Alapesetben azt gondoljuk, hogy felnőtt korunkra megtanultuk kezelni a konfliktusokat. Ám amikor valaki nagyon megbánt bennünket – jellemzően a szerelemben, szenvedélyes kapcsolatban –, akkor az érzelmek, az indulatok átveszik az irányítást a józan ész felett, és bizony képesek vagyunk kifordulni önmagunkból. Igen, akkor is, ha egyébként kifejezetten higgadt, racionális emberek vagyunk. Ilyenkor minket is meglephet az érzés: miért kezdjük el tervezgetni, milyen módon álljunk bosszút.
A lelki egyensúly helyreállítása
Amikor a házastársunk váratlanul közli, hogy el akar válni, vagy a párunk szakít velünk hirtelen, nem csoda, ha kortól függetlenül lelki válságba kerülünk. Még akkor is, ha nem csalt meg minket, egyszerűen csak szeretne továbblépni, mi pedig nem akarjuk elengedni. Amennyiben viszont egy harmadik személy is a képbe kerül, akkor bizony még erősebb bennünk a düh és a vágyakozás az elégtétel után. Akkor is, ha egyébként nem jellemző ránk a bosszúállás, a haragtartás.
„Sokszor ezek az érzelemszabályozási próbálkozások nemcsak a saját lelki békénk helyreállításáról szólnak, hanem az úgynevezett »igazságos világba vetett hit« megőrzéséről is – kezdi magyarázni Harsányi Kata pszichológus. – Gyakorlatilag mindannyian ezzel az igénnyel, igazságérzettel születünk, így érezzük magunkat biztonságban. Ezért fordul elő még a legkorrektebb emberrel is, hogy bizonyos esetben vagy első felindulásában az áldozatot hibáztatja. Mondok néhány példát: amikor azt gondoljuk, hogy valakinek biztos azért lett tüdőrákja, mert dohányzott, és mi nem betegedhetünk meg, mert nem gyújtottunk rá sosem. Aztán, ha kiderül, hogy az illető sosem cigizett, akkor is tovább tudjuk fűzni: »Jó persze, de sokat biciklizett az autók között, beszívta azt a sok kipufogógázt, nem csoda, hogy baja lett…« Ilyenkor szaknyelven szólva megpróbáljuk racionalizálni, érthetővé és igazságossá tenni a szomorú történteket. Sokszor a sértettségünkért elkövetett bosszú is ezt a célt szolgálja: így fair, ha én szenvedek, neki se legyen jó.”
Rövid távon segít, de ronthat is a helyzeten
Pszichológus szakértőnk is egyetért azzal, hogy rövid távon a bosszú valóban jót tehet a léleknek, ugyanis segít levezetni a felgyülemlett haragot, dühöt, és megnyugtat egy időre. Azonban mégsem mindig érdemes a tettek mezejére lépni, mert lehet, hogy csak rontunk vele a saját helyzetünkön.
„Valójában ha revansot veszünk, az egyáltalán nem oldja meg a problémát. A saját érzelmeinket (düh, csalódottság, kiszolgáltatottság, sértettség stb.) legfeljebb csak átmenetileg képes enyhíteni. Sőt, sok esetben csak nehezíti a dolgunkat, hiszen amíg az exünkre fókuszálunk, addig érzelmileg »hozzá kötjük magunkat«. Igaz ez akkor is, ha dühös kommentet írunk a buszsofőrről, aki bezárta előttünk az ajtót… Azzal, hogy fortyogunk és rágódunk az eseményen, csak hurcoljuk magunkkal az élményeket” – figyelmeztet Harsányi Kata.
A tudatalattink kreatív megtisztítása
Általában azok az emberek hajlamosabbak a büntetésre, bosszúállásra, akik saját magukkal szemben is szigorúbbak, magasabbak az elvárásaik, követelményeik. Ha mi is ebben a cipőben járunk, az első és legfontosabb lépés, hogy legyünk megengedőbbek, megbocsátóbbak önmagunkkal szemben. Mi is hibázhatunk, és persze más is. Ha ezt elfogadjuk, könnyebben tudunk túllépni a sérelmeken.
A bosszú a tudatalatti megtisztításának egyfajta kreatív formája. Fontos azonban, hogy nem szabad túlzásokba esni. Ebben a helyzetben rendkívüli módon szárnyalhat a fantáziánk. Van, aki szexboltban vásárolt, névre szóló játékokat küld a párja munkahelyére, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a munkatársai előtt. Más úgy vesz elégtételt a válás után, hogy a legkisebb vétségért is feljelenti az exét, vagy a közös gyerekeiket használja, hangolja ellene.
Kalandozó fantázia
Jó hír viszont, hogy mivel az elégtétel lényege a lelki egyensúly helyreállítása, a megtorlást nem feltétlenül szükséges ténylegesen meg is valósítani. Gondoljuk végig fejben, vagy egy jó barátnőnkkel csevegve, hogyan állnánk bosszút a megbántónkon, mivel tudnánk a leginkább kiegyenlíteni a számlát! Már önmagában a tervezgetés is segít feldolgozni a történteket. Ugyanez igaz az álmokra is. Ha például arról álmodunk, hogy a volt barátunk, férjünk új választottját felpofozzuk, az teljesen normális.
Egészen addig, amíg ezt meg nem tesszük az életben is. Az álom miatt ne ítéljük el magunkat, és ne legyen emiatt szégyenérzetünk, lelkiismeret-furdalásunk! Amennyiben ugyanis a felgyülemlett dühöt, haragot, csalódottságot elnyomjuk, azzal magunknak és a későbbi kapcsolatunknak is ártunk.
A legédesebb elégtétel
Bár a léleknek átmenetileg segít, a bosszú mégsem mindig a megfelelő módszer, hogy valaki helyreállítsa a nyugalmát. A szakember szerint sokkal okosabb megoldás az elengedés. Ha egy kapcsolat már nem működik valamiért, és külön utakon folytatják tovább, sok energiát igényel elégtételt venni az exen vagy a harmadik félen, aki miatt (is) így alakult.
„Lépjünk túl a sérelmünkön, ne dédelgessük hónapokig, évekig. Ezzel is azt jelezhetjük a megbántónknak, hogy képesek vagyunk felnőtt módon viselkedni. Ugyanilyen hasznos módszer, ha megszakítunk az illetővel minden kapcsolatot – töröljük a telefonszámát, e-mail-címét, kikövetjük a közösségi oldalakon, stb. Már önmagában az is bosszúnak számít, ha nem foglalkozunk vele, csak egyszerűen átnézünk rajta, nem veszünk róla tudomást, mintha nem is érdekelne. Időnként talán éppen ez a legédesebb elégtétel a sértett félnek” – tanácsolja Kata.
Mielőtt akcióba lendülnénk
Mindig előrelátóan és jól végiggondolva szabad csak cselekedni. Először vezessük le a felgyülemlett feszültséget sírással, sportolással, ordítással, vagy ventiláljunk a barátainknak, így elkerülhetjük, hogy hirtelen haragból lépjünk. Amennyiben még nem tudtuk eldönteni, valóban végre akarjuk-e hajtani az ötletünket, előbb meséljük el egy bizalmasunknak. A beszélgetés is sokat segít, hiszen a terv részletes elmondásával bizonyos értelemben már elégtételt is vettünk. Jó megoldás lehet még, ha kiírjuk magunkból a fájdalmunkat egy papírra, naplóba.
Fotó: adobestock
