A férfi felhúzza a falakat, a nő pedig berendezi a közös otthont – szó szerint, és átvitt értelemben is ez a folyamat zajlik le, ha két ember egymáshoz tartozik. De beléphet-e ebbe az intim térbe egy harmadik, esetleg negyedik szereplő? A kétszemélyes komfortot még egy kisbaba érkezése is megbolygatja, nem nehéz kitalálni, hogy ennél nehezebb a helyzet, ha a szülők, pláne, ha az anyós, após felbukkanása várható… Gyimesi Andrea pszichológus szerint ahol nem természetes, hanem átmeneti a generációk együttélése, súlyos károk keletkezhetnek a párkapcsolatban, de akár szakításhoz is vezethet a családi összezártság.
Nem kell rosszindulat
Persze akadnak olyan helyzetek, amikor a legkisebb rossz az, hogy éppen a szülőkkel osztozunk egy otthonon. Ha egy családban beüt a munkanélkü-liség, egy válás, elviszi a bank a lakást, és ebben a helyzetben van olyan szülőnk, aki felajánlja a saját otthonát, ne habozzunk élni a lehetőséggel néhány hónapra, míg egyenesbe jövünk egy kicsit lelkileg és anyagilag.
Az ilyen különleges szituáci-ókban nagyon jól tud esni a gondoskodás, az, hogy vissza tudunk kerülni egyfajta gyermeki állapotba, amikor megfőzik helyettünk…, kimossák helyettünk…, egyszóval amikor átveszik tőlünk a batyunkat, és viszik egy kis ideig. Ha képesek vagyunk mindezt szem előtt tartani, még közelebb is hozhatja a családot egymáshoz a nem várt nehézség.
„Nagy igazság rejlik a mondásban: addig jó, míg az anyós vagy az após nem tud papucsban átjönni – véli szakértőnk. – Még nem találkoztam olyan esettel, ahol a szülőkkel való együttélés minden konfliktus nélkül működött. Ebben a felállásban az egyébként rendkívül toleráns, tapintatos, fiatalos szülőkkel rendelkező párok is elvesztik szuverenitásukat.”
Hová tűnt az intimitás?
Az a baj, hogy az átmenetileg közössé váló otthonban nincs meg a pár saját tere. A férfi és a nő nem képes kielégítően megélni párkapcsolatukban és életükben betöltött szerepeiket, mert egy harmadik vagy negyedik személy már jelenlétével is beavatkozik.
„Ehhez rosszindulat sem kell. Mert természetes, hogy egy édesanya szívesen mos, főz, takarít a fiára, még akkor is, ha az már felnőtt ember. Igen, de ha ezt megteszi, akkor milyen feladat marad a feleségének? Nagyon sérülékeny terület ez: egy rosszkor kinyitott ajtó, egy nem megfelelő pillanatban elejtett jó tanács, egy segítő szándékú mosogatás is elegendő ahhoz, hogy robbanjon a bomba. Ráadásul a legtöbb esetben a felek nem is hibásak, maga a helyzet okolható, hiszen a szülőkkel való együttéléstől már nagyon elszoktunk.”
A legrosszabb az, hogy a pár számára csupán a hálószoba marad, ahol kettesben lehetnek, de az élet összes felmerülő gondját-baját nem lehet kizárólag oda bezárni. A mindennapokban számos apróság adódhat, amit a fiataloknak meg kellene beszélniük, ám ez ellehetetlenül, ha köröttük vannak mások. Amennyiben túl hosszasan halmozódnak az átbeszéletlen ügyek, ezek éket verhetnek a szerelmesek közé.
A szexnek is árt
Szakértőnk szerint a többgenerációs együttlakás árt a szexuális életnek. A legtöbben ugyanis képtelenek vagyunk elengedni magunkat abban a tudatban, hogy csak egy fal választ el bennünket, mondjuk az anyukánktól, aki épp a kedvenc sorozatát nézi a televízióban. Különösen nehéz akkor, ha az együttlétekre végképp nem sikerül olyan időpontot találni, amikor senki nincs otthon rajtunk kívül.
Önálló élettér kell!
Félmegoldás, ha a ház elég nagy, és a fiatal párnak csakúgy, mint a szülőknek, jut külön szoba. Kellő tapintattal és egymás iránti tisztelettel el tudjuk érni, hogy ne álljon be mosolyszünet. Ha nehéznek érezzük a saját helyzetünket, megpróbálhatjuk elképzelni, milyen kompromisszumokat követel szüleinktől az, hogy saját otthonukba, saját fürdőszobájukba, saját konyhájukba hónapokig kénytelenek egy idegent (éppen a vőt vagy menyet) beengedni, kerülgetni. Mert egy vasárnap délután, egy hosszú hétvége gyorsan elszáll, de ha minden nap osztozniuk kell saját intim területükön valakivel, aki nem a gyerekük, az nekik sem lehet egyszerű.
„Száz évvel ezelőtt természetes volt a generációk együttélése, ám azóta alapjaiban változott az emberek világnézete, másként éljük mindennapjainkat, mint nagyanyáink. Ma az a megszokott, hogy az összeköltöző párok önálló élettérre vágynak, ha mi is így érezzük jól magunkat, ne rendezkedjünk be tartós együttélésre. De ha ideiglenesen mégis erre kényszerülünk, próbáljunk magunknak és párunknak kis intim részleget kialakítani a lakásban, ahová kettesben elvonulhatunk. Vagy épp ellenkezőleg: intézzük úgy, hogy minél kevesebbet legyünk otthon, így is csökkenthetjük a vitagyanús helyzetek számát. Az intimitás viszonylagos megőrzése az, ami átsegítheti mindkét felet a nehéz perióduson.”
Tippek
✔ Anyósunknak sose kritizáljuk, csak dicsérjük a fiát.
✔ A szülőket vonjuk be a napi feladatokba, főleg, ha gyerek is van a családban.
✔ Igyekezzünk a mamától eltanulni recepteket, praktikákat, egyből jobban kedvel bennünket!
fotó: pexels
