Stresszmentes hétköznap – ez a két fogalom szinte elképzelhetetlen ott, ahol egy-két-három kisgyerek van a családban. A szülők számára nem egyszerű összehangolni a rájuk háruló feladatokat, szerepeket. Hogyan legyen időnk, energiánk a munkára, a gyerekre, a családra, a háztartásra, saját magunkra és még a párunkra is? Nem egyszerű, de tudatos tervezéssel talán nem is lehetetlen.
Félig tele vagy félig üres?
„Elsőként arra biztatnám a szülőket: határozzák meg, hogy ők mitől érzik kiegyensúlyozottnak a hétköznapokat. Kezdésként talán az ideális napot a legkönnyebb meghatározni, de nagyon fontos, hogy ne álljunk meg a keserédes álmodozásnál, hanem adaptáljuk ezt a vágyott képet a mindennapjainkhoz” – kezdi Harsányi Kata pszichológus. Gondoljuk át, mi az, aminek mindenképpen meg kell valósulnia ahhoz, hogy elégedettek legyünk a napunkkal. Mik azok a pontok, amikről könnye(bbe)n lemondunk? Ha ezeket a szempontokat át tudjuk rágni, egyszerűbb lesz megtalálni a fókuszt.
„Különösen azok számára lényeges ez, akik hajlamosabbak a hiányokra, hibákra koncentrálni. Kisgyerekes, formálódó családként egész biztos, hogy számtalan kivetnivalót találhatunk a működésben, és a tökéletesség ábrándja beárnyékolhatja a hétköznapi örömöket. Próbáljunk arra törekedni, hogy ha nem is csak a pozitívumokat keressük megszállottan, de legalább a mérleg mindkét oldalát igyekezzünk meglátni. „Ezt segítheti egy egyszerű naplózási technika: a nap végén tegyük fel magunknak a kérdést, és írjuk le, mi jelentette aznap a legnagyobb kihívást? Mivel birkóztunk meg a legnehezebben, illetve mi az, aminek leginkább örültünk, amiért hálásak vagyunk” – tanácsolja a pszichológus.
Tömbösítsük a napunkat!
Nagy valószínűséggel az időnk jelentős hányadát az etetés, altatás, pelenkázás stb. fogja kitenni, akármit is csinálunk. Szerencsére az agyunk nagyon kifinomult eszközöket dolgozott ki arra, hogy megküzdjünk a pszichésen nehéz helyzetekkel. „Egy ilyen szituációban például érdemes a tömbösítés eszközéhez nyúlni. Ha egy nap például az alábbi tíz feladatból áll: pelenkázás, büfiztetés, fürdetés, etetés, altatás, mondókázás, főzés, podcasthallgatás, séta a parkban, mosogatás, akkor elsőre az az érzésünk támad, hogy a nap 60%-a a babázásról, 20%-a a házimunkáról szól, és csupán 20%-a a feltöltődésről (ha a sétát ide vesszük, és nem a baba ápoláshoz). Viszont, ha tömbökként tekintünk ezekre a feladatokra, akkor már csak 3 pillér rajzolódik ki: babaápolás, házimunka, feltöltődés. Így sokkal arányosabbnak tűnik a helyzet, és könnyebb »becsapni« saját magunkat” – javasolja Harsányi Kata.
Legyenek terveink!
Nagyon fontos a tervezés és a priorizálás, de emellett még jó adag rugalmasságra is szükség lesz. „Próbáljunk meg arra törekedni, hogy legyen mit várni. Ez alatt persze nem arra gondolok, hogy »alig várom, hogy vége legyen a napnak, vagy érettségizzen le végre a gyerek«, hanem sokkal inkább pozitív, vágyott programokat érdemes fókuszba helyezni” – javasolja Kata. Vegyünk egy családi naptárt, tegyük ki jól látható helyre, és írjuk fel a terveinket. Sőt, akár szezonális bakancslistákat is létrehozhatunk (őszi, téli, tavaszi, nyári programötletekkel). Már maga a tervezgetés is megadja a várakozás kellemes, motiváló érzését.
Nem szégyen segítséget kérni
A pszichológus másik tanácsa, hogy merjünk segítséget kérni és elfogadni. Ha csak 1-2 órára tehermentesítenek a rokonok vagy a barátok, már az is remek lehetőség. „Eleinte persze nehéz lehet átkapcsolni egyik üzemmódból a másikba, ezért érdemes kitalálnunk olyan «zsilipezési technikát», amely segít ráhangolódni a pihenésre. Ezek lehetnek nagyon egyszerű lépések is, például átöltözöm, mielőtt szabadidős programra megyek; lenémítom a telefonom; teszek egy rövid sétát, hogy kiszellőztessem a fejem.”
Kell egy kis áramszünet
A szervezetünk jelzi, ha szükségünk van pihenésre, énidőre. Ilyenkor általában ingerlékenyebbek vagyunk. Figyelmeztető jel lehet a hangulatingadozás vagy az indulatkezelési nehézségek is. „Úgy is gondolhatunk erre a helyzetre, mint amikor lemerülnek az elemek. A sok-sok családi teendő érzelmileg megterhelő, energiát von el a személytől, és ha ez az energia nincs visszatöltve, akkor nem fog tudni megfelelő módon (kiegyensúlyozottan) működni. Szélsőséges esetben pedig egyáltalán nem lesz képes ellátni a feladatait, például lebetegszik. Ha a mentális/érzelmi kifáradás jeleit tapasztaljuk, ne várjunk sokáig, ne feledkezzünk meg a saját igényeinkről” – figyelmeztet a pszichológus.
+ 5 tipp
1. Ha egy feladat nem vagy csak kevéssé fontos, halasszuk el, és helyette szánjunk időt a pihenésre.
2. Építsük be a napi/heti rutinunkba a szabadban való mozgást.
3. Szánjunk időt a reggeli kávézásra, teázásra. Ha csak két kortyot sikerül forrón meginni, már az is valami. Másnap jobban összejön.
4. Jelöljünk ki hetente, kéthetente egy napot, amikor valamelyik barátnőnket felhívjuk. Elég néhány perc, beszélgessünk az időjárásról, a munkáról vagy akár a közéleti hírekről, a lényeg, hogy ne a büfizésről.
5. Engedjük el a perfekcionizmust, nem baj, ha nem minden tökéletes.
Szöveg: Kovács Vera
fotó: Adobestock
