A nyugdíjba vonulás egy nagy változás az életünkben. Addig leginkább a munka mozgatta, uralta a napjainkat, most viszont lehetőségünk nyílik új, különböző elfoglaltságokra, hobbikra, amelyekkel végre foglalkozhatunk. Ez azt is jelenti, hogy mostantól több időnk jut a családra, beleértve a partnerünket is. Azért is fontos erre felkészülni, mert ebben az életszakaszban a konfliktusok is felerősödhetnek, előtérbe kerülhetnek. A CNBC amerikai hírcsatorna arról számolt be, hogy egy kutatás szerint a 65 éves kor utáni úgynevezett „szürke válások” történelmi szintre emelkedtek. Pedig a szakemberek szerint a nézeteltérések, veszekedések és a szétválások is megelőzhetők lennének.
Egy kis tervezéssel, a párkapcsolatra való tudatos odafigyeléssel meghitt aranyéveket teremthetünk. Íme kilenc, már jól bevált módszer azért, hogy boldogan éljük meg a nyugdíjas éveket, lehetőleg együtt, békében.
Együtt és külön is
Az arány minden pár esetében eltérő, de a legtöbb embernek – életkortól függetlenül – szüksége van az egyedül töltött órákra. Mivel nyugdíjasként több alkalmunk nyílik a közös időre, még inkább elengedhetetlenné válnak az egyéni hobbik, tevékenységek. A közös érdeklődési körök is összetartanak, ezért erre is ugyanúgy oda kell figyelnünk.
Beszélgessünk a kapcsolatunkról!
„A nyugdíjba vonulás több időt jelent, ami egyszerre áldás és kihívás” – állítja Sophie Cress házasság- és családterapeuta, aki szerint elengedhetetlenek ebben a korban is az őszinte beszélgetések az elvárásokról, érzésekről, igényekről. Az is remek, ha azzal kapcsolatban is meg tudunk nyílni, hogy mit várunk, vagy mitől félünk az életünk új fejezetében. Ezek a beszélgetések megelőzhetik a félreértéseket és a frusztrációkat.
A vonzalom ereje
Attól, hogy öregszünk, a fizikai érintés iránti igényünk nem csökken. Ezért továbbra is öleljük meg egymást, fogjuk meg egymás kezét, vagy simogassuk meg a másik hátát, ha elmegyünk mellette. Deon Black okleveles szexuális tanácsadó azt javasolja, hogy ne tegyünk elutasító megjegyzéseket, vagy ne fejezzük ki nonverbálisan az elutasítást, mert az a kapcsolat egészére kihathat. Ha valamihez nincs kedvünk, másra vagy máskor vágyunk, mondjuk meg határozotton, de kedvesen.
A család és az ismerősök is fontosak
A párkapcsolati boldogság egyik kockázata nyugdíjas korban a magány és az elszigeteltség. A házasságunkat úgy „menthetjük meg”, ha rendszeres kapcsolatot ápolunk a családdal, a barátokkal vagy a helyi közösségekkel. Lehet, hogy néha nehéz motiválni magunkat a szocializálódásra, de sok bizonyíték van arra, hogy megéri.
Hozzunk be új napi rutinokat!
A nyugdíjas napokban a munka által egykor biztosított megszokott struktúra megszakad, és nagyon nehéz felvenni az új fonalat. Az elveszettség érzését könnyen enyhíthetjük azzal, ha közösen új napi rutint alakítunk ki az életünkben – ezek aztán újabb célt adhatnak a napoknak. Például egy közös séta, kertészkedés – többnyire ugyanabban az időben – is sokat segíthet. Fontos, hogy olyan tevékenységekben állapodjunk meg, amelyeket mindketten ugyanúgy élvezünk, és készek vagyunk nagyjából ugyanabban az időben végezni.
Érdekes kérdések és válaszok
Jó néhány évtized után egészen biztosan nagyon jól ismerjük egymást, ezért nem könnyű feladat, de merni kell olyan kérdéseket feltenni egymásnak, amelyeket eddig még soha. Ez a játék sok izgalmas beszélgetést indíthat el. Milyen kérdésekre gondolunk? Például, hogy:
Mi az egyik legkedvesebb gyerekkori emléked?
Mire vagy a legbüszkébb a közös életünkből?
Mi szerepel még a bakancslistádon, amit eddig nem pipáltál ki?
Szórakoztató tevékenységek
Könnyű beleragadni az ugyanolyan, megszokott mindennapokba. A párterapeuták azt állítják, hogy az unalom leghatékonyabb ellenszere új, ám szórakoztató programok behozatala. Itt az alkalom, hogy együtt vegyünk részt egy főzőtanfolyamon, próbáljunk ki egy új kifőzdét a környéken, vagy esetleg lepjük meg a párunkat egy ágyban felszolgált reggelivel. Még ha nem is alakul a legjobban a próbálkozás, legalább érződik a gondoskodás és lesz min nevetnünk.
Legyünk hálásak egymásért!
„A nyugdíjas párok elkerülhetik a párkapcsolati feszültséget, ha inkább arra összpontosítanak, hogy mi a jó a kapcsolatukban, ahelyett, hogy arra koncentrálnának, ami nem” – mondja Julienne Derichs párkapcsolati tanácsadó. „Fontos, hogy gyakorolják a hála kifejezését naponta, szabadabban és gyakrabban. A boldogsággal és a hálával kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az embereket boldogabbá teszi, ha azokra a dolgokra koncentrálnak, amilyük van, és nem azokra, melyekből nem jutott nekik. Mondjuk is ki ezeket a szavakat egymásnak, és azt is, miért fontos számunkra a másik, miért örülünk, hogy most, idősebb korunkban is számíthatunk rá.
Mi lesz a munkamegosztással?
Különösen fontos ismét leosztani a háztartási feladatokat – főleg akkor, ha egyikünk még dolgozik, de a másik már otthon van. A munkába járó egyén azt gondolhatja, hogy neki semmilyen feladata nincs a ház körül, mert pénzt keres. Ez aztán túl nagy terhet róhat a nyugdíjas félre, akiben egyre nagyobb feszültség gyűlhet össze. Pont ezért beszéljük meg, hogy ki mit gondol erről a kérdéskörről, és a jövőben ehhez tartsuk magunkat. Ezt akkor is tegyük meg, ha már mindketten az aranyéveket éljük, és egyikőnk sem dolgozik.
Szöveg: Sinkó Edit
fotó: Adobestock
