunk ezekről, hogy tudatosítsuk magunkban – és köszönjük meg neki a jó dolgokat, amiket eddig magától értetődőnek tartottunk.
CSÜTÖRTÖK: Bókoljunk őszintén
A kutatásokból kiderült, hogy a tartós kapcsolatban élők könnyedén megneveztek olyan tulajdonságokat, amiket nagyra értékeltek a másikban. Ez nem azt jelenti, hogy egymás hibáit nem látták, de alapvetően pozitívan gondolkodtak a párjukról. Tanuljuk meg nem folyton a hibát keresni a másikban, és dicsérjük meg, ha valamiért megérdemli, bókoljunk neki. Ez csodát tesz, és bennünk is sokkal jobban tudatosul, mennyi jó tulajdonsága van a társunknak.
PÉNTEK: Mondjuk el, mire van szükségünk
A rossz kapcsolatokban ez újra és újra ismétlődik: miközben mindnyájunknak vannak vágyai és elvárásai, ezeket nem kommunikáljuk, legfeljebb félreérthető jelzéseket adunk. Azt várjuk, hogy a párunk majd magától rájön, mit akarunk, aztán ha mégsem, akkor azzal vádoljuk, hogy nem törődik velünk. Mennyi sértettség gyülemlik így fel! Mondjuk ki nyíltan, mit szeretnénk, úgy, hogy az érzéseinkről beszélünk – anélkül, hogy követelőznénk.
SZOMBAT: Érintsük meg egymást
Arra nincs szabály, milyen gyakran „kell” szerelmeskedni egy jó kapcsolatban. Ám az bizonyos, hogy akik harmóniában élnek, azok gyakran megérintik egymást. Nem feltétlenül erotikus értelemben, de ez az intimitás, a pozitív, meghitt közelség segít életben tartani a tüzet. Ne mondjunk le a kis csókokról, ölelésekről, kézen fogva járásról, összebújásról. Az is remek, ha megmasszírozzuk
egymást.
VASÁRNAP: A kettesben töltött idő legyen szent
Sokan hiába élnek házasságban, mégis magányosnak érzik magukat, és miközben sok mindent együtt menedzselnek, párhuzamos életet élnek a házastársukkal. Ennek az egyetlen ellenszere, ha tudatosan több időt töltünk egymással. Nem kell mindenáron randevúra menni – de ahhoz ragaszkodjunk, hogy a kettőnknek kijelölt néhány óra legyen kőbe vésve, és ne írhassák felül a hétköznapi teendők. A fő szabály legyen ez: kettesben, őszintén egymásra figyelve töltsük el ezt az időt.
Fotó: Gettyimages
Szöveg: Bognár Kriszta
