Lélek

Nagymamák csapdában: a nyári szünetben lesz az unokából unottka

Megnyugtató érzés, hogy biztonságban, családi körben marad a gyerek akkor is, ha mi nem tudunk vele lenni. A nagymamák örömmel segítenek. De vajon nekik sohasem lesz elegük?

Gyors a tempó

„Az, hogy a gyerekek mennyi időt töltenek a nagyszülőkkel, mindkét fél igényein múlik, és azon is, hogyan tudnak egymással beszélgetni erről. Mindenkinek megvannak a maga érdekei: a szülők szívesen rábíznák a nagyira a kicsiket, hogy jó kezekben tudják őket. A nagyszülő talán alig várja azokat a napokat, amikor ő mehet értük az óvodába. De az is lehet, hogy egyre több programot kell lemondania, hogy el tudja látni családi „kötelességeit”. Ideális esetben az érdekek és az igények összeérnek. De előfordul, hogy eltolódik az egyensúly, és a nagymama nem tudja követni a szülők által diktált tempót”
– kezdi dr. Piczkó Katalin pszichiáter. Mi a megoldás ilyenkor?

1. csapda

A nagyinak néha túl sok a feladat. A nagymamák gyakran úgy hajtják túl magukat, hogy egyébként rendre ők ösztönzik a szülőket arra, hagyják csak náluk a gyerekeket. Vágynak rá, hogy időt töltsenek az unokákkal, és kényeztessék őket. Ugyanakkor fizikailag már nem bírják, hamarabb elfáradnak, sok nekik az órákon át tartó bújócskázás, bolondozás.

Megoldás: Beszéljünk őszintén egymással! „A nagymama meg tudja találni a közös hangot a szülőkkel, feltéve, ha nem bírálja őket. A »miért nem vagytok többet a gyerekkel?« vagy »rátok is szüksége van!« vádaskodás helyett célravezetőbb a saját érzéseit megosztania. Nyugodtan bevallhatja, hogy fáradt, és úgy érzi, pihenésre van szüksége. Magában pedig tudatosítsa, ez nem csorbítja nagyszülői érzéseit, ettől még ugyanolyan jó nagymama” – véli a pszichiáter.

2. csapda

Az unokák miatt elhanyagolja a saját életét.
Egyes családokban bevett szokás, hogy akár mindennap a nagymama hozza el a gyerekeket az óvodából, iskolából. Ezzel a számára kedves tevékenységektől számottevő időt vesz el. Hiába hívja fel a barátnője, hogy vett két színházjegyet, kiderül, aznap este megint unokázik. Egyre kevesebb ideje marad a nagypapára is, pedig ő is igényelné a törődést. Még kiélezettebb a helyzet, ha az addig egyedülálló nagyszülő társra lel, így már koránt sincs annyi ideje a családra, mint korábban.

Megoldás: „Fogadjuk el, hogy a nagyinak is van a saját élete. Ugyanúgy vágyhat szórakozásra és romantikára, mint fiatalon. Ha a család ezt nem veszi észre, mesélje el, kényelmetlen számára, hogy nem jut ideje a barátnőkre és új társára. Továbbra is szívesen vigyáz a kicsikre, de jobb lenne, ha ezentúl csak bizonyos napokon menne hozzájuk. Így felszabadultabb is lenne az együtt töltött idő alatt” – tanácsolja a szakértő.

3. csapda

Több családban több unoka. A nagymama összes gyerekének szüksége van a segítségre, de melyik családhoz menjen többet? Próbálja beosztani az idejét, szinte patikamérlegen méri, hogy kinél mennyi időt tölt. Ez aztán frusztrálóvá válik, örökké úgy érzi, legszívesebben többfelé szakadna.

Megoldás: Tudatosítsuk magunkban, hogy a nagymama unokákkal töltött ideje nem arányos azzal, mennyire szereti őket. A legjobb, ha összeül a család, és megbeszélik, ki milyen segítséget szeretne, így biztosan nincs később sértődés. Fontos viszont szem előtt tartani, hogy a család nem rendelkezhet a nagymama szabadidejével, a beszélgetés tehát nem abból áll, hogy elosztják a hét napjait! Fontos, hogy először ő vázolja programját a szülőknek, aztán
következhet az egyeztetés.

fotó: profimedia